Mindig korosztálya előtt járt, az idősebbekkel versenyzett a videotonos Máté József

Máté József öt évvel ezelőtt ült utoljára a kerékpáron. 40 kilométer megtétele után fájni kezdett a bal térde, ezért felhagyott a bringázással, s miután egész évben szakácsként dolgozik Ausztriában, ideje sem nagyon maradt a tekerésre.

– Pont most kértem kölcsön a sógoromtól azt a bringát, amit öt évvel ezelőtt adtam el neki. Szerencsémre a genetika ötvenéves koromig átsegített, nem vagyok elhízva, de miután a koronavírus miatt a nyári szezonnak lőttek az ausztriai vendéglátásban, így nekiállok újra kerékpározni. Olykor eszembe jutott az elmúlt években, hogy szívesen kipróbáltam volna magam, megvan-e még a gyorsaságom. Tervezem, hogy vásárolok egy új biciklit magamnak.

Máté József 1979-ben tévedt le a „Szerájba”, a Videoton SC kerékpárszakosztályába, akkor, amikor Nyerges-Bognár Imre hosszútávú országos bajnokságot nyert. De nem ezért tévedt a Sóstóra az akkor 11 esztendős Máté Józsi.

– A Szárcsa utcában laktam, a Sóstó felől érkező, színes mezekben elsuhanó bicikliseket megcsodáltam olykor. A én szüleim nem noszogattak, hogy sportoljak valamit, így egyszer gondoltam egyet, s lesétáltam a stadionhoz. De a futballistákhoz tévedtem be elsőre, jelentkeztem, hogy én is beállnék egy edzésre. Az edző az első gyakorlás után azt mondta, inkább próbálkozzam az atlétáknál, mert nagyon gyorsan tudok futni, de a labda nem áll jól. Futni eszem ágában sem volt, így bepofátlankodtam a kerékpárosokhoz. Zavarban voltam kicsit, tartottam attól, hogy nem vesznek fel, ezért egy évvel idősebbnek mondtam magam. Batári Pista bácsi, az edző előtt talán két éven át titkoltam, hogy én nem 1967-ben, hanem ’68-ban születtem. A sportkönyvemben sem a valós dátum szerepelt, s a versenyeken is az idősebbek között indultam. Mikor már jöttek az eredmények, akkor mertem szólni, hogy fiatalabb vagyok, mint mondtam. Emlékszem, nem volt annyi kerékpár, hogy mindenkinek jusson, ki kellett érdemelni, hogy benne legyünk abban a csapatban, amely vasárnap feltekerhetett a Videotonhoz. Nagy motiváció volt számomra, komolyan vettem a bringázást, nem hiányoztam az edzésekről.

A „Kismáté”, ahogy sokan nevezték országúton is versenyzett, de a komolyabb eredményeket pályán érte el. Akkor ingott meg kicsit a hite a kerékpár iránt, mikor az ifjúsági világbajnokságra kellett kvalifikálni.

– Két nagy ellenfelem volt, Eisenkrammer Károly és Havarik Tamás. Az országos bajnokságon elvertem őket, nekem kellett volna indulnom a vb-n, de volt valami perpatvar, az edzőmet nem engedték utazni, míg a fővárosból trénerek sokasága mehetett volna. Nagyot csalódtam akkor, hogy mégis miről szól a sport, s végül senki nem utazott el…

Máté József már úttörő korosztályban a legjobbak között tekert, majd serdülőben megdöntötte Somogyi Miklós szakállas rekordját a 3000 méter egyéni állórajtos versenyben. Ráadásul az országos bajnokságon.

– Nagy akarat volt bennem, forgós lábú voltam, amit Nyerges-Bognár Imre vett észre, s hetente jártunk fel a Millenárisra. Természetesen országúton is edzettünk és versenyeztünk. Ifistaként például a Citadellán felfelé lesprinteltem az élmezőnyt a 160 kilométeres Pécs–Budapest nemzetközi viadalon. De természetesen a pályán, országos csúccsal megszerzett bajnoki címre vagyok a legbüszkébb. Alan kerékpárom volt, a klub elkövetett mindent, hogy jól szerepeljünk, a pálya országos bajnokságra kaptam két hernyóselyem, fehér Clement-gumit, aminek ára abban az időben két fizetést is kitett. Megszavazták a bizalmat, én pedig hoztam az eredményt. Mindig egy korosztállyal feljebb voltam válogatott, ez is emlékezetes marad.

A Siófokon élő, fehérvári bringás gondolatait nem szövik át a mindennapokban a múltban elért eredményei. 16 évesen a 200 méteres repülőrajtos versenyben 6 tizeddel javította meg az akkori országos rekordot, 2500 méteren pedig bronzérmes lett. A Fejér Megyei Hírlap akkori szakírója, Sipos József divatos frizurával, félszeg mosollyal, ábrándos tekintettel jellemezte ifjú interjúalanyát beszélgetésük elején, majd aztán csibészes, később komoly pillantásokat vélt felfedezni Máté Józsin, mikor sportágáról, és céljairól beszélt.

– Fegyelmet, kitartást, elszántságot, akaraterőt adott számomra ez a sportág. Nem az iskola mellett sportoltam, hanem a sport mellett jártam iskolába. Kemény edzések voltak, napi több tréninggel, s hatalmas motiváció volt, mikor jöttek az eredmények. Nem fogyasztottam alkoholt, nem cigarettáztam, csak a süteményevő-versenyt nyertem meg toronymagasan. Nyerges-Bognár Imre volt a legkedvesebb edzőm, tudott velem bánni, apám helyett is apám volt. Szigorú és következetes volt, s hitt bennem.

Volt, mikor egy félresikerült verseny után Nyerges-Bognár Imre – közvetve ugyan – de a terepet is megismertette tanítványaival.

– Budapestről indított útnak az edzőnk egy pályaverseny után, s mi az M7-es autópályán tekertünk lámpa, váltó és fék nélküli pályabringával, mikor Fehérvár előtt leparancsolt minket a rendőr. Órákon át vittük a hátunkon a kerékpárt a szántóföldön… De nem ment el a kedvünk a kerékpározástól.