„Ez is van” a Pelikánban

A Székesfehérvári Művészek Társaságának két tagja „ez is van” címmel, közösen mutatja be munkáit – fotóprinteket, fotogramokat–, amelyeket még a megnyitón Vékás Magdolna fotóművész ajánlott a közönség figyelmébe.

Tudható, hogy Klotz Miklós sorozata családi indíttatásból, fotótechnikai bravúrokkal született a közelmúltban. Mosberger Róbert pedig több év alkotásaiból válogatta össze a közös tárlat anyagát, és új művek is születtek. Színes munkái akár kis történetek kiindulópontjai is lehetnek.

A galéria bejáratánál kapott helyett Klotz Miklós kisebb képeket magában foglaló „Kemo 1-5-ig” című sorozata. Ez egy művésztelepen készült kísérleti munka. A vegyszerrel kezelt fotópapíron különféle formák ábrázolódnak, némelyik vízinövényre, létrára vagy emberi DNS-re emlékeztet.

A fotográfus nagyobb méretű művei a galéria jobb oldali helyiségében vehetők szemügyre. Mivel Klotz Miklós modelljei édesanyja és édesapja, Klotz Miklósné és Klotz Miklós voltak, ezért ez a tér igen személyes jellegűvé válik. A barátságos hangulatú fotókat nézve szinte személyes ismerősünknek érezhetjük az idős hölgyet és urat, akik hol síelnek, hol hajókáznak, hol motoroznak, vagy egyszerűen csak ülnek a fekete-fehér fotókon. Nagyon természetes hatásúak ezek a képek, amelyek közül három korábbi fotó valóban spontán készült, a két legújabb azonban beállított – hívta fel a figyelmet a galéria munkatársa, Vadász Imre. Ám az utóbbi két kép is teljesen természetes hatást kelt, mintha a fotós épp csak véletlenül kapta volna lencsevégre a teniszezés és motorozás közben kortalannak látszó időseket. Ezek a képek idén készültek, a három korábbi pedig 1998-ban, 2004-ben és 2006-ban – ráadásul technikailag is figyelemre méltók. A megrendezett fotók létrehozását dokumentáló színes werktábla ugyancsak jópofa, akárcsak az erre a teremre, a témára, a fiatalság megőrzésére is vonatkozó cím: „Miért ne…!?:”.

Mosberger Róbert másik teremben elhelyezett munkái között szintén található családi vonatkozású téma. Jó kedvre hangolóak és nagyon természetesek a „Nagyi kaszálni tanít” című sorozat képei. Ezeken valóban egy idős asszony látható, amint több fázisban, vidáman, szintén örök fiatalon mutatja meg, hogyan is kell használni a kaszát.

A fotográfus több képén érdekes ellentmondásokra hívja fel a figyelmet. Az általa kiragadott részletek a fotón új szemszögből mutatnak meg körülöttünk lévő tárgyakat, jelenségeket, a hétköznapi dolgok átlényegülnek. Érdekes a cianotípia eljárásával alkotott kék sorozata, amelynek témája a tavasz, illetve a képek egy részén emberfejek és stampedlis poharak sziluettje fedezhető fel.

Az egyik leglátványosabb munka az „Évszakok” című sorozat, amelynek négy fotóján mindig az adott évszakra érvényes látvány, hangulat uralkodik akár a színeknek, akár az ábrázolt, átlényegített tárgyaknak, részleteknek köszönhetően.

A kiállítás tehát nagyon emberközeli, egyszerre lírai és történetmesélős, a fotózás iránt behatóbban érdeklődőknek pedig igazi csemege lehet.

Május 3-án, pénteken 17 órakor Finisszázsra, vagyis tárlatzáró eseményre várják az érdeklődőket az alkotók részvételével. A tárlatvezetéssel összekötött beszélgetés házigazdája Szűcs Erzsébet művészettörténész.