A magyar nyelv csodáját és varázsát hozta el a gyerekeknek Pósa Lajos - vándorkiállítás Gárdonyban (videóval)

„Itt van, itt az én ujságom!/ Csakhogy itt van, régen várom./ Napkeletről tündér hozta,/ Ez aztán a kedves posta!/ Tele dallal, tele képpel,/ Telistele szép mesékkel./ Mese, mese, tarka szárnyon,/ Fogjátok meg, el ne szálljon!” – írta Pósa Lajos Az én újságom című lap első lapszámában, versével címlapon fejezve ki örömét a különlegesnek ígérkező lap megjelenéséért. A verset és a Pósa Lajos Társaság vándorkiállítását a gárdonyi Velencei-tavi Galériában ismerheti meg a közönség, melynek megnyitójára szeptember 6-án, pénteken került sor. Az eseményen Ocsenás Katalin, a Gárdonyi Géza Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a vándorkiállítást elhozó Pósa Juditot, a Pósa Lajos Társaság elnökét és Gyurán Ágnes alelnököt, valamint Páko Máriát, számos Pósa vers megzenésítőjét, akikkel Bokányi Zsolt műsorvezető beszélgetett a vándorkiállítás apropóján.

Pósa Judit a Társaság elnökeként így fogalmazott a feol.hu-nak: 2014-ben, Pósa Lajos halála centenáriumakor emlékévet hirdettek, ekkor kezdődött Pósa Lajos emlékének, munkásságának megismertetése a nagyközönséggel. Az Én Újságom vándorkiállítás 2019-ben jött létre, a lap megalapításának 130. évfordulójára. Gárdonyba sem véletlenül jött a tárlat: Gárdonyi Géza szerkesztőként dolgozott ugyanis a lapnál.

Ki volt Pósa Lajos?

110 esztendővel ezelőtt a Millenárison az egykori fotók tanúsága szerint is több ezer, ha nem több tízezer gyermek köszöntötte Pósa Lajost, ahogy akkor nevezték őt, Pósa bácsit. Pósa Judit így idézi meg a történteket: egy akkor még élő olvasói gyakorlat szerint Pósa Lajos irodalmi évfordulóját ünnepelték: 40 éve jelent meg ugyanis az első verse.

- A közönség ünnepelte őt. Hiszen az irodalomban nemcsak könyvekre van szükség, hanem mindenekelőtt olvasóra. És ezt már akkor is tudta. Hogy miért tolongott ott ezernyi gyermek? Mert ezek a gyerekek a Pósa Lajos által létrehozott és szerkesztett, az Én újságom című képes hetilapban Benedek Elek, Bródy Sándor, Cholnoky László, Endrődi Sándor, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Tömörkény István meséit, verseit, történeteit olvashatták – mutatott rá a Társaság elnöke, emlékeztetve, Pósa Lajosnak sikerült az, ami addig egy magyar gyermeklap-szerkesztőnek sem: a kortárs magyar irodalom legjobbjait nyerte meg szerzőknek.

- Megértette velük, hogy a gyermekeknek nem úgy kell írni, hogy lehajoljanak hozzájuk gügyögni, hanem felemelik őket magukhoz, s a legjobbakat kínálják nekik. Az 1889-ben induló gyermeklap minden szempontból nóvum a magyar irodalomban. Rajzai, versei, prózái soha nem látott igényességükkel tűnnek ki. És még mi minden volt abban a csodalapban! Rejtvények, játékok, színdarabok, verses mesék, állatmesék, aranymondások. És volt még valami: a Pósa Lajos írta szerkesztői üzenetek, amelyekből a gyermekolvasók és persze a szülők is egyszerű és komoly intelmeket kaptak az irodalomról, a tanulásról, az olvasásról, a hazaszeretetről, az értékek megbecsüléséről – mesélt egy letűnt kor letűnt, de soha el nem évülő kulturális termékéről Pósa Judit.

Amiért Magyar Örökség-díj járt

Az írások címzettjei között feltűnt például egy szabadkai kisfiú, Kosztolányi Dezső, továbbá egy erdélyi gyermek, Reményik Sándor, akik bíztak Pósa bácsi bátorító, dicsérő szavaiban - mutatott rá az utókor számára is lényeges pontra a Társaság elnöke.

- Ha már csak ezt a ’gyermekalmot’ emelném ki a Pósa életműből, már akkor is köszönettel kell fogadnunk az utókor elismerését, melyet 2014-ben a Magyar Örökség-díjjal jelképesen átadtak Pósa Lajosnak. De hát az élete ennél is sokkal gazdagabb és összetettebb! Balladák, népdalok, a hazaszeretet versei, az izzó Kossuth rajongás és osztrákellenesség, a megverselt édesanyaimádat, a közismert nótaköltészet szövegei, és persze az általa is művelt gyermekköltészet - mert azért ennek a sok ezer darabos életműnek a legértékesebb és legidőtállóbb része az, amelyet a gyermekek számára írt. Amely versekből talán először a magyar gyermekköltészetben tisztán hangzik fel a magyar nyelv varázsa, dallamossága, ritmikája, zenéje, a gyermekeknek oly megragadó játékossága. Mondókai, versikéi, történetei egészen biztosan és kimutathatóan jelen vannak a modern magyar gyermekköltészet megalapozásában, megindításában és gyakorlatában. Akár tudják ezt a későiek, akár nem!

A híres irodalmi ’Pósa-asztal’

E sokrétű és gazdag életmű mellett megemlítendő még a híres ’Pósa asztal’ – emelte ki Pósa Judit -, amely a századfordulón hozzájárult a magyar irodalom nyilvánossá tételéhez. Más irodalmi asztaloknak megfelelően az itt összegyűlő kortárs magyar írók – mondta -, a mindennapos irodalmi élet részei lettek.

Pósa Lajos 2014-ben jelképesen megkapta tehát a Magyar Örökség-díjat. Nagyon gazdag életműért járt az elismerés, melyet megkapott a család, megkapták az emlékévet szervezők, és mindenekelőtt megkapta a szülőföld, azaz Gömör megye, az útra indító Nemesradnót és az iskolát adó Rimaszombat városa.

Ott szólal meg, ahol a magyar nyelv veszélyben van

Pósa Judit hangsúlyozta: Pósa ugyan soha nem volt kidobható része a magyar irodalomnak - noha megpróbálkoztak vele, s csak egy-egy kedves gyermekverssel volt jelen iskolai, óvodai antológiákban, mondókakönyvekben -, mégis a legsúlyosabban a Felvidéken szólal meg. Számára ott a legfontosabb, ahol a magyar nyelv van mindennapos veszélyben.

- Ahol ugyanis sorra szűnnek meg a diákokat vesztő magyar iskolák, ott sokszorosan szükség van arra, hogy a nyelvükhöz való hűséget, nyelvük csodáját és varázsát a magyar irodalom és költészet lehetőségeivel tartsák életben a pedagógusok, könyvtárosok, dalszerzők és daltanítók, a közönséget szervezők. Mindazok, akik hiszik és vallják, hogy a magyar örökség egyetemes emberlétünk nem kidobható, nem feledhető és nem nélkülözhető eleme. Miként Pósa Lajos életműve sem az - mondta Praznovszky Mihály a díj átadásakor – emlékeztetett a Társaság elnöke, s kifejezte reményét is a jövőre nézve: - Bízunk benne, hogy megismétlődik ez a csoda, és a Kárpát-medencében a magyar szülők a magyar iskolát választják, s ezáltal van rá remény, hogy gyermekeink, unokáink is megmaradnak magyarnak!