Sebők Melinda jövőre, 2025-ben Vörösmarty-konferenciát tervez

A székesfehérvári székhelyű, Kossuth utca 14. szám alatt működő Vörösmarty Társaság előző elnöke, Bobory Zoltán tizennégy év után köszönt le, de továbbra is aktív bizonyos területeken: jelenleg a Társaság „Vár” című folyóiratának a főszerkesztője, illetve irodalmi esteken is közreműködik.

Az új vezető a székesfehérvári származású Sebők Melinda irodalomtörténész, az ELTE BTK-n diplomázott és doktorált. Munkája Budapesthez köti – 2013-tól a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, jelenleg a Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi docense, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában Babits Mihály pályájával foglalkozó doktori disszertációk témavezetője –, ám irodalmi rendezvények, családi látogatások alkalmával rendszeresen visszatér Fehérvárra. Több könyve jelent meg, mások mellett György Oszkár és Babits Mihály életművével foglalkozik, 2018-2023 között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság (MIT) főtitkára volt, jelenleg a MIT Fejér Vármegyei Tagozatának is alelnöke.

A Vörösmarty Társasággal a 2017-ben elhunyt nagytudású irodalmárnak, Román Károlynak köszönhetően ismerkedett meg (a tavaly alapított Román Károly-díjat is neki ítélte oda először a Vörösmarty Társaság). Tanár úr 2012-ben mutatta be György Oszkárról szóló könyvét „A Nyugat árnyékában” címmel. Sebők Melinda ezt követően kapcsolódott be a Társaság életébe, irodalmi esteken adott elő, rendezvényeket szervezett, és 2013 óta a „Vár” tanulmányrovatának is szerkesztője.

A Társaság elnöki tisztének a lehetősége először tavaly decemberben merült fel. Erről így mesélt Sebők Melinda: 

– Az előző elnök, Bobory Zoltán tavasszal keresett fel ez ügyben, addig nem foglalkoztam komolyabban a dologgal. Hezitáltam, hiszen a feladataim nagyrészt Budapesthez kötnek, ott van a családom is, ám mivel szűkebb körben, az elnökséggel megbeszéltük a feltételeket, a programokat, sok kérdésre választ kaptam. Úgy gondolom, hogy jó alelnökökkel, segítőkkel a távolság ellenére is jól tud működni az irányítás. Nagy megtiszteltetés, hogy a közgyűlésen a tagok egyhangú többséggel szavaztak nekem bizalmat. Köszönet illeti az elődök munkáját, továbbá köszönettel tartozom az alelnököknek, akik velem együtt vállalták a feladatot. Közülük ketten – P. Maklári Éva és Váczi Márk – korábban is alelnökök voltak, Gálné Pék Eszter és Szegedi Kovács György azonban először töltik be ezt a tisztséget.

– Mi a koncepciója a Társaság irányítását, programjait illetően?
A Vörösmarty Társaságnak nagy múltja van. Elődje, a Vörösmarty Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság még 1932-ben megalakult Szarka Géza elnökletével, s többek között Kosztolányit vagy Babitsot is meghívták előadónak. Épp ezért fontos a Társaság múltjával is foglalkozni. Ugyanakkor az elmúlt tíz év hagyományai közül is szeretnék néhányat folytatni. Így például tervezem a „Határon túli irodalmi napok” című őszi programsorozatot, némi újítással. A rendezvény akár konferencia is lehetne. A „Vár” folyóirat bemutató estjeit is szeretném megtartani negyedévente, akárcsak a nemrég indított „Íróasztal” című beszélgetéssorozatot.  Utóbbira országosan ismert költőket, írókat is meghívnék a helyi szerzők mellett. Gondot kell fordítani a vármegyei szerzőkre, helytörténészekre, kritikusokra is. Újító szándékkal szeretnék tudományos emléküléseket, konferenciákat szervezni. Kiemelten fontosnak tartom Vörösmarty-életművének, szellemiségének ápolását, költői, drámaírói, epikai munkásságának bemutatását. Így 2025-ben, Vörösmarty halálának 170. évfordulóján Vörösmarty-konferenciát tervezek, amely köré szerveződhetne akár szavalóverseny, rajzpályázat. Különböző országos eseményekre is kitekintenék, hiszen sokan kötődnek a Társasághoz Serfőző Simontól Ködöböcz Gáboron át Petőcz Andrásig. Az említett szerzők többször voltak már vendégek, de a jövőben is számítok a jelenlétükre. Mindemellett feltétlen számítok a vármegyében élő író-költő, Iancu Laura szereplésére is.

– Nem titok, hogy a tagok inkább az idősebb generációhoz tartoznak. A fiatalítás két éve kezdődött el, és a diákíróknak van már fóruma, de mi a terv a középkorúak bevonásával akár tagként, akár közönségként?
A Vörösmarty Kuckóban valóban megtalálhatják a helyüket a tizenéves diákírók. A velük folyó munka mellett tervezek a fiataloknak szóló, szélesebb körű verspályázatot, egyéb felhívást. A 20-65 év közötti generáció, köztük a pedagógustársadalom elérése is cél, különösen a magyar-történelem szakos tanárokra gondolva. Nekik irodalmi, történelmi programokat szerveznék a Levéltár, a Múzeum közreműködésével. Illetve, a magyartanároknak kisebb továbbképzés is lehetne. „Kötelezők emelt szinten” címmel három országos továbbképzést is szerveztünk Budapesten. Ezt a népszerű konferencia-továbbképzést itt helyben is érdemes lenne megvalósítani. Erre diákok is jöhetnének persze, hiszen az emelt szintű érettségi témaköreiről lenne szó. Részemről a Társaság működését három kulcsszó jellemezné: hagyomány, fiatalítás, együttműködés.

– A „Vár” folyóirat hogyan működik tovább?
Bobory Zoltánnal és P. Maklári Évával együtt dolgoztunk a nyári lapszámon. A tartalmat illetően a tanulmányrovatot szeretném erősíteni, és a helyi szerzők mellett több jeles kortárs írót, irodalomtörténészt is bevonnék.

– Bizonyára sok a dolog a feladatok átadása, átvétele kapcsán. Nyárra vannak tervek?
A Társaság írói, költői és a fiatal alkotók ismét megmutatkozhattak a Vörösmarty Mihály Könyvtár jóvoltából júniusban a könyvheti pikniken. Augusztusban a „Vár” friss számának bemutatóját tervezzük, aztán a nyár végén, augusztus 30-án Jankovich Ferenc költő, író emlékére szervezünk tudományos emlékülést a könyvtárral és a MIT helyi tagozatával közösen a Városháza dísztermében. Itt jelen lesz Jankovich Krisztina, a költő lánya is. Továbbá szeretném, ha Székesfehérváron is minél többen megismernék a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi lexikonját. A „Magyar irodalmi művek 1956-2016” című kiadvány jól mutatja, milyen rendkívül sokszínű az 1956 utáni, illetve a kortárs magyar irodalom, s mindennek a változatosságnak, gazdagságnak csak töredékét ismerhetjük.