Németh János kiállítását nyitották meg Szabadhídvégen (videó)

Pénteken, délelőtt tíz órakor már gyerekzsivaj hangja töltötte meg a kiállítást, és természetesen a fiú gyerekeket leginkább a díszes markolatú fegyverek, míg a lányokat inkább a szép festmények kötötték le Szabadhídvégen, a művelődési ház nagytermében. Németh Jánossal, a művésszel beszélgettünk.

Mi adta a kiállítás ötletét, apropóját?
– Leginkább az hogy néhány napon belül töltöm be a 70. életévemet, és szerettem volna ebből az alkalomból egy szép kiállítást tartani a munkáimból. 1954. július 17-én, Szabadhídvégen láttam meg a napvilágot, de születésem után négy évvel a családom Székesfehérvárra költözött. Tanulmányaimat az Ezredéves Általános Iskolában kezdtem, majd a 320-as, most Árpád Szakképző Iskolában folytattam.

Mióta készíti ezeket a csodálatos munkákat?
– Az alkotás már nagyon fiatalon az életem részévé vált, 3 évesen még ákóm-ákombákomokkal ugyan, de annál lelkesebben rajzoltam kedvenc járműveimet, a traktorokat. A fordulópontot egy körülbelül hat éves koromban zajló rajzverseny hozta, amikor is a művemmel egy hatalmas tortát nyertem.

Ezt követően, talán az önbizalma is megjött az alkotáshoz?

– Önbizalmam velem együtt fejlődött, de az általános iskolai rajztanárom is arra biztatott, hogy foglalkozzak komolyabban a tehetségemmel. Az idő szaladt, de az alkotási vágy mindig ott munkált bennem, a katonaság alatt is, ahol dekorációs feladatokat bíztak rám. A honvédségi évek után megnősültem és Szabadbattyán lett az otthonom. A festészetet nem engedtem el, autodidakta módon képeztem magam tovább.

Mennyi ideje maradt, a civil munkája mellett a művészetre? 

– A munka mellett szabadidőmben rengeteget rajzoltam, főleg tollal, illetve festettem is. Ennek eredményeként a műveim rendszeres szereplői lettek az amatőröket bemutató tárlatokon. A 90-es évektől készen álltam arra, hogy önálló kiállításaim is legyenek. Szabadbattyánban, a 2000-es évekig aktívan részt vettem a kulturális életben: az iskola galériájában, az óvodában és a művelődési házban többször is megmutattam festményeimet a nagyérdeműnek. Azóta sem hagytam abba, művelem a mai napig is!