Botot ragadnak az erősek

Nézőként indult egy Veszprém megyei erősember masters versenyre, de mire odaért, a sportoló társai benevezték, s nem volt mit tenni, a harmadik helyen zárt a nemzetközi mezőnyben.

– A súlyom miatt crossfit edzésekre kezdtem járni, pár hónap után pedig az egyik edzőtársam egy 90 kilós kőgolyóval edzett, s mondta, ha fel tudom dobni az állványra, akkor őstehetség vagyok. Sikerült. Akkor már közel negyvenéves voltam, de belekóstoltam a strong-man életformába – mesélte Mounier Stephane, aki azóta több erősember-megmérettetésen is elindult, több-kevesebb sikerrel, de utolsó sosem volt.

Legutóbb a győri bothúzó világkupán viaskodott a +125 kilós súlycsoportban.

– A bothúzással a Halesz parkban találkoztam először, ahol a harmincfős mezőnyben a második lettem.

A bothúzásban négy versenyen indult eddig, s mivel a magyar mezőny erőssége nem engedte volna, hogy részt vegyen a világkupán, így kihasználva francia állampolgárságát, a gall trikolor alatt rángatta a botot.

A bothúzó viadalokon két markos legény leül egy élére állított deszkalap két oldalára, lábukkal annak támaszkodva megfogják az 50 cm hosszú, 3,3 cm átmérőjű farudat, s az nyer, aki elcseni a botot a másiktól, vagy áthúzza ellenfelét a saját oldalára.

– Én még annyira kezdő vagyok, hogy nekem szinte teljesen mindegy, hogy szűken vagy szélesen fogom a botot. Bár, az utolsó versenyen mintha a szűkebb fogás jobban feküdt volna... A világkupán kicsit elszégyelltem magam, mert mindig a genetikámra hagyatkoztam a versenyeken, de azzal a céllal, hogy ne legyek utolsó. Most azonban az utolsó előttiként végeztem, így már súlyzós edzésekkel is kiegészíteném a felkészülésemet, hogy ne valljak szégyent a következő, szegedi megmérettetésen.

A magyar bajnok Kiss Tibor segítségével már készítik a bothúzáshoz szükséges emelvényt Székesfehérváron is, rendszeres edzéseket is terveznek, sőt, május 12-én a Halesz parkban újra botot markolhatnak a vállalkozó szelleműek.