"A sváb kultúra megőrzése, továbbadása nem feladat, hanem az életem része"

Pats Krisztina apai ágon tősgyökeres újbarki sváb, így ő maga is belenőtt a sváb szokásokba, hagyományokba és a nyelvet is autentikus forrásból sajátíthatta el. – Édesapám, Pats Antal – ahogy manapság mondjuk – mindent is gyűjtött, összeszedte a család régi fotóit, eltette a konyhai eszközöket, a kisebb használati tárgyakat, stb. A rendszerváltás után, ő lett az 1994-ben megalakult Újbarki Német Nemzetiségi Önkormányzat első elnöke. Leginkább ő inspirált abban, hogy én is az újbarki sváb hagyományok életben tartásával, tovább adásával foglalkozzak – kezdte a kitüntetett, aki édesapjától vette át az elnöki stafétát a nemzetiségi önkormányzat élén 2003-ban és 2014-ig töltötte be ezt a pozíciót. Miután a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatalba került, ahol hosszú évek pedagógusi tapasztalatával az érettségi vizsgákat szervezi, le kellett mondania az elnökségről. A nemzetiségi önkormányzat munkáját, beleértve a tájházi programok szervezését, azonban önkéntesként azóta is segíti. – Szerintem nem azért dolgozik valaki egy nemzetiségért, mert valamilyen titulusa van, hanem azért, mert nemzetiséginek érzi és vallja magát – tette hozzá Krisztina. 

Az újbarki tájház ötletét a 2000-es évek elején Metzgerné Speier Katalin, az Újbarki Német Nemzetiségi Önkormányzat jelenlegi elnöke vetette fel. Pénz azonban csak arra volt, hogy a kultúrház melléképületében létrehozzanak egy tájszobát, melyben egy jellegzetes újbarki sváb ház két helyiségét bemutató kiállítást rendeztek be. A tárgyak könnyen összejöttek, mert ugyan a kitelepítést követően a 60-as években, amikor már hazajöhettek a kitelepítettek, sok itt hagyott tárgyat magukkal vittek, de a padlásokon, pincékben, szekrények mélyén így is maradt elég „alapanyag”. Később aztán sikerült megvásárolniuk egy autentikus, nádfedeles házat a települési önkormányzat segítségével, ami 2012-ben nagyobb felújításon is átesett. 

A díj elnevezése ugyan Az Év Tájházvezetője, ám a gyakorlatban ez a pozíció csak papíron létezik, a feladatot önkénesként végzi Krisztina, aki főállása mellett másodállásban a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Hivatalának Fejér vármegyei regionális irodavezetőjének teendőit is ellátja. Mindezek mellett szakít időt arra, hogy az újbarki tájházat élettel töltse meg. – A nemzetiségi önkormányzatnak vannak kifejezetten a tájházra kitalált programjai. Ilyen többek között az Almanap, az iskolások számára rendezett nemzetiségi tábor vagy a német nyelvgyakorlásra alkalmat adó Stammtisch – sorolta Krisztina, akinek utóbbi, német-orosz szakos nyelvtanárként, szívügye. Léteznek tájházon kívüli, főként a hagyományőrzés jegyében szervezett programok is, amikből ugyancsak vastagon kiveszi a részét, mint a Márton-napi felvonulás vagy korábban a karácsonyi Christkindlspiel. 2021-ben pedig megalakult az Újbarki Tájházért Egyesület, amely kifejezetten a tájházra összepontosít. 

De van-e ennek a sok munkának értelme, jelent-e még a fiatalabb korosztálynak valamit svábnak lenni? – Aki a szári iskolába jár, azoknak igen, hiszen ott mindennap tanulnak, hallanak erről több órán is, táncolnak a néptáncsoportban, a mindennapjaik része ez a kultúra. A betelepülőknek, akikből Újbarkon is egyre több van, valószínűleg jóval kevesebbet, de azt gondolom, miután itt élnek, nekik is jó, ha megismerik. Sajnos, Újbarkon is egyre kevesebben vagyunk, akik svábnak vallják magukat. Számomra svábnak lenni magától értetődő, ezt láttam a családomban, ebben nőttem fel. A sváb kultúra megőrzése, továbbadása sem feladat, hanem az életem része – tette hozzá Krisztina, aki szerint az elismerés nem csak neki szól, hanem mindenkinek, akik a tájházért tettek és tesznek.