2019.01.11. 19:17
Márton Balázs hosszú kihagyás után, immáron egészségesen küzd tovább álmaiért
Sérülés, baleset és egy titokzatos vírus is hátráltatta a Videoton Box Club profi váltósúlyú ökölvívóját az elmúlt idényben.
A fehérvári bunyóst semmi nem tántoríthatja el attól, hogy szeretett sportját űzze
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
Azt mondják, az erő és a művészet a két alapvetően szükséges tulajdonság egy bokszoló számára, de van még valami, ami éppolyan fontos, és ami nélkül egyetlen öklöző sem lehet tökéletes: a kitartás. A 27 esztendős Márton Balázs pedig tudna erről mit mesélni.
Az immáron a Videoton Box Clubot erősítő bunyós kálváriája 2018-ban kezdődött: az akkor még Turós Arnold-tanítvány bokaszalag-szakadással kezdte az idényt, majd súlyos autóbalesetet szenvedett, végül pedig egy titokzatos vírus döntötte le a lábáról.
– A tavalyi évem már eleve nehezen indult a sérülésem miatt, ami azonban utána jött, azt legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna – mondja enyhén tagoltan Márton.
18 évesen kezdett el bokszolni, de így is magyar bajnoki 3. lett
Amikor látja, hogy észreveszem, valami nem stimmel, akkor gyorsan rávágja:
– Volt egy nagyon kemény balesetem, amelyben akár ott is hagyhattam volna a fogamat, de ez mind semmi ahhoz a betegséghez képest, amely a fülemet, a hallásomat, látásomat és beszédközpontomat támadta meg.
Közben folyamatosan jár a lába – lehet, hogy fejben már edzésre készülődik…
– Orvosról orvosra, kórházról kórházra jártam, mire kiderítették, hogy mi a bajom. Végül egy specialista találta meg a gócpontot az orromban. Gyulladásban volt a szervezetem folyamatosan, állandóan belázasodtam emiatt, nemcsak a gálákat, de az edzések nagy részét is ki kellet hagynom.
Közben a fejemben cikáznak a gondolatok: itt áll előttem egy élete teljében lévő fiatalember, aki a megpróbáltatások ellenére egy nem éppen veszélytelen sportágban kívánja bizonyítani, hogy nem létezik lehetetlen. Megéri!?
– Meg! – hangzik a megalkuvást nem tűrő válasz. – Tudom, sokan csak óvni, védeni akarnak, de a kétkedők számomra csak negatív üzenetet küldenek. Más úgy sem érti, érzi, amit én: kilenc éve az ökölvívással kelek-fekszem, a céljaimat, az álmaimat is ennek a sportágnak köszönhetem. Nyilván mérlegelni kell, meg kell találni az arany középutat, nem mehet az egészség rovására a bunyó, de egy percig sem gondoltam azt, hogy abbahagyom, sőt, még betegen is megtaláltam a módját annak, hogy lehetőségeimhez mérten gyakorolhassak.
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
„Visszakapaszkodni” – Balázs többször is ezt a kifejezést használja, amikor arról faggatom, hogy mentálisan vagy fizikálisan viselte-e meg jobban a hosszú kihagyás.
– Testileg és lelkileg is rendben vagyok, egy hete már, hogy az új mesteremmel, Kiliti Ferenccel megkezdtük a komolyabb munkát. Innentől kezdve nincs megállás!
Elismerésre méltó a székesfehérvári öklöző akaratereje, aki csakis előretekint.
– Szeretnék legalább négy-öt meccset sikeresen megvívni, aztán ha a promóter is úgy gondolja, akkor talán egy címmérkőzés is összejöhet.
Márton igazi lokálpatrióta, gyerekként sok mindenbe belekóstolt: röplabdázott Fésűs Irén és Nagy Róbert felügyelete alatt, majd kipróbálta magát a megyeszékhely egyik sikersportágában, az öttusában, később pedig focizott a Vidiben. Viszonylag későn, 18 évesen kezdett el bokszolni Őri Lajos és Molnár Attila, majd Turós Arnold keze között, de az amatőr felnőtteknél így is magyar bajnoki harmadik lett.
– Kilenc évet húztam le a Varkocs György Boksz Klubban, mostanra érett meg a váltás. Nehéz szívvel hoztam meg a döntést, de egy sportolónak mindig a saját érdekeit kell szem előtt tartania.
Többre már nincs idő, megkezdődik a tréning. Balázs meg nem fogja vissza magát…
