Az átlövő, Boldizsár Bianka sikeres szezont remél

Dunaújvárosban kezdett kézilabdázni, és jutott el a korosz­tá­lyos válogatottságig. Évek óta a megyei rivális Alba FKC-t erősíti. Korábban döntően védekezésben számítottak rá, de immár egyre többször a támadásból is kiveszi a részét.

– Első osztályos általános iskolásként kezdtem el kézizni, felfigyeltek ránk a szakemberek, a magasságunk miatt több társammal elhívtak edzésre. Elhivatott vol­tam, már aznap tréningre jelentkeztem, azóta is töretlen a lelkesedésem. A családban bátyám is kézilabdázott, majd később a húgom is belekóstolt, tehát a sportág nem volt ismeretlen számomra. Persze nem ment minden egyszerűen, szivacskéziben még kapus is voltam, de az nem az én posztom volt. Hamar kikerültem átlövő pozícióba, bár akadtak nyurga lányok, én különösen magasnak számítottam. A kézilabda előtt sokáig úsztam is, de a labda jobban vonzott. Dunaújvárosban nagyon jó csapatunk volt, kimondottan eredményesen szerepeltünk, jó közösséget alkottunk a lányokkal.

Az évek során több tornán szerepeltek, a seregszemlékről rendre éremmel tértek haza az acélvárosi fiatalok.

– Az egyik legnagyobb siker­élmény egy dániai torna, ahol elhoztuk a trófeát, több külföldi csapatot legyőzve. A másik pedig az, amikor megnyertük a korosztályos bajnokságot. Viszonylag korán felhívtak a felnőttekhez edzeni, hatalmas élmény volt olyan kézilabdázókkal gyakorolni, mint Ferling Bernadett vagy éppen Gáspár Gabriella, tőlük rengeteget tanultam.

Az utánpótlás-válogatottban többször szóhoz jutott, az ifiben Németh Helga számított rá, egy nemzetközi tornán bizonyíthatott először, később ifj. Kiss Szilárd is számolt vele a gárda összeállításánál. Fehérváron Bakó Botond küldte pályára a felnőttek között.

– Arra már nem emlékszem, hogy mikor és ki ellen mutatkoztam be az NB I.-ben, arra viszont igen, hogy előzőleg nagyon izgultam. Bakó Boti, majd az őt váltó Deli Rita is bizalmat szavazott nekem. Először védekezésben kaptam több lehetőséget, hogy szokjam a légkört, majd támadásban is egyre több feladattal bíztak meg. A tavalyi szezon nem a szokásos módon ért véget. Nem volt könnyű beletörődni, de a szövetségi döntést el kellett fogadnunk, hiszen az egészségünk a legfontosabb.

A fehérváriak június 2-án kezdték el a gyakorlásokat, majd három hét munka után egyhetes pihenőt kaptak, szerdán álltak ismét munkába.

– Egy alapozás soha nem könnyű, de ez adja meg az előttünk álló szezon alapját, hogy bírjuk sorozatterhelést. Egyszerűen fel kell építenünk magunkat a kényszerpihenő után. Már várom, hogy újra mérkőzést játsz­hassunk, szeretnék még többet segíteni a csapatnak. Sok fiatallal vágunk neki a szezonnak, remélem, sikeresek leszünk. A tavalyi idényben voltak jó meccseink, de összességében elmaradtunk a várakozástól. Nekem a Szombathely elleni februári, hazai derbin ment a legjobban, négy gólt dobtam. A lefújás előtt a gólommal egyenlítettünk, végül egy buta hiba miatt, időn túli hetessel mégis alulmaradtunk 34-33-ra. Remélem, az új szezonban nem rontjuk el a végjátékokat és mi örülhetünk a végén.