A település továbbra sincs meg, de a temető szélét megtalálták

- A golfberuházás idején a humusztakarót leszedték. A tápanyag nélküli altalajon nem marad meg még a gaz sem, ám azokon a részeken, ahol sírok vannak, a temetés idejében megbolygatott talajba mélyebbre is bekerült a humusz. Következésképpen a sírok feletti részeken most is van növényzet, ami gyönyörűen kirajzolja a temetkezési helyeket – mondta a felfedezést követő leletmentési munkák során 2021 áprilisában Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum régésze.

Az eddig feltárt sírokból kitűnik, hogy a területet a 7. század második felétől, a közép-avar időszaktól kezdve használták temetkezésre. A sírokban talált különböző mellékletek – ékszerek, fegyverek, kerámiák – fontos adalékul szolgáltathatnak ahhoz, amit eddig az avarokról, a mindennapjaikról és a kultúrájukról tudunk. – Ide tartoznak a késő avarkori, 9. századi sírok is, amelyek éppen egy olyan, számunkra izgalmas időszakból maradtak ránk, amikor az avarok leszármazottai és a honfoglaló magyarok találkoztak. Ezt a korszakot azért nehéz régészeti szempontból megfogni, mert ezekben a késői sírokban a leletanyag már jóval szegényesebb, mint a korábbi időkben, hiányoznak a jellegzetes ékszerek vagy a veretes övek és egyéb tárgyak, amelyek egyértelműen meghatároznák a sír korát. Ráadásul az avaroknak nincsenek belső írott forrásai sem, így csak a szomszédos népek leírásaiból vannak róluk felszínes informácóink – magyarázta a helyszínen Szücsi Frigyes, aki arra is kitért, hogy a mai technika segítségével megvizsgált, sírokban talált tárgyak – ideértve természetesen a csontokat is – rengeteget elárulnak a kor emberéről, többek között annak anyagi kultúrájáról, táplálkozási szokásairól, viseletéről.

Az ásatás vezetőjének további kérdéseket is feltettünk az ásatás helyszínén. Hallgassa meg a beszélgetés további részét!