Németh Zoltán a fehérvári kerékpározás nagy alakja volt, s ma is aktívan sportol

A Szingó SE sportolóival rendszeresen jár edzésekre, de ha csak kevés a szabadideje, egyedül rója az országutat. Németh Zoltán végigversenyezte az egész országot, így van merítési lehetőség, ha a kedvenc útvonalát kell megjelölje.

A Videotonban kiváló közösséget alkottak a kerékpárosok

– A Bakony számomra a legmeghatározóbb útszakasz. Csodálom azt a tájat, s szeretem a hegyeket. A legtöbbet arra bringázom – mesélte a kerékpározást 1973-ban, 14 évesen kezdő Németh Zoltán, aki a székesfehérvári, sőt a magyar kerékpársport egyik nagy alakja. Magyar bajnok, válogatott versenyző volt, s edzőként, szakosztály-igazgatóként is tehetségeket nevelt a Videoton SC-ben.

– Egy barátom invitált, hogy menjek el vele egy kerékpáros foglalkozásra a Sóstóra. Egyszerűen ott ragadtam. Megkapott a légkör, tetszettek a kihívások. A foglalkozásokat edzések követték, belecsöppentünk egy olyan világba, ami addig ismeretlen volt. A felnőttekkel mehettünk bringázni, s együtt edzhettünk a versenyeken eredményesen tekerő kerékpárosokkal. Ez volt számunkra a motiváció. De talán a legnagyobb löket az volt a pályafutásomban, mikor Asztalos Sanyi, a sok viadalt megélt felnőtt versenyző azt mondta egy hegymenet közben a társainak: „Figyeljetek, ebből a srácból még versenyző lehet!” Batári Pista bácsi volt az edzőm, aki minden részletre odafigyelt, és sokak szerint az egyik kedvence voltam… Onnantól kezdve állandóan produkálni akartam, rengeteget edzettem, bizonyítani akartam a klubnak és önmagamnak is. A versenyzési lehetőséggel pedig egyből jöttek az eredmények. Korosztályos bajnok, majd ifi válogatott lettem, indulhattam nemzetközi versenyeken. Életformává vált nálam a kerékpározás. Amikor 1979-ben a felnőtt válogatott keretbe hívták, a Videoton főállású versenyzője lett. Mint a mai profik, azért kapta a fizetését, hogy eddzen, eredményt produkáljon.

– A nagyon jó eredmények akkor jöttek, mikor az volt a feladatom, hogy sportoljak, eredményt hozzak a Videotonnak. Felnőtt rövidtávú magyar bajnokságot nyertem Pécsett, többször végeztem dobogón az országos bajnokságokon. A többnapos versenyeken is jól szerepeltem. Nyertem összetettben Bükk Kupát, tiszántúli körversenyt, többször dobogós voltam a dunántúli körversenyen, az Arrabona Kupán. Emlékezetes volt, mikor nagyon jól szerepeltem egy Mecsek Kupán, legjobb magyarként a hatodik helyen zártam a nemzetközi mezőnyben. Szép emlékek, amikért nagyon sokat kellett dolgozni, küzdeni. Az egész életemre kihatott a sportág szeretete, és az eredményesség nagy erőt adott.

Persze, Németh Zoltánt is érték kudarcok pályafutása során, hiszen egy országúti versenyen száznál is többen indulnak, előfordul, hogy nem a legjobbak között végez az ember. – Engem a kudarcok is erősítettek, arra sarkalltak, hogy még jobban dolgozzam, hogy újra ott legyek a legjobbak között. Egy kerékpárra ugyan egy versenyző ül fel, de a kerékpározás csapatsport is. Az országúton mindenkinek megvan a maga feladata, hogy a csapat eredményes legyen. Németh Zoltán mindig számíthatott a társaira.

– A Videotonban nagyon jó közösség volt a kerékpárosoknál. A többnapos versenyeken és a mezőnyversenyeken nagyon kellett egymásra számítani. Odaadó volt a társaság, szerettünk együtt edzeni, versenyezni, örültünk egymás sikereinek. A lényeg az volt, hogy a felnövekvő generációt folyamatosan támogassuk. Ez segített abban, hogy akár példaképként nézzen fel egy fiatal a klubtársára. Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, nem egy emlékezetes versenyt, vagy győzelmet elevenít fel Németh Zoltán. Hanem azt, ami meghatározta pályáját.

– Mindig kitartóan, becsületesen dolgoztam, s ennek megvolt az eredménye versenyző koromban. 1986-tól edzőként, majd szakosztályvezetőként dolgoztam tovább, mindig arra törekedve, hogy hasznára legyek az egyesületnek. 1989-ben nekem jutott a legkegyetlenebb feladat, hogy közöljem a versenyzőkkel, az állományban maradhatnak, de a versenyzésre már nincs pénz a klubnál. A MÁV-DAC-cal közösen oldottuk meg a versenyeztetést az idény végéig. De szerencsére most is van kerékpárélet Fehérváron, a Szingó SE régi bringásokból alakult egyesület, versenyzőkkel és hobbikerékpárosokkal. Több mint 40 igazolt sportolóval működnek. A 70-es, 80-as években rengeteg kerékpárverseny helyszínei voltak Székesfehérvár aszfaltos, vagy éppen macskaköves utcái. Manapság a Tour de Hongrie egy-egy szakasza érinti a várost, de Kincsesbánya térségében immár nyolc esztendeje minden évben megrendezik a Bringafiesztát, amely az Asztalos Sándor Emlékverseny is egyben. A szervezésben Németh Zoltán főszerepet vállal.

– Július 26-ára most is van időpontunk, de a vírus átírta a versenynaptárat, így nem valószínű, hogy meg tudjuk rendezni. A szövetség döntésén múlik, hogy elsőbbséget élvez-e egy másik viadal abban az időpontban.