Elvis: „Az évszázad legnagyobb sztárja negyvenkét éves volt!"

Mindent megírtak már a legendáról, sőt, ma már ismerjük a tragédia legintimebb pillanatait is, miszerint augusztus 16-án, Ginger Alden színésznő, az énekes akkori menyasszonya, élete egyik legdrámaibb pillanatát élte át. Vőlegényét, a Rock and Roll legendás királyát Elvist keresve benyitott a fürdőszobába, és földbe gyökerezett a lába a rémülettől. Elvis úgy feküdt a vécé elé borulva, mintha ülő helyzetben megfagyott volna, arca lilás foltokkal tarkítva, szemei véreresen néztek a semmibe. Alden hiába kereste kétségbeesetten a Király pulzusát, már nem volt mit tenni. A kiérkező mentősök bevitték a kórházba, de minden újraélesztési kísérlet kudarcba fulladt, és egy órával a megtalálása után hivatalosan is halottnak nyilvánították. 

Minden ami a halála előtt és azt követően történt nyitott könyv a rajongók előtt, újat mondani szinte lehetetlen lenne. Ezért én szeretnék néhány személyes érzést megosztani az olvasókkal az énekes halálának évfordulóján. Elvis rajongó vagyok! Na persze nem mindent tekintek követendő példának az életéből, de hatással volt rám, ez biztos! Olyan 13 éves lehettem mikor szülői unszolásra döntenem kellett, hogy Elvis vagy Michael Jackson (bakelit) nagylemezt kérek ajándékba? Mivel egyikről sem igazán tudtam semmit, de az Elvis fazon sokkal jobban tetszett, hát őt választottam, és akkor, ott a lemezboltban, ezzel a választással, minden eldőlt a zenei identitásomat tekintve. Emlékszem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a lemez hallgatását, így újra és újra játszottam a Tesla lemezjátszónkon a legnagyobb slágereket, és egy fotel tetején ugrálva, egy hajlakkos dobozba énekelve eldöntöttem, én leszek a következő Elvis. Ma már nem ugrálok fotelok tetején, nem énekelek hajlakkos dobozokba, hiszen Isten kegyelméből, számtalan helyen és zenekarral, – köztük talán a legsikeresebb formációmmal a Sárga Taxi zenekarral is – énekelhettem például Elvis dalokat is rengeteg koncerten itthon és külföldön egyaránt. Ma már felnőttként, látom egy megtört ember szenvedéseit a királyi álca alatt, és őszintén sajnálom, hogy nem élhetett és alkothatott tovább 42 éves koránál. Ki tudja milyen dalokat veszítettünk el így, mennyi csodás szerzeménnyel lettünk szegényebbek. De, ha egy dolgot megtanulhattunk az énekes életéből, és korai halálából, az talán az a buta közmondás, amit pironkodva írok le, mert tényleg nagyon egyszerű, de mégis igaz: „Nem minden arany, ami fénylik!” Ma, amikor mindenki Elvis, király, menő, de legalábbis több akar lenni a másiknál, legyen hát példa előttünk Elvis halála, ami rámutat arra az egyszerű és félelmetes valóságra, hogy halandó testben élünk! Még a legnagyobbak is, és még akkor is, ha sokak szerint Elvis például igazából nem is halt meg. Ezért legyünk hát hálásak minden pillanatért amit az életben kapunk, akár királyként, akár egyéb módon éljük meg az életünket, mert meggyőződésem, hogy Elvis nem csak a fele királyságát adta volna oda azért, hogy még néhány évtizedet eltölthessen ebben a földi életben. Nem olyan rég, egy televíziós felvétel alkalmával, a csodálatos Hungarikum zenekarral közösen adtuk elő Elvis legnagyobbnak mondott lírai szerelmes dalát! Én ezzel a felvétellel emlékezem halálának évfordulóján a tragikus sorsú királyra!