Kékfestő Fesztiválon jártak

2 órája

Címlapra kerültek a német nyelvű lapban

A Neue Zeitung címlapjára került a Mezőfalvi Német Nemzetiségi Tánccsoport a nagynyárádi Országos Kékfestő Fesztiválon való fellépése után.

Bokányi Zsolt

Mezőfalvi Német Nemzetiségi Tánccsoport

Fotó: A tánccsoport

Egy országos eseményre kapott meghívást a Mezőfalvi Német Nemzetiségi Tánccsoport. Nagynyárádra utaznak az Országos Kékfestő Fesztiválra. Nagy izgalommal készültek a fellépésre, és a környékbeli látványosságok megtekintésével is eltöltöttek majd egy egész napot. A tánccsoport kétnapos hétvégén vett részt egy fellépés keretében. Az első napon Palkonyán látogatták meg a sváb tájszobát, Siklóson a várat, Villányban a Bormúzeumot majd a vacsora után Nagynyárádon, egy jó hangulatú sváb bálban mutatták meg tánctudásukat. Vasárnap sem volt pihenés, a reggeli zenés ébresztő és mise után, nagyon finom töltött káposztával látták vendégül a csapat tagjait. Délután pedig a nagy izgalommal várt szereplés következett az országos hírű fesztiválon, aminek kapcsán a rendezvény után pár nappal a Neue Zeitung c. újság címlapon mutatta be a vendégeket, és méltatta a csapat produkcióját!

Magyar, német, osztrák, cseh, és szlovák közös jelölésre a kékfestés hagyománya is felkerülhet az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára
Fotó: Facebook

 

A kékfestésről Domonkos Ottó néprajzkutató a következőket írta 1971-ben: 

A kékfestő kelme a népviseletben és a lakástextilek körében jelentős szerepet játszott, amint erre múzeumokba gyűjtött textilek bizonyságul szolgálnak. A népviselet színeződésében a kékfestés különösen jól szolgálta a szűkebb körzetek ízlésének és hagyományainak kielégítését. A kékfestő kelme előállítása két lényeges munkafázisból áll: mintázás szigetelőmasszával; festés indigócsávában. Fa- vagy fémformákkal nyomták a fehér anyagra a pácokkal vegyített szigetelőanyagot, a papot, amely száradás után elzárta a mintázott felületet az oxigéntől, a levegőtől. A vasgálic és mész segítségével redukált indigóból megfelelő töménységű festőfürdőben, az indigós küpában áztatták a kelmét, majd a levegőre felhúzva az oxidálódó indigó kékre változott. Az áztatások, merítések és levegőztetés számától függően kapott világosabb vagy sötétebb színt az anyag. Száradás után 1-3%-os kénsavas-sósavas fürdőben lemaratták a fedőanyagot, és előtűnt a fehér minta kék háttérben. A minták színének változatait – sárga, zöld, narancs, kék – a fedőanyagba kevert pácokkal és utólagos fürdőkkel érték el, ezek voltak a titkolt eljárások.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában