Példakép a jégen és azon kívül

Családtagok, barátok, kollégák, volt játékostársak gyűltek össze a Raktár utcában, hogy megemlékezzenek a 2014. november 16-án, 38 évesen elhunyt játékosról, aki 1991-től, serdülőkorától egészen 2010-ig erősítette a koronázóváros hokicsapatait. Nyolcszoros magyar bajnokként távozott Fehérvárról, és nem akármilyen mutatóval: 279 bajnoki mérkőzésen 202 pontot szerzett. Aktív pályafutása végeztével Kiskőrösön segített letenni a jégkorong alapjait – ahol 2015 óta az ő nevét viseli a jégcsarnok –, és ahogy Szekeres Károly, a HC Kiskőrös elnöke elmondta, a sportszervezésben is azt a profi mentalitást tanúsította, amivel három világbajnokságon is képviselte Magyarországot.

– Nehéz ilyenkor bármit is mondani, tekintve, hogy játszottunk együtt, nem is keveset. Sok emlékem van „Tiluról”, ami meghatározta a karrieremet, és néha még ma is eszembe jut – nyilatkozta Bálizs Bence válogatott hálóőr, aki a Volán korosztályos csapatainak ranglétráját járva példaképként tekinthetett Rajzra. – Az egyik ilyen, hogy szezonok után lejártunk játszani, és azokon a mérkőzéseken is ő volt az egyetlen, aki a vérét adta a győzelemért. Nem tűrte, hogy bárki „ellazázza” a találkozót. Akkor nyilván fiatalon bár tetszett ez a habitus, annyira nem értettem, miért volt erre szükség, de most már ennyi évnyi jégkorong után teljesen megértem, hogy miért állt így ehhez az egészhez. Ahogy azt Gábor bácsi (Ocskay Gábor – a szerk.) is elmondta, minden edző örülne, ha ilyen játékosa lenne, és nemcsak a tudása, hanem a példaértékű mentalitása, munkamorálja miatt is.

A kopjafaavatást követően volt játékostársakkal emlékmérkőzést rendeztek, ahol Csibi József – kettő –, Sofron Attila, Varga Balázs, Bedő Botond, Vaszjunyin Artyom, illetve Bedő Lajos és Sofron Ádám góljaival a „kék” csapat aratott 6-2-es sikert.