Bordás: „nincs olyan, hogy tökéletes úszás”

Hogy van, megviselte a hosszú út? Dél-Korea nem itt van.

– Ne is mondja – válaszolja egy nagy sóhaj közepette Bordás Beatrix fehérvári úszónő –, de szerencsére jó alvó vagyok, ahogy a gép elhagyta a tarmakot, a szemeim máris lecsukódtak. Furcsán hangzik, de vártam már, hogy egy jó nagyot aludhassak. Még az oltás okozta mellékhatások sem zavartak, pedig elhiheti, mindkét karom ólomból volt.

Tizenkilenc, húsz óra?

– Annyi biztos volt. Eddig megúsztam a nagy távokat.

Ha már az úszást említi, nem ment még el tőle a kedve?

– Ha arra utal, hogy egyszer már abbahagytam, majd hat év kihagyás után, 2016-ban, 24 évesen visszatértem, akkor meg kell nyugtassam, nem vagyok az a feladós típus. Nem hazudok, nem mindig az élsport állt az első helyen az életemben, de 27 évesen továbbra is én tartom az országos csúcsot 50 méter pillangón, ráadásul a hazámat is képviselhetem a világbajnokságon. Ez azért nem annyira rossz, ugye?

De nem ám! Hogy fogadta a hírt, miszerint ön is mehet Kvangdzsuba a többiekkel?

– Őszintén? Nem számítottam rá, sőt biztos voltam benne, hogy nem engem jelölnek majd 50 pillangóra. Nehéz időszak van mögöttem, sokszor áldozatként éreztem magam, aki felett egy tollvonással meghúzzák a vonalat. Folyamatosan a szintidőkön „kattogtam”, amelyeket hol megúsztam, hol nem – a magyar szövetség szerint nem, de a FINA (Nemzetközi Úszószövetség – a szerk.) szerint kétszer is teljesítettem a követelményeket. Az elmúlt egy esztendőben folyamatos nyomásnak voltam kitéve, most boldog vagyok ugyan, de rendkívül fáradt, július 26-ig össze kell kapnom magam.

Mivel tölti a világbajnokságig hátralevő időt?

– Leginkább akklimatizálódással. Az edzőm, Sárdi Ákos is elkísért, igaz, akkor már nem lesz itt, amikor két hét múlva számomra is elkezdődik a vb. A frissítés lesz a legfőbb feladatunk, mert fizikálisan a topon vagyok.

Mivel lenne elégedett?

– Egy középdöntővel mindenképpen. Persze, hiába tervezgetünk most, minden a helyszínen dől majd el.

Egy újabb országos csúcs?

– Jó lenne, ehhez a legjobb időmet kellene megúsznom.

Miért ilyen visszafogott, hiszen a földkerekség legjobbjai ellen ugrik medencébe? Nincs önben bizonyítási vágy?

– Dehogynem, először azonban saját magamnál szeretnék „bevágódni”, ugyanis én vagyok Bordás Beatrix legnagyobb kritikusa. Szerintem nincs olyan, hogy tökéletes úszás, mindig, mindenben lehet fejlődni. Maximalista vagyok. Ha kell, odacsapok, kiüvöltök a medencéből. Ákos már ismer, ilyenkor nem szól hozzám, majd miután lezuhanyoztam, átöltöztem, akkor leülünk és megbeszéljük a dolgokat. Mások szemében talán labilisnak tűnök, sokan azt hiszik, egy sprinternél csak a gyorsaság a fontos, pedig szerintem minden fejben dől el. Ötven méteren például nincs lehetőség javításra, ha hibázol, azt abban a pillanatban megbüntetik, ahhoz, hogy ezt elkerüld, mentálisan erősnek kell lenned. Én öt napon át – miközben a többieket nézem – minden egyes másodpercét megtervezem az úszásomnak.