Benedek Dalma új vizeken evez

A 36 éves volt élsportoló elkötelezett nagykövete a Lélekmozgató programnak, amelyhez megyénkben 19 település, a koronázóvárosban pedig öt iskola csatlakozott. Benedek karrierje során többször került kapcsolatba fogyatékkal élő versenyzőkkel, személyesen tapasztalta, hogy milyen lelkesedéssel, elszántsággal edzenek a nehézségeik ellenére.

Hogyan került a hazai paralimpiai bizottság látókörébe?

– A 25 éves pályafutásom során számos alkalommal együtt készültünk fogyatékkal élő társainkkal. A kajak-kenuban nincs akkora szegregáció. Vannak különbségek, de ebben a sportágban mindenki együtt, egy célért dolgozik. Egyszer – talán egy világbajnokság után – a hotelbe visszaérve épp sorversenyeztek az ott megszálló kerekesszékes sportolók, akkor döbbentem rá, hogy mi, emberek igazából ugyanolyan vagyunk. A sikereknek ugyanúgy örülünk, a kudarcok után ugyanúgy szomorúak vagyunk. Igazából egy percig sem gondolkodtam a felkérésen. Örömmel tölt el, hogy Varga Katalin paralimpiai kajakos mellett én is csatlakozhattam a magyar parasport napjához kapcsolódó eseményekhez, rendezvényekhez.

Másfél éve tette le a lapátot, mi történt önnel azóta?

– A karrierem gyakorlatilag a 2016-os riói olimpiáról visszatérő repülő leszállásával véget ért. Ezután egy budapesti ügynökségnél kezdtem el dolgozni, amely elsősorban társadalmi felelősségvállalással foglalkozott. Itt kerültem kapcsolatba különböző paralimpikonokkal, és megismerkedhettem sok értékes emberrel. Jelenleg a hazai médiában, sportriporterként tevékenykedem egy televíziós csatornánál, tehát a szakmámtól nem szakadtam el. Sokat kell még tanulnom az új pozíciómban, de interjúalanyaimat mindig megtisztelem azzal, hogy felkészülök belőlük. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Kiegyenlítő című műsorunkban betekintést nyerhetek a parasportolók mindennapjaiba. Számos, új sportágat kipróbálhattam, kipróbálhatok, a csörgőlabdában például úgy elfáradtam, hogy másnap mozdulni is alig bírtam.

Milyen érzés volt szerb színekben rajthoz állni a brazíliai nyári játékokon?

– A Szerbiából származó férjem révén vívtam ki az indulási jogot Rióban. Harmadik nekifutásomra sem sikerült az, hogy Magyarországot képviselhessem egy olimpián, ezért döntöttem így. Néhány embert talán elveszítettem ezzel magam mellől, de a fontosabb kapcsolataim megmaradtak. Nincs bennem tüske a hazai szövetség felé, amiért nem adta meg a lehetőséget, hogy egy olimpián kipróbálhassam magam. Nekem Rió volt a csúcs, az, hogy szerb zászlóval a dresszemen érhettem el, igazából teljesen mindegy.

Milyen feladatokat kapott a február 22-i ünnepségen?

– Koszorúzással kezdtük a napot, majd az Olimpiai Parkból átmentünk a Várkertben megrendezésre kerülő pa­ra­sport-­konferenciára, ahol Varga Katalinnal azzal bízott meg minket a szövetség, hogy minél több emberrel készítsünk interjút. Fárasztó munka volt, de rettentően élveztem.