Lélekemelő élményeikről meséltek a kultúra közvetítői

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Ezúttal kulturális színtereken aktív székesfehérvári és Fejér megyei kötődésű személyeket kértünk arra, meséljék el, mit jelent számukra a kultúra, és melyik az a kulturális élmény, amely számukra mind a mai napig emlékezetes, vagy valamilyen okból meghatározó.

Sorsfordító koncertélmény

– Számomra a kultúra azon szellemi javak összessége, amelyek civilizált emberré tesznek minket – kezdi Márkosi József jazz-zongorista, előadóművész. – Mindemellett európai és nemzeti identitásunk forrása és közvetítője, ami nélkül nem lehetnénk önmagunk sem egyéni, sem társadalmi szinten. A komolyzene, a jazz és a népzene – vagy ezek fúziója – számomra három olyan zeneművészeti ág, amelyek a magaskultúrát képviselik. Segítségükkel ki tudjuk fejezni gondolatainkat, érzelmeinket, ki tudunk lépni a hétköznapokból, formálni tudjuk lelkünket, és mindezt magas szinten, kulturált módon tehetjük. A mai rohanó és ingerekkel teli világunkban, ahol percenként zúdul ránk egy új, sok esetben negatív információ, hír, véleményem szerint különösen fontos az az idő, melyet szellemi értékeink ápolásával töltünk el, így őrizve kultúránkat is.

Mint mondja, egy különleges koncertélmény hatására döntötte el, hogy a zenei pályát választja.

– Számos olyan kulturális eseményen vettem már részt, melyek fontosak voltak számomra. Az egyik legmeghatározóbb biztosan Chick Corea fellépése volt a Zeneakadémián, ahol 2014-ben szólóban játszott. Maga a környezet és Corea játéka is elvarázsolt. Ott döntöttem el, hogy komolyabban el kellene kezdenem foglalkozni a jazz-zenével. Egy teljesen más zenei stílusból is említhetnék példákat: 2009-ben az Omega együttes koncertje Varsóban, vagy a Deep Purple 2013-as fellépése Székesfehérváron szintén meghatározó emlékek. Akkoriban az előbb említett két zenekar volt a kedvencem – egyébként máig is szeretem mindkettőt – így lehengerlő élmény volt először látni őket élőben. Ha már említettem Székesfehérvárt, ott láttam először a Vörösmarty Színházban A Pál utcai fiúk című darabot, mely akkoriban páratlan hatást gyakorolt rám.

Katartikus élményt adó költemények

Az imént említett A Pál utcai fiúk című előadás Rácz tanár urának, Sághy Tamásnak is feltettük a kérdést: mit jelent számára a kultúra?

– Minden olyant, ami a lelket felemeli. Ami nem az alapvető szükségleteinkről szól, arról, hogy dolgozunk, pénzt keresünk, eszünk, iszunk. Az én munkám pont a kultúra közvetítése, és természetesen minden munka lehet csodálatos és felemelő. A kultúra számomra minden olyan, ami elgondolkodtat, ami játékos, ami gondolatokat közvetít, ami az ember alapvető szükségletein túl értelmet ad az életnek – feleli a Vörösmarty Színház színművésze, aki máig meghatározó élményként emlékszik vissza az Örkény Színház egy előadására, melyet ő is a közönség soraiból követett.

– Elmentem, és megnéztem az Anyám tyúkja című előadást. Az ottani színészek közismert verseket mondtak, amiket az iskolában mi is tanultunk: Petőfi, Arany, Kölcsey. Olyan sokkhatás ért pozitív értelemben, hogy csodáltam azokat a verseket, amiket gyerekkorunkban mi magunk is mondtunk, olvastunk, már szinte a könyökünkön jött ki. Ezek a csodálatos színészek úgy tudták közvetíteni, hogy egyszerűen megszólaltak a versek. Katartikus élmény volt. Érthetőek és szívbemarkolóak voltak.

A fogvatartottaknak is jutott kulturális feltöltődés

Szabadúszó színészként önálló estek összeállításával is kulturális élményt közvetít közönségének Ács Tamás, akit olykor a székesfehérvári kőszínház előadásaiban is láthat a közönség. Mint mondja, számára a kultúra mindaz, ami az embert kiemeli állatvilágból, ami a legfontosabb különbség állat és ember között.

– Manapság gyakran megfigyelni, hogy egyre kevesebb idő jut a kultúrára. Úgy gondolom, a kultúra nem egy régi múzeum, ahova besétálok, és ott régi dolgokat nézhetek meg, hanem számomra a kultúra egy élő, organikus dolog. A lelkileg egészséges ember mindennapjainak része kell hogy legyen a kultúra. – mondja a színművész, aki monodrámáival országhatáron túlra is eljutott.

– A legfontosabb számomra, hogy a nézők szívét-lelkét megemeljem az előadásommal. Gyakran előfordul, hogy számomra is különleges élménnyé válik egy-egy előadás. Játszottam például az Őrült naplója című előadásomat Brassóban egy nemzetközi fesztiválon, ahol nem magyar nézők voltak a nézőtéren, miközben én hetven percig magyarul beszéltem. Nézte például egy houstoni dj, egy koreai színtársulat. Az előadásban Popriscsin folyamatosan hajlong, és az egyik koreai színésszel egymással versenyeztünk, hogy ki tud mélyebbre hajolni, és a végén már mindketten a földön feküdve hajolgattunk. Itt bizonyosodott be számomra, hogy a kultúra nem feltétlenül csak az anyanyelvhez kötött, hanem a színháznak van egy univerzális, emberi nyelve a gesztusok és az akciók révén – idézi fel, s egy másik, nem mindennapi élménnyel folytatja, amikor a sopronkőhidai fegyház fogvatartottjai előtt Franz Kafka Jelentés az Akadémiának című novellájának színpadi változatát mutatta be, melyben egy majom beszél arról, hogyan vált emberré, hogyan került ki a ketrecből, és mit jelent számára a szabadság.

– Nagyon különleges élmény, amikor a versek visszatérnek a születésük helyére. A Petőfi 200 apropóján csináltam egy Petőfi-előadást, amit elvihettem a Hortobágyi Csárdába. Elhangzott például a Hortobágyi kocsmárosné című vers, amit Petőfi ott, a csárdában írt – meséli Ács Tamás.

Amikor minden korosztályt elbűvölnek a könyvek

A fehérvári könyvtár nemrég kinevezett igazgatója, Horváth Adrienn számára a két évvel ezelőtti fehérvári Ünnepi Könyvhét olyan sokszínű és meghatározó élményt adott, melyre máig szívesen emlékszik vissza.

– 2021 őszén kerültem a Vörösmarty Mihály Könyvtárba. 2022-ben a számomra első székesfehérvári Ünnepi Könyvhét volt az, ami nagyon belém égett. Nemcsak maga könyvhét, hanem az ezzel együtt járó hangulat is. A pandémia után voltunk. Egyszer csak megálltam a Bartók Béla téren, sütött a nap, körbenéztem, és láttam, hogy kisgyerekek képregényt nézegetnek, rajzolnak, naplót készítenek, fogócskáznak. A hangszórókból jött a zene, az írók ott voltak testközelben. Egy igazi összművészeti élmény volt a gyönyörű, felújított téren. Olyan markáns élményt adott, ahogy együtt élvezzük a könyveket, találunk rá olvasmányokra. Egy kicsit olyan volt, mint a szerelem. – fogalmaz Horváth Adrienn, aki számára a kultúra közösséget jelent, azt, hogy egy-egy kulturális programot nemcsak egyedül, hanem közösségben is megélhet, a tapasztalatait megoszthatja a jelenlévőkkel, az ismerősökkel. Mindemellett az egyes kulturális programokra való ráhangolódás ugyanúgy élmény számára, mint maga az esemény.