Felfedték a seregélyesi kincs titkát (galéria)

Amikor egy múzeum új tárggyal gazdagodik, az mindig izgalmas esemény. De amikor egy ilyen tárggyal, mint egy római kori kőoltár, amelynek felirata rejtélyekkel teli, az egész szakma és a közönség is lázban ég. Agócs Nándor, tudományos titkár (SZIKM), adjunktus (ELTE BDPK) lapunknak mesélt a legutóbbi felfedezett kőoltár izgalmas történetéről.

Mint kiderült, a seregélyesi oltár legalább félszáz évig a szabadban állt, felületét moha és zuzmó borította.

A kő állapota nem volt ideális, de – előrehaladva a történetben – a modern technológia és a szakemberek kitartó munkája révén sikerült megfejteni a felületén nagyon halványan látható, rejtélyes  feliratot. 

A kőoltár formája sokat elárult. Római korban léteztek áldozati oltárok és síroltárok. A mostani lelet egy áldozati oltár, mely 50 éven át Seregélyesen állt, most pedig a Gorsium tárlat dísze. Az oltárkő feliratának megfejtésével Agócs Nándor mellett Szabó Ernő tudományos segédmunkatárs (PTE BTK) foglalkozott, és a szkennelési munkákat Belegrai Tamás régész végezte. 

A szakembergárda reménykedett benne, hogy valami mégiscsak látszik a kövön lévő feliratból. A modern technológiai eszközök, mint a 3D szkenner és a körbe fényképezés, egy számítógépes program generált egy modellt, lehetővé tette, hogy a szövegebben tovább rajzolódjon ki. Agócs Nándor és kollégái a korszak jogi keretei között gondolkodó vallási rítusokból kiindulva próbálták megfejteni a feliratot. A szövegben található rövidítések és a kőbe vésett név alapján sikerült azonosítani, hogy egy luppiter oltárról van szó. A decurio cím pedig a római korban a városi tanács tagját és egyben a társadalmi hovatartozást is jelölte.

A kőoltár felirata a következő volt: 

Melynek fordítása: 

– Egyértelművé vált, hogy az oltárt a Legjobb és a Leghatalmasabb Iuppiter számára egy bizonyos Marcus Aelius Victorinus állította, aki egy municipiumi rangú közösség decuriója volt – idézte Agócs Nándor.
A kőoltár felirata alapján a szakemberek arra következtettek, hogy az oltárt valamikor 117 és 194 között készítették.

A luppiter tiszteletére állított kőoltárok nem ritkák Pannónia területén, de ezen felirat különlegessége abban rejlik, hogy egy városi vezető rétegből származik. Olyan feliratot sikerült beazonosítani, ami ilyen állapotban már nagyon nagyon nehéz feladat.
A Szent István Király Múzeum új kincse nem csak egy történelmi lelet, hanem egy rejtély, melyet a modern technológia és a szakemberek elszántsága segített megfejteni.

A kőoltár története arra emlékeztet minket, hogy a múlt mindig jelen van, és a történelem folyamatosan íródik.