Tudta, hogy előbb vagy utóbb visszatér – Interjú Orbán Attila jégkorongozóval

A székesfehérvári EBEL-csapatból Debrecenbe igazolt, ahol nyáron csődbe ment a klub, majd a szlovák extraligás Érsekújvár szerződtette, de egy hónap után elváltak az útjaik, ekkor igazolt haza, Dunaújvárosba, az Acélbikákhoz.

- Nagy reményekkel szerződött Érsekújvárra, ahol nagy reményekkel is várták. Mi volt az oka a nagyon gyors elválásnak?

- A felkészülési mérkőzéseken játszottam, szerintem nem is rosszul, de nem tudtunk közös nevezőre jutni a vezetőséggel, ezért úgy döntöttünk, jobb, ha békében elválunk.

- Hogyan került vissza Dunaújvárosba?

- Azari Zsolttal, a klub elnökével az elmúlt években sokat találkoztunk, beszélgettünk, többször is szóba hozta, mi lenne, ha hazajönnék. Most is ez történt. Szívesen fogadtam el az ajánlatát, hiszen itt nőttem fel. De mindig is tudtam, előbb vagy utóbb visszatérek. Sőt, amikor bedőlt a debreceni és az érsekújvári „kalandom”, már biztos voltam ebben.

- Az érzelmeken kívül mi döntött az Acélbikák mellett?

- Voltak külföldi ajánlataim, de nem akartam légióskodni. Biztos pontot akartam, ahol számítanak rám, ahol meghatározó ember lehetek.

- Hét év távollét után milyenek a tapasztalatai a régi-új klubjánál?

- Minden pozitív számomra. Profi stábbal, két nagyon jó edzővel dolgozhatok, a pálya pedig még mindig az ország egyik legjobbja.

- A vezetés nem titkolt célja, hogy a négy között szeretné látni a csapatot az Erste Ligában. Reálisnak tartja ezt az elvárást?

- Ehhez szerintem extrateljesítmény kell. A pénzügyi lehetőségeinkhez képest reális helyen állunk most, hatodikak vagyunk, de fiatal, nagy szívű csapatunk van, és ez nagyon fontos. Ha a pénzügyi lehetőségeket veszem figyelembe, akkor az ötödik-hatodik hely megszerzése sem egyszerű dolog. Vannak klubok, ahol három-négyszeres a költségvetés, mint nálunk. Persze egyáltalán nem lehetetlen, hogy meglepetést szerezzünk – vélekedett Orbán Attila.