A falu apraja s nagyja kísérte az ifjú párt – így esküdtek egykor a pusztaszabolcsiak

„Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett, / Hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett. / Fogd meg hát kezemet és én veled megyek, / Reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.” – az alábbi lakodalmi rigmust az 1950-es években jegyezte le kis füzetecskéjébe Kovács Ferenc pusztaszabolcsi lakos. Akkoriban, a jellemzően ebéddel kezdődő lakodalmakon a rokonokon, barátokon és szomszédokon túl bizony részt vett a falu apraja, nagyja is.

– Emlékszem, kisgyerek koromban is Pusztaszabolcson laktunk, és mindig lenyűgözött, ahogy a lakodalmas menet végigvonult a Velencei úton. Akkoriban 100-150 ember, 10-12 koszorúslány, szinte az egész falu együtt vonult. Régen lakodalmi videósként is dolgoztam, az esküvők csodálatos hangulata egész hétre feltöltött energiával – idézi fel Czöndör Mihályné Kati néni, a Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány alapítója, aki az elmúlt évtizedekben többször kutatta s csokorban gyűjtötte a helyi esküvők fotóit, szokásait. Munkája eredményeként több helytörténeti kiadvány is készült a pusztaszabolcsi esküvők témakörében.

– A lakodalmakat vőfély vezényelte, nálunk Tóth János volt az, aki évtizedeken át segítette az esküvők lebonyolítását. Mindig megvoltak a hagyományos elemek, mint a tányértörés, a menyasszonytánc, a menyecsketánc, ezek mind részét képezték az eseményeknek. A lakodalmak ételei között mindig volt húsleves, nokedli pörkölttel és sültek, a torta felvágása pedig külön esemény volt. Hosszú, éjszakába nyúló esküvők voltak, tele hangulatos játékokkal és versekkel, személyre szabott esküvői elemekkel – folytatja Kati néni, s az ételek kapcsán megemlíti a Hetednapi Adventista Egyház helyi gyülekezetét, akik étrendjükbe illő gasztronómiai különlegességeket, vegetáriánus húslevest, szójából készült hurkát és ízletes süteményeket készítettek s készítenek talán ma is a jeles eseményre.

A Községtörténeti füzetek sorozat részeként 2002-ben megjelent „Lakodalom van a mi utcánkban...” kiadványt a 2011-ben megjelent Sorsok, életek, családok című kötet követte, mely megörökíti egyes pusztaszabolcsi vagy a településen otthonra lelt családok életútját, s szinte minden történetben megjelenik a házasság, a családalapítás története is. Egy évvel később kerülhetett az olvasók kezébe az „Ásó, kapa, nagyharang...” című kiadvány, Czöndör Mihályné és Csányi Kálmán sorozatszerkesztők – utóbbi később a település polgármestere volt – közös munkája, mely rendkívül átfogóan, családonként, eredeti fotókon keresztül mutatja be a helyi házasságkötéseket. A könyvben megelevenednek az ifjú párok nagy napjai, s generációk emlékein keresztül mutatja be a kiadvány az esküvői szertartások egy-egy felejthetetlen pillanatát.

A régmúlt emlékei a jelen fiataljai s idősebbjei számára is megmaradtak, ugyanis mint Kati nénitől megtudjuk, a Hagyományok Házának helytörténeti gyűjteményében is egyre nagyobb helyet kapnak a pusztaszabolcsi esküvők emlékei. A helyiek felajánlásainak köszönhetően folyamatosan gyarapodó gyűjteményben láthatóak régi esküvői fotók és menyasszonyi kiegészítők is.