A meséhez kötődő kérdések komolyabb beszélgetések alapjai is lehetnek

Már A Tulipánfa tündére című könyv főszereplője, Magnólia hercegnő születése is rendhagyó körülmények között történik meg. Miközben pedig megismerkedik az otthonául szolgáló Tulipánia szokásaival, lakóival, helyeivel, rendhagyó események sorozata veszi kezdetét. És persze megérkezik a nagy szerelem is, Sziromlevél herceg személyében…

Fendrich Veronika kedves, szívhez szóló, a fantázia gazdag világába kalauzoló mesét írt, amely segíthet abban is, hogy az olvasó nagyobb önismeretre tegyen szert, és elgondolkodjon olyan témákon, dolgokon, mint például: mitől is fél igazán vagy mit érez, ha kedvesen szólnak hozzá, és szívesen meditálna-e.

Amint azt a Köfém Művelődési Házban tartott bemutató előtt a szerzőtől – aki kreatív tevékenységekkel, alternatív gyógymódokkal foglalkozik – megtudtam: a meseírás ösztönös folyamatként indult.

– Van egy tizenkilenc éves nagyfiam és egy lassan tíz éves lányom. Utóbbi születése után kezdtem el írni a Sziromlevél meséket, csak úgy, zsigerből. Kifejezetten a két gyermekemnek szántam a történeteket, így utólag magát a könyvet is nekik ajánlottam. Az önsegítő, önfejlesztő jelleg időközben adódott hozzá, valószínűleg a foglalkozásomból adódóan is. A nálam megforduló gyerekekkel és felnőttekkel szoktunk beszélgetni olyasmi kérdések kapcsán, mint amelyek az egyes fejezetek után találhatók. Azért jók ezek, mert el lehet merülni egy-egy témában, és a családokat össze is hozhatja a mese a kérdésekkel – mondta Vera, aki két részletben írta meg a könyvet.

Volt ugyanis egy nagyobb szünet, pár év kihagyás, mire el tudott mozdulni egy pontról, és megtalálta a befejezést. Ez is olyan hirtelen és ösztönösen jelent meg számára, mint maga a mese indítása. Amikor pedig megvolt a teljes történet, többen biztatták, hogy ne csupán a családtagoknak nyomtassanak példányokat, hanem legyen a könyv elérhető a szélesebb olvasóközönségnek is.

Vera úgy gondolja: sikerült értéket teremtenie, és ezt az érzését eddig az olvasók is visszaigazolták. Többen osztották meg vele a véleményüket, és úgy tűnik, hogy a kérdések is tetszenek, elgondolkodtatnak minden korosztályt. A gyerekeknek kifejezetten jó lehet, ha a felnőttekkel, a szülőkkel beszélik meg a kérdéseket, mert akkor hallhatják az anyák, apák, nagymamák válaszait is – véli Vera.

A mese abszolút természetközelben, egy virágbirodalomban játszódik, bájos szereplőkkel, virágtündérekkel. Verából ez a környezetábrázolás is magától fakad, hiszen annyira természetközelben él, és mindig látja annak szépségét. Amely akár a nehéz helyzetekből is fölemelheti. Az olvasónak is a szépet szeretné megmutatni, nem csupán a történeteken keresztül, hanem a képekkel is. Így egy nagyon színes, mutatós könyv született, amelynek illusztrációi szintén Verának köszönhetők, hiszen amatőrként jó ideje foglalkozik festéssel is.

A történetekhez készült illusztrációk ráadásul a családtagok arcvonásait őrzik – ám ez természetesen csak az őket ismerőknek tűnhet fel…