A művészet örök – de akkor jó, ha épít

Nagyszerű alkotásokkal körülvéve, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola székházában, a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban zajlott beszélgetés augusztus 27-én, kedden a művészetről, értelmezésről, alkotásról, kortárs irányokról. Kontur András szobrászművész és Giczy Kristóf grafikusművész Rodics Eszter, a Népfőiskola elnökasszonyának kérdéseire válaszolva boncolgatta a szerteágazó témát, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet Örökség Műhelyének kerekasztal beszélgetésén. Az alkotók közös szellemi utazásra hívták a közönséget, melynek során szó volt az elmúlt évtized művészetpártolásáról épp úgy, ahogy arról is, mire képes manapság a művészet. A két művészt ez alkalomból – a kápolnásnyéki alkotóház „árnyékában” kérdezte a feol.hu. Annak a vadonatúj művészeti központnak a közelében tehát, ahol a ma művészei lehetőséget kapnak a kibontakozásra, kreativitásuk kiteljesedésére. Giczy Kristóf, az alkotóház grafikusműhelyének vezetője elárulta:

– A működés technikai feltételei már adottak, bár vannak még kisebb-nagyobb, elvégzendő munkák, illetve beszerzésre váró tételek ahhoz, hogy a Népfőiskola grafikai része európai szintű alkotóhellyé válhasson. Ugyanis valóban arra törekszünk, hogy olyan gépparkot és feltételeket teremtsünk, amely nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét. Emellett indulhat a szobrászati és a tűzzománc műhely, valamint a rezidensprogram is. Ez utóbbi projektben nemzetközileg ismert, elismert művészeket fogadunk, akik itt alkotnának a magyar művészekkel közösen egy közös alkotótérben. Erre számos nemzetközi példa van már.

A grafika határai – avagy a műfaj a kortárs művészetben

S ha már a kerekasztal beszélgetés témája a művészet szubjektív értelmezése, a művészek határfeszegetési kísérletei és azok befogadásának lehetőségei, akkor a kérdés, hogy vajon a grafika terén milyen tendenciák érvényesülhetnek a jövőben, nem is olyan egyszerűen megválaszolható, vélekedik Giczy Kristóf: – A grafikában, noha megjelenik a kísérletező jelleg, azért a technikai kötöttségek miatt nagy jelentősége van mégis a hagyományos vizuális ábrázolási módoknak. Vagyis hagyományosabb, klasszikusabb formanyelvet – figuralitást, akadémista rajztudást – igényel, ahogy szerintem a szobrászat is – kanyarodik a művész egy másik műfajra. – A szobrászatban sem lehet ugyanis túlságosan elrugaszkodni a látványtól.

Nincs törvény a művészetben?

Kontur András szobrászművész a mai, kortárs művészetben kevésbé látja azokat az alapvetéseket, amelyek az évszázadokkal ezelőtti művészek kezét irányították.

– Az az érdekes, hogy nincs már törvény, nincs megkötés. Sőt, mostanra eljutottunk odáig – ahogy a divatban is –, hogy a már lejárt köröket gombolják újra bizonyos művészek. Továbbá az, hogy ki milyen irányban indul el, illetve hogy a művészete miből fog kinőni, kicsontosodni, főképp neveltetés kérdése. Azon múlik tehát, hova születik, milyen gyökereket kapott.

Kontur, ezen elvek mentén, mint fogalmaz, alapvetően modern, mondhatni ’dizájnos’ formákkal dolgozik, mégis hagyományőrző és tematikáit tekintve tradicionális művészetet művel. Alkotásaiban megjelennek bibliai témák, s noha szobrászművész, anyagaiban kísérletezik a fénnyel, nappal, a fény torzított megjelenítésével, háborúval, békével, keresztény témákkal.

– Tehát minden egyes szoborban megjelenik valamiféle komoly gondolatiság. S amellett, hogy különböző anyagokból és akár színes kövekből készítem el a szobrokat, maga a forma is fontos szerepet tölt be. Tehát megpróbálok arra törekedni, hogy esztétikailag szép szobrokat hozzak létre, de összességében véve akkor lesz – az én értelmezésemben – tökéletes, vagyis merem felvállalni egy kiállításon, a közönség előtt, ha a formavilág komoly gondolattal párosul.

Mindezek mellett a kerekasztal beszélgetésen így boncolgatták az alkotók a művészet jelentőségét: létezik romboló, közömbös és építő jellegű művészet – melyek közül természetesen az utóbbi a legfontosabb. A művészet ugyanis, ha épít, akkor az a lelket, az emberiséget, a társadalmat is építi és előreviszi.