Pál Zoltán irányítása aranyat érhet Mányon

A Mányi TK csapata az elmúlt hetven évben több osztályt is megjárt, voltak a megyei I. osztályban, valamint a bicskei körzeti bajnokságban, de a két­ezres évek elejétől a megyei II. osztályban vitézkednek. Most azonban sanszuk lenne arra, hogy osztályt váltsanak, hiszen jelentős, nyolcpontos előnnyel vezetik a THERMOVÁR Északi csoportot.

Azok számára, akik esetleg nem ismernék Pál Zoltán szakmai vezetőt: a Vasasban a legnagyobb tehetségek között tartották számon az 1900-as évek végén, pályafutása első éveit követően azonban fáradékonyság gyötörte, később még rosszabb lett a helyzet, ezért orvoshoz fordult. Kiderült, hogy bármikor – akár meccs közben is – leállhatott volna a szíve. A profi labdarúgással fel kellett hagynia, műtétek sora várt rá, a futballcipőt 2000-ben, mindössze 24 esztendősen akasztotta szögre, ám néhány évvel később ismét elkezdte rúgni a bőrt, eleinte kispályán baráti társasággal. Ezt követően újfent nagypályára váltott, öregfiúk meccseken szerepelt, majd a Mány együtteséhez igazolt.

Köztudottan igen ígéretes játékos pályafutás állt ön előtt, ám nagyon korán, be kellett fejeznie. Hogy élte ezt meg akkor? Volt B terve, továbbra is kizárólag a labdarúgásban képzelte el a jövőjét?

– Több év ráment, elengedni nem is tudom. Egy élet kevés lenne ehhez, bár egy kicsit halványult már, és másfelé fordultam. Nagy űrt hagyott maga után, mert komoly lehetőségeim voltak a karrieremben. Mehettem volna Stuttgartba, vagy esetleg Hollandiába, és nem lehet tudni, hogy ez a kaland hogy végződött volna. Mindent feltettem a futballra, egészen fiatalon kiderült, hogy tehetséges vagyok, leérettségiztem, de utána nem tanultam tovább. Egy darabig ez jó is volt, aztán nem volt B terv, és jött a való világ, amikor abbahagytam. Addig burokban éltem, sokáig nem tudtam, hogy mit kezdjek az életemmel. Jártam a Testnevelési Egyetemre, lediplomáztam, és az edzői pályát is folyamatosan építettem. Most már A licenccel rendelkezem.

2015 tavaszán lett a Mány játékosa, hogyan került egyáltalán kapcsolatba a klubbal, ahol aztán a 2015/16-os idényben a gólkirályi címet is bezsebelte, majd egymást követő két évben is második lett az éles lövészek versenyében?

– Addigra eltávolodtam a futballtól, és inkább a vendéglátásban dolgoztam, egy pizzériát vezettem nyolc éven keresztül. Egy barátom megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem segíteni a Mány csapatának. Én addigra már szögre akasztottam a cipőt, kispályán sem játszottam, de úgy voltam vele, megnézem egyáltalán működik-e, tudok-e futballozni. Kiderült, hogy sok mindent nem felejtettem el, és jó érzéssel töltött el, hogy ott voltam a góllövőlista élén. 80 meccsen több mint 120 gólt rúgtam, ez szerintem nem olyan rossz mérleg.

Már nem lép pályára, ám a Mány csapatát nem hagyta cserben, sőt most nagyon úgy tűnik, hogy akár a megyei I. osztályba kormányozhatja. Jelen pillanatban vezetik a tabellát, méghozzá jelentős előnnyel (a legtöbb gólt lőve, és a legkevesebbet kapva), jövőre az ön dirigálásával hosszú böjt után feljebb léphetnek. Alkalmas lehet erre ez a garnitúra?

– Nagy terveink vannak négy éve, amikor ide kerültem hamar kiderült, hogy ez a közösség nagyon szereti a futballt, és sokkal több van benne. Szívfájdalmam, hogy már játszani nem tudok, mikorra összejött egy olyan csapat, melynek lenne lehetősége továbblépni. A feljutásban feltétlenül bízom. Ez az egész közösség, az elnökkel, Varga Mihállyal az élen – aki időközben a barátom lett – ugyanazokért a célokért küzd. Próbálkozunk még az erősítéssel, de szerintem alkalmas lehet a csapat a megye egyre. A csatár múltamnak köszönhetően támadó szellemű játékot játszunk, de ugyanezt tesszük a Vasas-Kubala Akadémiánál is, ahol az U16-os csapatot irányítom.

Edzőként fokozatosan lépked felfelé. Tényleg a Vasas kispadja, a piros-kékek irányítása az álma? 2003-ban már közel volt ehhez.

– Akkor lényegében megszűnt a Vasas, én voltam az utolsó edző, aki még teremtornára vitte a csapatot. A célom még mindig az, hogy vezetőedző legyek. Illovszky Rudolf mellett nőttem fel, nagy hatással volt rám. Nagyon remélem azt, hogy minél messzebbre fogok jutni, mivel az Illovszky által adott iskola szakmailag számomra rengeteget jelentett.