Edzőként bizonyíthat Puhnyák János Pázmándon

Hol kezdődött a pályafutása?

– Borsod megyéből származom, Sátoraljaújhelyen szü­lettem, de Erdőhorvátiban éltem, és a megyei csapatban játszottam. Húszévesen kerültem Fehérvárra az Alba Regiához, amelyet annak idején Pavlik József irányított. Az Albában két évet töltöttem, majd átmentünk Iszkaszentgyörgyre három évre, ezután négy évig Velencén játszottam. Aztán a Főnix FC-ben másfél évet húztam le, utána kerültem vissza Velencére.

Mindig kapus akart lenni, vagy úgy volt vele, miért ne, kipróbálja magát a mezőnyben is?

– A Főnix FC-ben két azonos szintű kapus volt a megye háromban, elvállaltam, hogy abban a szezonban nem védek, hanem kint játszom. Ez igazán nem okozott különösebb gondot, tisztában voltam azzal, hogy azért ez nem a legnívósabb bajnokság. Mindenütt nehéz gólt rúgni, úgyhogy a mezőnyben eltöltött játékperceim alapján nem hoztam a kapusokra szégyent.

Kispályán is találkozhattunk önnel, mennyiben más, mint a nagypályán?

– Kapus létemre nem futottam régen annyit, ez a kispályán könnyebbség volt. Egyiket se mondanám nehezebbnek a másiknál. Az erősségem a technikai tudásom, amit kapusként megszereztem, ezt és a harcosságomat talán tudtam kamatoztatni a mezőnyben. Soha nem adtam fel, próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Hátulról könnyebb átlátni az egész pályát, és talán ezt edzőként most tudom hasznosítani, mert akárhogy is nézzük, nagyrészt hátulról láttam a mérkőzéseket.

Mikor és hol próbálta ki magát először edzőként?

– Először a Főnixnél voltam edző, és gyerekekkel dolgoztam. Majd amikor visszakerültem Velencére, a kapusokkal foglalkoztam, majd megkaptam az U11-es csapatot, amelyet a mai napig is irányítok, de ők ma már U13-asok.

Mi az edzői filozófiája?

– Szeretem hátulról fel­építeni a csapatot, a biztonság legyen meg, de attól függetlenül próbálom átadni a játékosoknak – a felnőtteknél is –, amit én képviseltem. A küzdeni tudást, amely most Pázmándon jellemzi a csapatot. Meg kell jegyeznem, hogy rendkívül összetartó a közösség, így ez nem volt nehéz, mert a játékosok tudnak egymásért harcolni.

A Pázmánd gárdája tavaly csúfos teljesítménnyel búcsúzott a második vonaltól, ám idén, ahogy mesélik a helyiek, teljesen más szemlélettel szembesülhettek a játékosok az öltözőben és a pályán, mint korábban. Mi változott? Lehetnek bajnokok?

– Amikor új elnökség lett, azzal kerestek meg a vezetők, hogy az addig megszokott helyett teljesen más csapatot szeretnének. Jobbára ugyanis az volt a tendencia, hogy edzésekre sem jártak a játékosok, és örültek, ha ki tudtak állni a mérkőzésekre. Úgy fogtam neki ennek a feladatnak, reméltem, hogy a játékosok is partnerek lesznek ebben. Próbáltam megerősíteni a keretet, de a hangsúly a játékosokon volt. Talán az én szemléletem, illetve az ő akaratuk találkozott egymással. Az eleje sem a kupában, sem a bajnokságban nem sikerült, a Dinnyéstől kikaptunk, de akkor cirka egy hónapja dolgoztunk még csak együtt. Aztán szép lassan taktikailag és erőnlétileg fejlődtünk. A megye háromban is kell leg­alább a heti két edzés, nagyon sok meccset ennek köszönhetően nyertünk meg.

Örülünk annak, hogy visszatértek a nézők, de az elengedhetetlen, hogy játékosokat érje egy kis sikerélmény. Az első hely még közel sem biztos, mert a két pont előny a riválisunkkal szemben elég kevésnek tűnik, de csalódott lennék, hogyha nem maradnánk a dobogó felső fokán, és nem nyernénk meg a bajnoki címet.