Gyolcsos Ferenc súlyemelő az Eb-t és a Vb-t is megnyerte

Rekordlétszámú, 893 fős mezőnnyel került lebonyolításra a szenior korosztály számára a súlyemelők világbajnoksága a katalán városban. A koronázóvárosi küldöttség kitett magáért a megmérettetésen: előbb az olimpiai bronzérmes Bakos Károly szerzett ugyanolyan színű medált, mint tette azt anno az 1968-as mexikói nyári játékokon, majd a többszörös Masters Európa-bajnok, vb-aranyérmes Bódis-Szabó Katinka állhatott fel a dobogó második fokára. A legnagyobb sikert azonban az a Gyolcsos Ferenc aratta, akinek a neve egybecseng a székesfehérvári rögbivel. Az M 60 jelzésű korcsoport 105 kilogrammos súlycsoportjában szakításban 97, lökésben 125 kg-os eredménnyel nem csak a hazai Masters országos csúcsokat döntötte meg, de a világbajnoki cím is az övé lett.

– Mindössze öt versenyzőnek sikerült megemelnie a szintet – kezdte Gyolcsos. – A mérlegeléskor azonban néhány ellenfelem folyadékbevitellel egy súlycsoporttal feljebb került, így igazából csak ketten maradtunk. Bosszantó, de innentől kezdve már csak a súllyal foglalkoztam.

Mi járt a fejében, amikor a pódiumra szólították?

– Gyakorlatilag akkor kezdtem bemelegíteni, amikor az ellenfelem már végzett. Volt egy 85 kilós biztonsági fogásom elsőre, de a célomat végül így is sikerült teljesítenem, mert elértem az úgynevezett harmadosztályú minősítést a felnőtteknél. Ha egyszerűen kellene fogalmaznom, azt mondhatnám, én akartam a legnagyobbat lökni és szakítani is. Volt ugyan a +105 kilogrammosok mezőnyében egy 125-ös kísérlet lökésben, de az érvénytelen lett, így az enyém volt a legjobb eredmény.

Akkor nagy volt az öröm.

– Olyannyira, hogy egy amerikai hölgy a nyakamba is ugrott a versenyt követően és körbe csókolt engem és a feleségemet is. Nagyon tetszett nekik a produkcióm. Már a budapesti Eb-n is volt hat jó gyakorlatom, szerencsére ezt Barcelonában is tudtam folytatni. Azt mondják, jó érzékkel, optimális technikával fogom meg a súlyt, talán ezért is vagyok ilyen eredményes.

Ezen kívül miben látja még a siker kulcsát?

– A mesterem, Bakos Károly is úgy véli, nem mindig a fizikai felkészültség a döntő, hanem a harmónia. Ebből a sportágból igazán a „művészek” emelkednek ki, nemcsak arról szól, hogy odamegyek és felemelem a súlyt, azt ennyi. Én a tökéletességre törekszem, nem csak rögbiedzőként, vagy súlyemelőként, de még a hobbimat, a barlangászatot is nagyon komolyan veszem. Amint véget érnek az rögbiedzések a pályán, úgy vedlek át súlyemelővé, ha kellett, az edzőtáborokban is szüntelenül magammal cipeltem a súlyokat, és gyakoroltam folyamatosan a dög melegben.

Hogyan tartja karban magát?

– A nagy versenyek előtt heti háromszor edzek, figyelek az étkezésre, a fehérjebevitelre, a koncentrációra. A nemzetközi megmérettetésekre nem lehet felkészületlenül menni, még ilyen korban sem, a megfelelő összpontosítás ugyanolyan fontos, mint az erőnlét.