Public Art: Az alkotások sora fontos a városnak

Miért pont ezeket a művészeket hívták meg a Public Art-ra, és közöttük milyen eredménnyel szerepeltek a helyi alkotók?
A kiválasztási szempontokat aszerint határoztuk meg, hogy minél változatosabb legyen az összetétel. Érkezzenek minél több helyről, helyzetből, lehet akár külföldi is a művész. Fontosnak tartottuk, hogy szerepeljen több generáció, akár egyetemen tanuló, pályáját kezdő, vagy nagy öreg. Legyenek mindig helyi alkotók is, és legyenek visszatérők, újra meghívottak, és új alkotók is a csapatban. Legyenek hasonló és különböző gondolkodású emberek. Szóljanak a munkák minél több hangon, minél több emberhez, műfaji megkötöttség nélkül. Készüljenek minél többféle anyagból és megoldással. Lehetőleg legyen benne interakció, ez jelentheti azt is, hogy részese a néző az alkotói folyamatnak, bevonódik valamiféleképpen, vagy csak szemlélő-kérdező félként van jelen.

Néhány nap alatt nagyot, látványosat kell alkotni

Milyen volt az alkotások fogadtatása a városban, mennyire kísérték figyelemmel az emberek az alkotási folyamatokat?

Néhány nap alatt kell “nagyot alkotni”, látványosat. Van aki előre készül, és van aki a helyszínen inspirálódik. Hatunk egymásra, segítjük egymást. Fontos az érdeklődők hozzászólása, visszajelzése is. Kihívás viszont, hogy közben az alkotás is elkészüljön időben. Szerintem mindenkinek akadt közönsége. Létrejöttek szolidabb, kisebb méretű, és messziről is bevonzó, nagyobb léptékű alkotások is, kihasználva a gyönyörű, árnyas park lehetőségeit, alkalmazkodva a környezethez. Láthattunk a talajból kinövő, a víz felületre komponált alkotásokat és a levegőbe, a fák közé emelt műveket, klasszikusan posztamensre reprezentáltakat.

Várható egy album is a Public Art alkotásokról

Összesen hány műalkotás készült, és ezeknek mi lesz a sorsa?

Összesen nyolc munka készült el. Az alkotások fogadtatása igen pozitív. Az emberek mindig várják a következő Public Art-ot, Nagyon izgalmas számukra, hogy majd’ egy héten keresztül élettel, és szokatlan dolgokkal, tárgyakkal telik meg a park. Itt a hétköznapok várhatóan újszerű gondolatokkal gazdagodnak. Ilyenkor zsizseg és színesedik a park. Pörög a sarokcsiszoló és a láncfűrész, szikrázik, villan a hegesztő, serceg az ecset, koppan a kalapács, hasít a véső, siklik a viasz a vízen. Volt olyan érdeklődő, aki sajnálkozását fejezte ki, hogy csak két napig láthatóak a kész művek. Felajánlotta, hogy legközelebb szívesen bevállal egy nap őrzést ha kell, hogy tovább kint maradhassanak. Mindig nagy esemény a tárlatvezetés “a mit gondolt a költő” szituáció,. A műveket Karetka Gábor “műértő” próbálja dekódolni az alkotók segítségével. Ami szerintem különleges, hogy meghívott zenészek – idén Kis Katalin brácsán, Keszei János Jana tangóharmonikán – vezették az embereket alkotástól alkotásig Az eseményt a 11-es szoba nevű fiatalokból álló jazz zenekar zárta. A művek közül egy-egy néha kint marad hosszabb időre, a többségét az alkotók magukkal viszik a hét utolsó napján.

Mik a tervek a jövőre nézve? Lesz-e újabb Public Art?

Úgy tűnik a városnak fontos a rendezvény, ami idén már a 12. volt. Természetesen lesz továbbra is Public Art, sőt, a terveink közt szerepel a következő alkalomra egy összefoglaló, azaz egy nyomtatott kiadvány elkészítése az elmúlt évek anyagából.