Székesfehérvár közgyűlése Pro Civitate díjjal ismerte el Horváth Lajos munkáját

A tolna megyei Pincehelyen született, 1960-ban avatták orvosdoktorrá. Az ő nevéhez fűződik a fehérvári kórház korszerű szemészeti osztályának a megszervezése, amiért utódja, Tóth Jenő főorvos is hálás neki. 1972-től kezdődően másodállásban közel harminc éven át a Videoton csapatorvosaként segítette a klubot Horváth Lajos és testközelből élhette át a legendás UEFA-Kupa menetelést.

- Eszem ágában sem volt, hogy szemorvos legyek. Szegeden végeztem a tanulmányaimmal, harmadéves koromtól a korbonctani intézetben dolgoztam gyakornokként, úgy terveztem, ott is maradok. Székesfehérváron hirdettek egy állást, amit sajnos nem kaphattam meg. Édesanyám özvegyen élt, és az akkori kórházigazgató felajánlotta nekem a szemészeti osztályt. A városnak örültem, a szemészetnek nem.

- Milyen út vezetett a kórházból a labdarúgó csapathoz?

- Szemészorvosként három osztályon kellett ügyelnem, az időm legnagyobb részét a baleseti sebészeten töltöttem. Sok sportolót hoztak be hozzánk, természetesen több labdarúgót is elláttam. Egyszer aztán megkeresett Ispaics Laci bácsi, lennék-e másodállásban a Videoton csapatorvosa. Elfogadtam a felkérést, és elvégeztem egy sportorvosi tanfolyamot.

- Akadtak nehézségek a két munka összeegyeztetése során?

- A focimeccsek délután vagy este kezdődtek, így ez különösebb problémát nem okozott. Ha külföldre utaztunk, az mindig a szabadságom vagy a szabadnapjaim rovására történt. Kuchár Ferenc kórházigazgató minden segítséget megadott nekem, ugyanúgy el tudtam menni továbbképzésekre, mint a többi orvos.

- Milyen viszonyt ápol az egykori játékosokkal, edzőkkel?

- Nagyon jó kapcsolatban vagyok a régi játékosainkkal és edzőinkkel. A mai napig járok a mérkőzésekre, a jelenlegi vezetés is megtisztel azzal, hogy a díszpáholyba küld nekem tiszteletjegyet, ez kedves gesztus tőlük. Kovács Ferenc pedig akarva-akaratlanul kivisz a meccsekre.

- Milyen sporttal kapcsolatos eseményre emlékszik vissza a legszívesebben?

- Meghatározó élmény számomra egy dél-afrikai eset. Az Aranycsapat Alapítvánnyal utaztunk labdarúgó tornára, és a hosszú repülő út után a reggelinek nekiugró éhes magyar fiúkra rászólt egy ottani vezető, hogy most Fokvárosban vannak, evés előtt illene hálát adni Istennek. Onnantól kezdve minden egyes étkezés előtt leülünk, és a vezetésemmel elmondjuk azt az imádságot, amit ott tanultunk. Sőt, a gyerekek most már ezt külön kérik. Vallásos emberként erre büszke vagyok.

- 1997 óta nyugdíjas. Mivel tölti a napjait?

- A balatonalmádi sakkcsapat tagjaként számos versenyen részt veszek, ezen kívül az Aranycsapat Alapítványnál társadalmi munkában segítek Kű Lajos barátomnak – fejezte be mondandóját dr. Horváth Lajos, aki szeretne még sok nemzetközi mérkőzésen szurkolni a Videoton együttesének.