A háborús emlékek is képesek megszépülni – újabb helytörténeti kiadvánnyal gyarapodott Iváncsa

A régmúlt emlékei, régészeti leletek és dísztárgyak sorakoznak az iváncsai Fürész Gyula Helytörténeti Gyűjtemény folyosóján. Mind mind a múlt egy fontos szeletét mutatják be a jelen kor emberének. A folyosóról nyíló helyiségek egyikében gondosan berendezett tiszta szoba, a másikban világháborús emlékek sora fogadja a látogatót. Utóbbiban leülve kezd mesélni Bircsák Lajosné Éva néni, aki nemcsak vezeti a helytörténeti gyűjteményt, de édesapja nyomdokain járva aktívan kutatja Iváncsa történelmének főbb állomásait.

– Édesapám, Fürész Gyula kántortanító volt, 1935-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja. Perkátán tanított, majd a háború után Iváncsára költözött, iskolaigazgató volt, itt élt 1998-ig. Rendkívül aktív életet élt, tele volt vitalitással, ő nem tudott hazamenni újságot olvasni, mert mindig csinálni akart valamit. Volt itt a faluban egy nem használt épület, a Kandó-Fejérpataky-kúria, egy elhagyott kastélyka, annak az egyik szárnyában kezdte gyűjteni az iváncsai tárgyi emlékeket, írásos beszélgetéseket, mindenfélét – idézi fel a kezdeteket Bircsák Lajosné.

Fürész Gyula 1972-ben kapott engedélyt helytörténeti gyűjtemény működtetésére, ekkortól számítjuk a ma is meglévő, s folyton gyarapodó gyűjtemény létezését. A megannyi emlék később az egykori református iskola épületébe került, ahol már látogatók is felfedezhették a gyűjtemény egyes darabjait. A rendszerváltás után, amikor az épület újra az egyházhoz került, több helyi intézmény költözése végül az egykori községháza épületében talált végleges otthonra a helytörténeti anyag.

Édesapja halála után, 1998-ban Bircsák Lajosné számára egyértelmű volt, hogy ő lesz az, aki folytatja a megkezdett munkát, hisz addig is támogatta, nyomon követte édesapja kutatásait. Ekkoriban készült el a gyűjtemény anyagából összeállított, Iváncsa történetét bemutató monográfia. Fürész Gyula kutatómunkája máig nagy segítség a település múltjának bemutatásában. Az általa kézzel írt jegyzetek stabil alapot adtak a Hősök napján bemutatott, Iváncsa és a II. világháború című helytörténeti kötet összeállításához. A kiadvány a 2021-ben megjelent A nagy háború és Iváncsa című könyv folytatásának is tekinthető.

– Miután az első könyv megjelent, gyakorlatilag azonnal nekiálltam a következőnek, három év kutatómunkája a most megjelent kötet. A Hadtörténelmi Levéltár mellett nagy segítségemre volt Szabó Péter, a Don-kanyarban történtek legeslegjobb ismerője, aki bejárta egész Eurázsiát, kutatta a hadisírokat. Hozzá fordultam segítségért, tőle kaptam meg a veszteséglistákat. Jelen tudásunk szerint nagyjából háromszázan mentek el a háborúba, és hetven hősi halottunk volt. Ehhez még hozzáadódnak a deportált zsidók és a polgári áldozatok, velük együtt úgy százhúsz fő halt meg – mondja Bircsák Lajosné, aki a kötetben a fellelhető információk alapján név szerint, fotókkal állított emléket a település hősi halottainak.

A most megjelent könyvben nagy hangsúlyt kaptak a személyes visszaemlékezések. A szerzőtől megtudtuk, a jelenleg is Iváncsán élők közül hárman vannak, akiknek valamilyen gyermekkori emlékük van a második világháború borzalmairól.

– Eltelt nyolcvan év, akik vissza tudnak emlékezni, nagyjából kilencven évesek. Egyrészt sokat felejtünk, másrészt az idő megszépíti az emlékeket. Már nem úgy fáj, már a szomorúság sem olyan, mint eredetileg volt. Van egy idős katonám, nem olyan régen, 102 éves korában halt meg, francia fogoly volt – az rosszabb volt, mint a szovjet hadifogolytábor. Ha arra mentek a franciák, belőttek, elvették mindenüket, a nőket megerőszakolták. Volt, aki éhen halt, fertőző betegségek terjedtek. Bandi bácsi hazajött ebből a fogságból, és nyolcvan év után nekem azt mesélte el, hogy amikor leszállt a vonatról, a hátizsákja a hátán volt, amire rádobta a hosszú kabátját. Mondta, hogy összesúgtak mögötte a faluban, hogy szegény Szeder Bandi megpúposodott a hadifogságban. Ezt a történetet mesélte el nyolcvan év után, nem az átélt szörnyűségeket – idézi fel a beszélgetést Bircsák Lajosné, aki a településről elszármazottakkal is felvette a kapcsolatot, így kerültek a kötetbe például a Kandó és a Melocco család visszaemlékezései is.

A kutatómunka során kapott tárgyi emlékekből egy egész kiállításnyi anyag gyűlt össze, ami a helytörténeti gyűjteményben várja az érdeklődőket. A fáradságos kutatómunkára és a hiánypótló kötetekre méltán büszke a falu önkormányzata is. Molnár Tibor polgármester úgy fogalmazott, kiemelten fontosnak tartja a település múltjának, emlékeinek feldolgozását.

– Éva néni olyan értékes kutatómunkát végez, amelynek köszönhetően Iváncsán több olyan kiadvány jelent meg az elmúlt időszakban, amely átfogó képet ad helyi egyesületről, Iváncsa egy-egy történelmi korszakáról. Reményeink szerint a kötetek sorának nincs vége, a 2000-ben Iváncsa történetéről megjelent kötetet szeretnénk új külsővel, az elmúlt huszonnégy évet is bemutató tartalommal létrehozni. Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a gyökereinket, és ismerjük meg azt a települést, amelyet otthonunknak választunk – hangsúlyozta a polgármester.