Népi értékek őrzői, átadói a megye déli részén

Negyedszázad! – erről a különleges mérföldkőről beszélgettünk  Horváthné Gogán Jolánnal, akinek neve mára egybeforrt a hagyományőrzőssel. Néptánc, népzene és népi mesterségek – ez a három terület a fő mozgatórugója annak az egyesületnek, amelynek vezetőjeként az értékmegőrzést és a hagyományok ápolását tűzte ki fő célul. A Németh László Kulturális és Ifjúsági Egyesület negyed évszázada alakult, eme jeles alkalomból pedig a mezőszilasi majális alkalmával az ünnepi tortát is felvágták.

Milyen érzések kavarognak Önben? Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, mi motiválta az egyesület létrejöttét?

– 1986-2011-ig dolgoztam a Németh László Községi Könyvtárban könyvtárvezetőként- művelődésszervezőként. Megalakult az Általános Művelődési Központ (ÁMK) és úgy gondoltam, hogy szakmai tudásomat civilként tudom hasznosítani. Nem volt művelődési ház a faluban, ma sincs, civil ház van, ahol működünk jelenleg is. 1999. január 3-án alakítottuk meg az egyesületünket és valamit jól csinálhatunk, ha azóta is folyamatosan működünk. Öröm, hogy rendezvényünk nem maradt el ilyen hosszú idő alatt érdektelenség miatt. Állandó programjaink voltak, vannak, amit az egyesületünk tagjainak köszönhetően valósítottunk meg, közösen a nyugdíjasok a fiatalokkal. Több művészeti csoportunk is alakult és működik a mai napig.

Hogyan kezdődött a hagyományfelelevenítő, őrző tevékenység?

– A legtöbbet a nyugdíjasoknak köszönhetek! A nyugdíjas klubot 1989 októberében alapítottam – amit vezetek azóta is – idén ünnepeljük a 35 éves alakulásunkat – Akkor 54-en voltunk, az alapító tagok már elmentek, nagyon sokat énekeltünk, kirándultunk, klubokkal tartottuk a kapcsolatot, tartjuk ma is. A tagok változtak, a klub viszont megmaradt. Olyan népdalokat tanultunk, tanulunk, amik mára már feledésbe merültek, mi megőriztük. Régi Szilasi hagyományokat elevenítettünk fel. A szüreti felvonulás is fennmaradt, amit 50 évig szerveztem, három éve egyesületünk fiataljai vettek át. Átalakult, mert lovak már nincsenek, de van akarat és traktorokkal helyettesítjük a szekereket. A betakarítás, a szüret ünnepe volt és jelenleg is a szüreti felvonulás és bál is ezt testesíti meg.

Hogyan tudná összefoglalni a Németh László Kulturális és Ifjúsági Egyesület küldetését, mennyiben változott meg ez az évek során és mi most a legfontosabb célkitűzésük?

– Egyesületünk kulturális és ifjúsági egyesület. A kultúra területén fontos a kiscsoportok létrehozása, működtetése, ez az alap feladat. Működik a nyugdíjas klub, felnőtt női néptánccsoport, két ifjúsági néptánccsoport, felnőtt modern-tánc csoport, gyermek modern-tánc csoport, gyermek mazsorettek, ovis balettosok, népzeneoktatás (hegedű, citera, cselló) és a szakkörök (mézeskalács, gyöngyfűzés és fonás). 12 éven keresztül szerveztünk 10 napos nyári fesztivált, ahol minden korosztálynak kínáltunk programot. Ugyanígy 12 éven át tavaszi fesztivált, ami négy-öt hétvégi programból állt. Közben közhasznú szervezetként működünk, közfeladatot látunk el a kultúra és az ifjúsági programok területén. Négyszer szerveztünk hatnapos nemzetközi néptánctalálkozót, nemzetközi és hazai klubokkal, egyesültetekkel tartjuk a kapcsolatot. Erdélyből Gelencével, Délvidékről Muzslával, Felvidékről Vásárúttal, Lengyelországból Leborkkal. Mindemellett osztrákok, görögök, szerbek, németek is voltak már nálunk fesztiválon, mint ahogy mi is voltunk többször a felsorolt országokban. Kétségtelen, hogy a lengyel kapcsolat a legerősebb a történelmi Magyarország csoportjai mellett. Tavaly ifisekkel voltunk, azt fogadtatást rajtunk kívül senki sem kapta. Továbbra is szeretnénk, ha csoportjaink működnének, szeretnénk fellépésekkel színesíteni a tevékenységüket. Volt egy törés, amit sikeresen átléptünk, összefogással lehet csak közösségeket megtartani.

Mennyire befogadó ez a modernkori társadalom?

– A kultúra, a sport, az ifjúság összetartozik. Az okostelefonok világban nehéz, mégis azt látjuk, hogy van igény arra, hogy közösségek, programok létezzenek. Szerencsére alakult egy csoport, a „Wengry” a magyar-lengyel kapcsolatok ápolására, ahol szinte mindenkit elérhetünk. A lengyelországi nemzetközi fesztiválon bemutatott táncunkba, hozzánk  kapcsolódtak be legtöbben.

Sajnos magam is azt tapasztalom, hogy a nagy hagyomány mára kiveszett: a családok saját szokásaikat élik. Mi a véleménye erről, mit tud tenni az egyesület azért hogy ezek fennmaradjanak?

– Igen, a hagyományok kivesztek és idióta amerikai szokásokat a média segítségével erőltetnek ránk. Hiszem, hogy szakmai segítséggel lehet változtatni még azon, hogy megmaradjanak a szokásaink, amelyek mára már szinte teljesen feledésbe merültek… Szakmailag felkészült vezetőkkel lehet a közösségeket összetartani.

A falvakban megszűntek a nagycsaládok, a hagyományos faluközösségek megszűntek, ezért kellenek a kiscsoportok, akik a közösséget összetartják.

Mi a jövőbeni célja az egyesületnek?

– Egyesületünk célja továbbra is az, hogy megmaradjunk, hogy működjünk, működtessük a csoportjainkat, programokat szervezzünk, hazai és nemzetközi csoportokkal együtt. Mindemellett kirándulásokat és táborokat, szervezzünk. Nagyon sok munkával, önkéntesként a falu közösségért!