Tízmillió forint egy lappangó Seuso-tárgyért!

A filmrendező, egyben oknyomozó újságíró/riporter egyaránt ismert Fehérváron és vármegyénkben, mint a közönségtalálkozók visszatérő vendége, városunkban tartotta Seuso II. dokumentumfilmjének díszbemutatóját is. Ugyanakkor évek óta aktívan szervezi és irányítja a kincs még rejtőző darabjainak megtalálását a Kőszárhegy melletti Szár-hegyen és környékén, amelyről rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat. Ezért is tartotta fontosnak, hogy felhívásáról a Fejér Megyei Hírlapnak és online hírportálunknak nyilatkozzon először.

– Idén lesz kerek három évtizede, hogy elkezdtem foglalkozni a Seuso-üggyel. Két nagydokumentumfilmet és rengeteg riportot forgattam a történetről, és nincs hiányérzetem. De nagy siker lenne, ha előkerülne egy (vagy több) eddig lappangó tárgy a valamikori kollekcióból. Ez megkoronázná munkámat, és hatalmas boldogság lenne – kezdi beszélgetésünket személyes érintettségét is megfogalmazó gondolatokkal Dézsy Zoltán.

A kincs egy vagy néhány tárgyának előkerülési esélyét latolgatva úgy véli, az idő múltával nem csökken, hanem nő ennek a lehetősége.

Az okát egyszerűen abban látja, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek illegális kincsvadászai, gyűjtői kiöregedtek, legtöbbjük már nem is él. Hasonló a helyzet az akkori orgazdákkal, akik visszavonultak, illetve titkos milliárdosként szenderültek jobblétre. Az ő hagyatékukból (is) előkerülhetnek eddig lappangó tárgyak. Vannak olyanok is, akik nem is tudják, mi van a birtokukban. Márpedig a tanúk több mint negyven színezüst tálról, korsóról beszéltek, ennyit láttak annak idején a megtaláló Sümegh Józsefnél Polgárdiban. Ebből ma 14 tárgy, és a tárolásukra szolgáló rézüst látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Dézsynek arra is van elképzelése, illetve információi, hol lehetnek a többi tárgyak.

– Még kell lenniük Magyarországon, mert nem vitték ki az összest külföldre. Sümegh József jó párat elcserélt, eladott illetve elrejtett. A többit gyilkosai szerezték meg. Bizonyított tény, hogy a szár-hegyi pince – ahol őt 1980 decemberében felakasztva találták – a kincs átmeneti rejtekhelyéül szolgált. Hiteles tanúk beszéltek arról is, hogy a Szár-hegy egyik kútja római kori kincseket rejt. A sok közül hármat átkutattunk/kitisztítottunk profi szakemberekkel, sajnos eredménytelenül. Szomorú, de olyan is tudomásomra jutott, hogy a Seuso-tárgyak közül van, amit beolvasztottak... A többi elrejtve, titkos széfekben várja sorsát, leginkább itthon, de az NSZK-ba is csempésztek annak idején a leletből. Üldözöm egy régen meghalt ügyész hagyatékát is.

Vajon lehet-e még olyan fordulatra, megoldásra számítani, amely nagymértékben elősegítené az ezüstkincs újabb, eddig még ismeretlen darabjának vagy darabjainak előkerülését? Dézsy Zoltán válasza erre a következő:

– Szeretném a titkos gyűjtemények mai őrzőit meggyőzni, lépjenek elő a kincseikkel. Egy magánszemély, a Seuso-kincs lelkes rajongója – aki nem tervezi az inkognitóját felfedni – tíz millió forintot ajánlott fel a becsületes „megtalálónak”, illetve beszolgáltatónak az ezüstkészlethez tartozó újabb tárgyért. A jótékony díjkitűzéssel együtt garantált a teljes diszkréció és a névtelenség az új tárgy átadójának. Nem kell tartania semmiféle jogi következménytől sem. Nincs már nyomozás, vizsgálat, eljárás az ügyben. Senkinek nem kell semmitől sem tartania, mert minden esetleges bűncselekmény elévült. Amúgy nem kellett okvetlenül bűnt elkövetnie annak, akinél van ma egy ilyen darab. A gyűjtők adták-vették, cserélték a kincseiket. Aki pedig örökölte, az abszolút jóhiszemű, tehát nincs semmi félnivalója. Viszont nagyon jót tenne vele az országnak, ha jelentkezne! Ez egyet jelentene a kulturális világhírrel, ami tovább öregbítené a Seuso-lelet jó hírét, jelentőségét.

A filmrendező a díjfelhívás közvetítőjeként bízik abban, hogy a készpénznek van ereje. Úgy ítéli meg, ma a Seuso-kincshez köthető bármilyen tárgyat képtelenség eladni, igazából csak gondot jelenthet a birtokosának. Elsősorban számít azokra az örökösökre, akik nem tudnak mit kezdeni felmenőjük hagyatékával. Másrészt olyan, ma már idős emberekre, akik még a hetvenes években vásároltak Sümegh Józseftől, és jól jönne nekik a jutalomként felajánlott pénz. Főként Fejér vármegyéből vár jelentkezéseket, de Budapesten illetve Pest vármegyében is lappanganak a római kincshez tartozó darabok.

Dézsy Zoltán fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a 10 millió forintos díj készpénzben való kifizetésétére azután kerül sor, amikor a műtárgyszakértői vizsgálat egyértelműen megállapítja a Seuso-kincshez való tartozását. Az ezüstkészlet újabb tárgyát a díjfelajánló átadja a Magyar Nemzeti Múzeumnak, mivel ott a helye az egyik legjelentősebb római kori műkincsegyüttes többi darabja mellett.

A felhívásban érintettek a 06 20 6170 600-as telefonszámon, vagy a [email protected] email-címen jelentkezhetnek, de Dézsy Zoltán elérhető facebook-on is, üzenetben. A díjfelajánlás május 31-ig él, a felajánló addig helyezte el letétbe egy budapesti ügyvédi irodánál a 10 millió forintot.