Természetfestőből észrevétlenül természetfotós lett: Mészáros András fotói Kápolnásnyéken

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola központjában, a Halász Gedeon Eseményközpontan nyílt meg pénteken este Mészáros András gárdonyi természetfotós kiállítása. Számos, több mint száz nemzetközi és hazai díj van már a tarsolyában, millió csodálatos alkotás a gyűjteményében, melyek nagy részét a Velencei-tónál, a Dinnyési-fertő területén készítette. Ezekből a korábbi munkákból hozott egy harmincöt kockás merítést az alkotó.

Rodics Eszter, Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke Bodor Ádám írótól hozott idézetet a tárlat megnyitójára: „Amikor engedsz a természet hívásának, a mindenség egy elérhető darabjához készülsz, nem más ez, mint az elemekkel, kicsit az örök idővel való találkozás misztériuma. Némi túlzással a világ atomfizikai valóságát keresed, ahol többé már semmi nem köthető az emberhez, közelében létezésed is merő illúzió, nincs semmire biztos magyarázat…”

- S amikor ezeket a képeket nézegetjük, úgy érezhetjük, varázslatot élünk át. Annak a varázslatát, amikor valami, ami körülvesz bennünket, a természet - az állatvilág, a növények, a fények, a Nap, a Hold, a víz - szépségeinek rezdülései visszaköszönnek egy zárt teremben. S úgy érezzük, mintha ott lennénk vagy szeretnénk ott lenni. Mi művészeti népfőiskolaként azon dolgozunk, hogy ezeket a csodálatos alkotásokat, nagyszerű, tehetséges embereket bemutassuk a nagyközönségnek és megismertessük a fiatalokkal is – fogalmazott az elnök asszony, aki egyben meghívta a közönséget november 30-ára. E kiállítás anyagára épülő műhelynapot szerveznek ugyanis ezen a napon az Eseményközpontban.

Mészáros András így mesélt a közönségnek magáról:

- A fotózás nálam a gyermekkorban gyökerező természetszeretetből ered. Minden időt próbáltam ugyanis kihasználni arra, hogy a természetben lehessek s megfigyelhessem azt. Rövid idő alatt ki is alakult bennem a vágy, hogy az általam tapasztaltakból és látottakból valamit visszaadják. Először grafitceruzával, tussal, temperával, később olajfestékkel próbálkoztam, a fotózást pedig segédeszköznek tekintettem kezdetben, hogy a festményeim minél élethűbbek legyenek. Később rájöttem arra, hogy a fotózás is egyfajta eszköze a képalkotásnak és fényképezőgéppel is lehet művészi igényű alkotásokat létrehozni. Szinte észrevétlenül lettem természetfestőből természetfotós. Ezen belül is szinte kizárólag a madár-, a vad- és a makro fotózás érdekel. Éppen ezért szerettem volna egy olyan vegyes kiállításanyaggal szolgálni itt Kápolnásnyéken, amelyben mindez megtalálható és amelyek javarészt a Velencei-tónál készültek.