Emelt fővel búcsúztak a BL-től

„Tiszteld a múltat, s éltesd tovább!” – a nagy utazó, Kőrösi Csoma Sándor szavai is csenghettek volna akár a fehérvári labdarúgók gondolataiban az AEK Athén elleni visszavágó napján. Az ókori Görögország központjában, Athénban óhatatlanul fejet hajt a látogató a régmúlt művészei előtt, ámulva emeli tekintetét a több ezer éves oszlopfők tetejére, a monumentális építmények láttán csodálkozik rá a az ember kicsinységére, mégis nagyságára.

Azonban az ódon kövek között, itt és most nem éltethette tovább a görög csodát a Magyarországról a Peloponnészoszi-félszigetre tévedt futballbarát. Mert egy egészen más múltat kellett tisztelnie. A sajátját. A piros-kék színek fehérvári hordozói a klub 1941-es fennállása óta többször emlékeztették már Európát, hogy a Vidi képes harcolni az álmaiért. 33 évvel ezelőtt az UEFA-kupában meneteltek a legendák, 2012-ben pedig az újkori labdarúgás egyik elitporondján, az Európa-liga csoportkörében vitézkedett a Paulo Sousa vezette Videoton. A jelent formáló Vidi-focisták pedig még tovább álmodtak, s a Bajnokok Ligája csoportkörét vették célba Marko Nikolics irányításával.

A mérkőzés napján változékony idő uralkodott Athénban, reggel borús, kora délután szikrázóan napos, majd esős. A görög főváros nevezetességei körül rengeteg volt a turista, a kávézók, tavernák teraszain alig talált ülőhelyet a pihenni vágyó, de a futballhangulat valahogy hiányzott a város nyüzsgéséből. Egyetlen sárga-feketébe öltözött AEK-szurkolót sem lehetett látni, még az athéni bazárnegyed, a Plaka szívében található ajándékboltban is csak lézengtek a nézelődő sportkedvelők. Magyar hangot sem igen lehetett hallani, az Akropolisz lábánál is csupán a fehérvári klub két masszőre, Debreceni „Penge” Tibor és Gáspár Péter, valamint Barta Gábor fizioterapeuta szemlélték a kolosszális építményeket. A csendes időtöltés azonban nem lankasztotta a fehérváriak lelkesedését, Gáspár Péter meg is jegyezte gyorsan, hogy szerinte 3-1-re nyer a csapat. Apropó csapat. A labdarúgók pihenéssel, mentális ráhangolással töltötték a napot, nem volt kötelező közös program, vagy éppen edzés.

A múltjára büszke – a klubot 1924-ben konstantinápolyi menekültek alapították, akik a görög-török háború idején menekültek el – AEK is csendben várta a számukra is oly fontos csatát. Nem csupán a BL-főtáblája forgott kockán, de a görögök játékosai extra jutalomért is játszhattak, hiszen továbbjutásuk esetén plusz 1 millió eurós prémiumot ígért nekik az egyesület elnöke.

Azt nem tudni, hogy Marko Nikolics legényei számára mekkora summa mozgósíthatott plusz erőket, de az biztos, hogy már magában az a 45 000 néző motiválta Juhász Rolandékat, akik az 1969-ben épült olimpiai stadion terebélyes lelátóin fogadták őket.

Az eső már nem esett, mikor a bemelegítéshez kocogtak a csapatok, de hatalmas füttykoncertet kaptak a nyakukba a fehérváriak, mikor elfoglalták helyüket a mintegy ötezer főt számláló AEK-ultrák előtt.

A Vidi kezdőjét úgy állította össze Nikolics mester, hogy abban nem volt meglepetés. A piroslapos eltiltását töltő Huszti helyére Nikolov került, s Marko Scsepovics a pályán volt, mikor útjára indult a labda. A fehérváriak 4-1-2-1-2-es hadrenddel szemben a görögök a 4-2-3-1-es felállást terveztek. Piros lapja miatt hiányzott az AEK egyik legjobbja, Bakaszetasz, a középpálya bal oldalán azonban helyet kapott a portugál Helder Lopes.

Elképesztő hangorkán, és nyomasztó AEK-fölénnyel indult a találkozó. A fehérváriak nem találták a ritmust a nagy kedvvel, és különösen fürgén futballozó görögökkel. Az első lehetőség a 4. percben adódott a hazaiak előtt, Mantalosz jobbról adott középre, Pance csupán néhány centivel késett le a labdáról. A lengyel játékvezető már a meccs elején meg kívánta mutatni, mihez tartsák magukat a csapatok, Boban Nikolov előtt már a hetedik percben villant a sárga lap egy visszarántásért. A 14. percben szabadult kicsit a szorításból a Vidi, mikor Kovács a bal oldalon tűnt fel, de néhány passz után újra a fekete-sárgák rohamoztak. a széleken futották meg főként a Vidit, Nikolov nem is igazán tudta tartani a jobb oldalt, csak a játékvezető jóindulatán múlt, hogy nem kapta meg második sárgáját és a pirosat már a 20. perc előtt. A játékrész derekán rázendített az eső, s a szurkolók is egyre hangosabban énekeltek, de nem volt nyomasztó a légkör. Olyannyira nem, hogy Stopira a 26. percben kiharcolta a fehérváriak első szögletét, Lazovics tekerte be labdát – miközben lézerrel világítottak a szemébe –, Hadzic 5 méterről fejelt, de a bevetődő Mantaloszról a kapu fölé csúszott a laszti. A második sarokrúgásból nem alakult ki különösebb veszély. A 30. minutumban annál inkább: Lazovics 22 méterről lőtt kapura szabadrúgásból, s a jobb felső felé tartó labdát Barkasz hatalmas bravúrral szedte ki. A válasz sem váratott magára sokáig, Simoes 25 méterről tüzelt, Kovácsik nem merte megfogni a vizes labdát, csak kiütötte a mezőnybe. Nem sokkal később ismét a magyar kapusnak akadt dolga, Mantalosz jobbról, éles szögből lőtt, reflexből hárított a válogatott hálóőr. A félidő hajrájához érve már ömlött az eső, ráadásul Zeusz villámai is vészjóslóan cikáztak az aréna felett, de a bíró nem szakította félbe a meccset. A szünet előtti utolsó momentum Livaja 18 méteres lökete volt, alig kerülte el labdája a jobb felső sarkot. Miután a Vidi kiállta a próbát az összecsapás elején, kiegyenlítetté vált a játék, s erre lehetett alapozni a folytatásban.

A szünetben Marko Nikolics Pátkait küldte pályára Nikolov helyett, de nem volt ideje játékba lendülni, mert rögtön jött a rémálom. Fiola billentette ki kézzel a kapu előtt Helder Lopes-t, a büntetőt pedig Mantalosz a jobb felső sarokba lőtte, 1-0. Öszszesítésben már 3-1-re vezetett az AEK, azonban majdnem újra szorossá vált a párharc, miután Fiola centerezése nyomán a menteni igyekvő Mantalosz kis híján saját kapujába helyezett 5 méterről. A Vidi harcolt tovább, s a mintegy tíz fős fehérvári szurkolótábor tapsolhatott az 57. percben, amikor Lazovics indításával Loic Nego iramodott meg a jobb oldalon, a tizenhatoson belül pedig a kitörő kapus felett átperdítette a labdát, éppen a jobb sarokba, 1-1. Bátran, s jobban futballozott a Vidi, domináltak a piros-kékek, s nem sokon múlt, hogy kiegyenlítsék a párharcot. Ismét Nego forgolódott a a 16-osnál, jobb lábas lövése pedig csak centikkel kerülte el a jobb kapufát. A 80. percben némi segítséget kínált Fortuna, Helder Lopest állította ki a játékvezető, de az emberelőnnyel nem tudott mit kezdeni a Vidi. Próbálkozott ugyan a fehérvári gárda, de az AEK Athén időhúzó taktikája eredményesnek bizonyult. A hosszabbítás perceiben még Juhász Roland is veszélyeztetett, de hiába játszott talán picit jobban a piros-kék egylet, nem talált már be. A lefújás után aztán elszabadultak az indulatok, bizonyítván, hogy mennyire kiélezett volt a párharc, Livaja belerúgott Lazovicsba, s több athénit is le kellett fogni, hogy ne essenek ököllel a fehérváriaknak, végül Lazovics sárgát, Livaja pedig piros lapot kapott.

A 12-szeres görög bajnok így nagy nehezen, de bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Rettentően meg kellett küzdenie, hogy útját állja a Vidinek, annak a kiscsapatnak, mely teljesítménye előtt kalapot lehet emelni. A fehérváriaknak azonban nem ért véget a nemzetközi kupaszereplés, hat év után ismét az Európa-liga csoportkörében portyázhatnak. A sorsolást pénteken tartják.

JEGYZŐKÖNYV

AEK Athén–Mol Vidi FC 1–1 (0–0)

Athén, Olimpiai Stadion, 41000 néző.

V.: Szymon Marciniak (lengyel)

AEK: Barkasz – Bakakisz, Oikonomou, Lampropulosz, Hult – Galanopulosz, Simoes – Mantalosz (Cosic, 87.), Klonaridisz (Ponce, 62.), Helder Lopes – Livaja.

Vezetőedző: Marinosz Uzunidisz.

MOL Vidi FC: Kovácsik – Fiola, Juhász, Vinícius, Stopira – A. Hadzic – Nego, Nikolov (Pátkai, a szünetben) – Kovács I. – Lazovics, M. Scsepovics.

Vezetőedző: Marko Nikolics.

Gól: Mantalos (48. – tizenegyesből) ill. Nego (57.)

Sárga lap: Lopes (80.) ill. Nikolov (7.), Nego (38.), Hadzic (42.), Fiola (47.), Lazovics (98.) Kiállítva: Lopes (80.), Livaja (98.)