Csodás hely az elmélyedésre, ahol a történelem is megérint (videó)

Nem új a hely, sőt annyira nem, hogy már az 80-as évek óta múzeumi kiállítóhelyként működik, 1991 óta pedig a romterület is látogatható. Valószínűleg azonban azóta figyelnek jobban rá, amióta 2011-ben az országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította Somogyvárt. A Balatontól autóval mindössze 25 percre fekvő kistelepülés fontos szerepet tölt be Szent László emlékének ápolásában, többek között a településen tartják 1989-től évenkénti rendszerességgel a Szent László Napok rendezvénysorozatot is. Mindezek azonban valamiért elkerülték a figyelmemet. Eddig. Az idén úgy adódott, hogy a magyar tengernél töltött augusztus eleji nyaralásunk alatt többet esett az eső és hűvösebb volt az idő, mint általában, ezért – miután a Balaton északi és déli partján sok helyen megfordultunk már a hosszú évek alatt – olyan kirándulóhelyek után néztem, amelyek nem a vízpart közelében vannak. Így bukkantam rá a Szent László Nemzeti Emlékhelyre. 

Kicsi kiállítás, sok információ

A belépőjegy ára vállalható, de többfajta kedvezménnyel is élhetünk, mint amit más helyeken megszoktunk. Érdemes a látogatóközpontban kezdeni a túrát, hogy aztán a romterületen, az egykori monostor falmaradványainál – ez itt a fő látványosság - állva, jobban megérthessük a látottakat és átérezhessük a hely szellemét. A látogatás elején egy nagyjából tízperces kisfilmből megtudhatjuk a legfontosabbakat, ami hasznos, ha nem szeretnénk végigolvasni az egyetlen teremből álló kiállítótér történelmi tényeket és érdekességeket tartalmazó, illusztrációkkal teletűzdelt tábláit. Van aztán több más lehetőség is a monostor történetének és Szent László alakjának megismerésére: hangzóanyagok, 3D-s hologramok az egykori épületről, de nyomkodhatjuk az interaktív képernyőket is. 

Romok a magasból

Némileg rontott a kirándulás élvezeti értékén, hogy jelenleg a látogatóközpontot és a romterületet összekötő lépcsős erdei út le van zárva, így a hangulatos séta helyett kénytelenek voltunk újra autóba ülni, hogy feljussunk a monostor romjaihoz. És ott indult az igazi csoda! Ahhoz, hogy felülről is megcsodálhassuk a Szent László által 1091-ben építtetett monostor maradványait, amelyekből ma is szépen kirajzolódik az egykori épület alaprajza, 92 lépcsőt kell megmászni. Ez nem is olyan sok és megéri! Fentről egészen a Badacsonyi hegyekig is ellát az ember, míg a másik oldalon Somogyvár házai, utcái vehetők szemügyre. Körben pedig mindenhol a Somogyi erdők, aminek látványába szinte beleszédül az ember és úgy érzi, életre kel a honfoglalás-, majd Árpád-kori idők Somogyországa. Úgy tartják, korábban Somogyvár volt Koppány szállásterülete is és innen indult csatába István király ellen. 

A monostor történetéről itt most nem szeretnék részletesebben írni, hiszen azt akár a világhálón is el tudják olvasni, de a helyszínen még inkább. Röviden annyit, hogy mintegy négy évszázadon keresztül bencés szerzetesek lakták a később szentté avatott László által Szent Egyed tiszteletére emelt monostort, melynek jelentőségét elsősorban az adta, hogy az apátságba a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből érkeztek bencés szerzetesek és fénykorában nemzetközileg is elismert helynek számított. 

Megérintenek az évszázadok

A fa kilátóból aláereszkedve körbe lehet járni a területet, amelyen sétautakat is kialakítottak, de bátran be lehet lépni a falak közé is. Az egykori fűszerkertbe illatos, régi magyar fűszernövényeket ültettek, végig lehet sétálni a kerengőn, és meg lehet nézni az épület egyéb beazonosított részeit is. A monostor mellett látható egy jóval kisebb plébániatemplom alaprajza, melynek környéke temetőként szolgált. A tér közepén kis magaslaton egyszerű fakereszt áll, tövében támla nélküli pad. Eltöltöttem ott jó néhány percet, míg a pad elengedett.  Ahogy ott ültem, megéreztem ennek a varázslatos helynek a kisugárzását, miközben végtelen nyugalom töltött el. Néztem a falakat. A háttérben sötétlilában és kékben játszó esőfelhők gyülekeztek, a távolban egy-egy halk dörgés már hallatszott, de a nap még fénylett és élénk kontrasztos színekre festette a környéket. Szinte hallottam a szerzetesek jellegzetes énekét, láttam, ahogy lassú léptekkel, csendesen imádkozva járják a kerengőt az apátság magasra nyúló tornyainak árnyékában. És már értettem, miért oda álmodta meg lovagkirályunk Szent Egyed monostorát.