Kétféle megközelítés érvényesül egy-egy témához kapcsolódva

„Üres tenyerembe / csorog az arcod / óvatos íve” – jut eszembe a verssor most is, a szombati est utórezgéseként. Horváth Irmának és Székely Sándornak, valamint a melléjük társult Kuharik Tamásnak köszönhetően újabb lélekemelő, a hétköznapok búját, baját legalább egy kissé feledtető estre került sor a Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban. Itt mutatták be a Világdarabkák – Verskettősök című kötetet, amelynek verseiben egy-egy téma női, illetve férfi szemszögből is megjelenik.

S a bajok ugyan ott is előkerültek, hiszen cikluscím (Éjben bolyongás, Folyókon átkelés) is tanúskodik arról, hogy az ember a magasságok mellett sokszor mélységeket is átél. Ám a bú, a bánat a két szerzőnek, Irmának és Sándornak köszönhetően itt érzelmes, vallomásos sorokban oldódott föl. Az öröm is jelen volt természetesen (Napfényben létezés, Szerelem szigetek című ciklus), akárcsak a harmónia (a harmadik, záró ciklus címe Erdőkben bóklászás, Világrendeződés).

E három ciklust és azoknak verspárbeszédeit, verskettőseit ismerhettük meg a műsorban, amelynek elején a több kötettel rendelkező Székely Sándor röviden összegezte a könyv létrejöttének okát. Irmával (akinek 2021-ben jelent meg első, lírát és prózát is tartalmazó könyve Életeken át címmel) tavasszal először csak maguk között folytattak amolyan lírai párbeszédet az őket foglalkoztató témákról (szerelem, természet, család, spiritualitás), majd úgy döntöttek: az egymás által inspirált verseket kötetben tárják a nagyközönség elé. Így született meg a Világdarabkák, amelyben a női és férfi megközelítés mellett az idősebb és a fiatalabb ember viszonya is megjelenik az adott témához. Világdarabkák, hiszen mindketten saját világukból adnak át egy-egy részt, darabot ebben a szépen kivitelezett könyvben (a borító Právetzné Róth Hajnalka munkája, aki Fejes Fanni Mira akvarelljét használta fel a tervezéshez).

Az első, csákberényi bemutatón Irma és Sándor hol a saját, hol a szerzőtárs versét olvasta fel, Irma gitározott, énekelt, sámán dobolt, és nagy szerep jutott a szintén gitáron, dorombon illetve énekkel közreműködő Kuharik Tamásnak is.

A műsor zárásaként Irma azzal a meglepetéssel készült, hogy az egyik versre hangolva megszólaltatott egy úgynevezett siyotankát, indián furulyát is. Szép volt, akárcsak a többi megzenésített vagy zenével kísért vers.

Aki ott volt, az biztosan érezte: az est szereplői világának darabkái a mi világunkba is illeszkedhetnek. A kötetet legközelebb október 7-én, szombaton 17 órakor mutatják be a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében.