Megint visszatér Piller Kármen

Nem adja fel, készül az újabb visszatérésre. Erre vélhetően nem a Verseci úton kerül sor, külföldre vágyik, elmondása szerint közel van a megállapodáshoz, babonából nem árulja el, melyik országban folytatja. Tervei szerint erős pontvadászaton, a legmagasabb osztályban. Hisz a sorsszerűségben, bízik abban, hogy még magára ölti az Alba FKC kék-fehér szerelését.

Mindössze 16 évesen debütált az élvonalban, Deli Rita szavazott neki bizalmat. A tréner mindig elmondja, ha a fiatal irányító szóba kerül: „Elképesztő agya van a kézilabdához.” Ám amilyen tehetséges, annyira sérülékeny is, három év alatt háromszor szakadt el a térdszalagja, mindháromszor ugyanott, a jobb térdében. Más alighanem egy életre hátat fordítana az élsportnak, ő azonban nem adja fel, harmadszorra is vissza akar térni. A rehabilitációja lassan véget ér.

– Az utolsó fázisnál tartok, a felkészülésemet irányító Horváth Hajnalkával. Minden mozgást végezhetek a kézilabda kivételével, reményeim szerint rövidesen ez következik. Tavaly szeptemberben sérültem meg, novemberben került sor a műtétre. Optimista vagyok, ahogy a korábbi, hasonló, műtéti beavatkozások után is.

Űzött mást is, vagy mindig kézilabdázónak készült?

– Igen, anyukám is kézizett, igaz, nem magas szinten. Apukám futballozott, Bodajkon, a megyei első osztályig jutott. A sportot az egész család szereti, anyukám mondta, érdemes kipróbálnom a kézilabdát, örült, hogy tehetségesnek bizonyultam. Hatévesen kezdtem, pár évvel később még szivacskézilabdáztunk, kialakultak a posztok, én a szélen játszottam. Egyik edzésünket Deli Rita vezette, ő gondolta úgy, hogy érdemes lenne beljebb, irányítóként szerepelnem, később ő küldött pályára először a felnőtteknél. Ott ragadtam, sok lehetőséghez jutottam.

Azonban jöttek a sérülések.

– Három és fél éve, 2016 őszén, októberben sérültem meg először, elszakadt a keresztszalag és az oldalszalag. A felnőttekkel készültem és pályára léptem a bajnokikon és játszottam az utánpótlásban is. Dunaújvárosban szerepeltünk a felnőttek derbijét megelőző junior találkozón, meglöktek, rosszul fogtam talajt, azonnal tudtam, baj van. Komoly fájdalmaim voltak, nyolc hónap múlva kezdtem újra. 2017 nyarán már alapoztam, az ősszel játszottam, majd december végén, az ünnepek előtt a Brassó elleni, hazai edzőmeccsen megint megsérültem. Cseleztem, meglöktek, újra rosszul léptem, akkor már tudtam: ismét térdszalag. Sokkal többet hagytam ki, lévén két operáció következett, ugyanis ez komplikáltabb volt, keresztszalagot és porcot is műtöttek. Másfél év után jelentkeztem ismét játékra, magabiztosan és egészségesen. Már tavaly januárban megkezdtem az edzéseket, pályára is léptem volna, De Deli Rita vezetőedző próbált vigyázni rám, mondta, ne kockáztassunk, így a 2018–19-es idény utolsó, májusi meccsén tértem vissza, a Békéscsaba ellen. Minden rendben ment, a tavalyi nyarat végigdolgoztam a lányokkal, majd következtek a bajnokik, szeptember derekán jött a vasi összecsapás. Semmi előjele nem volt a sérülésnek, egy héttel korábban, az ETO ellen itthon nem kezdtem, pár perc után beküldtek, sokat játszottam, gólt lőttem. Hatalmas élmény volt, a világ legjobb csapata, az aktuális BL-győztes ellen hazai pályán bizonyítani, telt ház előtt, remek hangulatban. Minden sportoló ilyen összecsapásokra vágyik. Azonban pár nappal később, a szombathelyi bajnokin megint beütött a krach.

Más alighanem már feladta volna az egészet.

– Nekem is voltak nehéz pillanataim. Az első két alkalommal biztos voltam a visszatérésben, tavaly ősszel viszont meditálni kezdtem, végül úgy döntöttem, újra megpróbálom. Félelmeim nincsenek, ismét úgy fogok visszatérni a pályára, nem gondolok a sérülésre, csak arra, egészséges vagyok és folytatom a karrieremet. Hiszek a sorszerűségben, véget kell érnie a rossz időszaknak. Külföldön folytatom, aztán talán ismét magamra öltöm majd az Alba Fehérvár szerelését.