2 órája
Szabó T. Anna mesélt a gyerekeknek a könyvtárban
Különleges hangulatú könyvbemutató volt Székesfehérváron, a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében. Szabó T. Anna költő, író, műfordító volt az intézmény délutáni vendége, aki mesélt és dudorászott a körülötte üldögélő alsó tagozatos gyerekeknek, népszerűsítve az irodalmat.
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap
A Dudorászó című könyvét mutatta be kifejezetten a célközönségének, a gyerekeknek egy zárt körű eseményen Szabó T. Anna író, költő, műfordító, akivel a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében beszélgettünk.
– Idén nagyon különleges évem volt, mert három saját könyvem jelent meg. Az egyik címe az, hogy KicsiKincs, mert minden gyermek egy kicsi kincs. Ezen Gyurkó Szilvivel és Palya Beával is dolgoztunk, mármint nem a szövegeken, hanem a koncepción magán, és Palya Bea énekel is rá. A másik a Dudorászó, amiben szintén van némi közös munka, mert készült hozzá egy hanglemez is. A JaMese formációból Molnár Emesével dolgoztam együtt, és a Dudorászó szünidő éppen egy időben jelent meg a Dudorászó című könyvemmel. A harmadik pedig teljesen önálló könyv, annak még a borítóját is egyedül választottam ki, és az a címe, hogy Vigasz. Utóbbi egy olyan könyv, amelyben a szépség és a reménykedés vigaszát szeretném nyújtani, különösen azoknak az embereknek, akik elvesztettek valaki fontosat. Az édesanyám elvesztése óta írt verseim vannak benne, és az ő emlékének ajánlottam ezt a kötetet. –mondta Szabó T. Anna.
Az írónő rengeteget jár gyerekek közé, amit nagyon szokott élvezni.
– A gyerekek, különösen az alsósok, azok, akiknek és mindig vidám dolgokat szoktam mondani, mesélni, dudorászni, mert a gyerekvers nekem a kiszabadulás és az igazi öröm világa. Kiszabadulás a szorongás világából, és bár nem mintha egy gyermek nem szorongana, de nekem ez mégis egyfajta kiszabadulás a mindennapok medréből, ami a táncos, ritmikus beszédet jelenti számomra –mondta Szabó T. Anna, akit a műfordítás nehézségeiről is kérdeztünk.
– Nagyon fontosnak tartom a nyelvtanulás, és azt, hogy ne csak a saját anyanyelvünkkel játsszunk, hanem minél többel. A műfordítás egy játék, és persze pénzkereset és komolyság is, hiszen a szerző eredeti szándékát és a formát is meg kell tartani. A legjobbaktól tanultam, és mindig van benne egy játék, egy meglepetésfaktor. Úgy szoktam mondani, hogy egy kicsit hasonlít a versfordítás a keresztrejtvényfejtéshez, hiszen oda csak annyi és olyan hosszúságú és olyan ritmusú szó kerülhet, amit az eredeti szöveg, illetve az előző hívó rím megkövetel. – vallott a szerző, aki azt is elárulta, hogy ahogy vezényli a szöveget, közben az ujjain számolja a szótagokat.
A gyerekeknek azt is elmesélte, hogy bár a legtöbb képen a költők, mint például Arany János, komoly és főleg szomorú embernek tűnnek, valójában nem azok, sőt, kifejezetten vidám emberek, mert költő, Szabó T Anna szerint, csak az lehet, akiben mindig ott lakozik a gyermek.
