Gábor Ferenc tizenéves kora óta rajong a képzőművészetért

Egy idillikus, természetközeli világ elevenedik meg a besnyői származású, de jó ideje Székesfehérváron élő Gábor Ferenc képein. A lépcsőfordulóban kialakított IskolaGaléria falain gondosan kivitelezett csendéletek, hangulatos életképek, valamint ember- és állatábrázolások teszik szebbé a hétköznapokat. Ugyanakkor szobrokról, műemlékekről készült munkák jelzik még az alkotó érdeklődését. A jellemző technika az akvarell-, illetve az olajfesték – ezek állnak a legközelebb Gábor Ferenchez, aki autodidakta módon tanulta ki a festészet és más technikák, eszközök – szén, grafit, tus, linómetszés – csínját-bínját. Jó ideje alsós tanító a Zentaiban: főleg matematikát, környezetet, testnevelést tanít, de van heti egy rajz órája is.

Önéletrajzában olvasható, hogy bár budapesti születésű, de paraszt felmenői vannak, és gyermekkorát Besnyőn töltötte. Ez aztán egész életére meghatározta érdeklődését. Igaz, tizennégy éves korában Budapestre került, ahol aztán jócskán kinyílt számára a világ. Ekkor fordult a művészetek felé, azok közül is különösen a képzőművészet fogta meg (de verseket is írt). Sokat járt kiállításokra, és maga is annyira szeretett volna megtanulni a nagyokhoz méltó módon alkotni, hogy elkezdett utána olvasni a nagy művészeknek, az irányzatoknak és a technikáknak. Az elméletet pedig gyakorlattal egészítette ki: rajz- és festőkörökbe járt. Rengeteg képet megnézett, figyelte a festők technikáját, gyakorolta a vonásokat. Kedvencei William Turner és Egry József voltak. Sikerekkel is büszkélkedhet, hiszen többször állított ki budapesti galériákban, vidéken, valamint illusztrált egy daloskönyvet és naptárt is. Mégsem a művészpályát választotta, hanem a tanítóképzőt végezte el, illetve dízelmozdonyszerelő végzettséget is szerzett.

A festés, a rajzolás erős hobbi maradt. Szívesen örökített meg spontán a szeme elé kerülő alakokat (például a szegedi hegedűs képe ilyen), illetve állatokat is szívesen ábrázolt. Gyermek- és ifjúkorában nagyon vonzódott a lovakhoz, komolyabban is akart velük foglalkozni, de mivel látta, hogy van, aki ezt nála sokkal csinálja, letett róla. Maradt a lovak csodálata, megörökítése. Illetve, annak a mára letűnt paraszti életmódnak, az idillikus természetnek az ábrázolása, amelyhez még köze van.

A tanítás, a családalapítás mellett azonban nem maradt ideje az alkotásra, több mint tizenöt éve születtek azok a munkái, amelyekből most, a jó szemmel megáldott kollégának, művésztanárnak, Gálné Pék Eszternek (a tárlatok fő szervezőjének) köszönhetően kiállítás állt össze. Ferencnek furcsa is volt viszont látni ezeket a műveket, hiszen ma már valószínűleg másképpen dolgozna. Elárulta: egy ideje ismét érzi magában a hívást, szeretne visszatérni a rendszeres alkotáshoz.

Vannak tervei, és izgatottan várja a közelgő nyugdíjas éveket, amikor több ideje lesz a kibontakozásra.

Gábor Ferenc kiállítása hétköznaponként 12-17 óráig tekinthető meg az IskolaGalériában.