Nagy II János és Brockhauser István eleveníti fel emlékeit Diego Maradonáról

12 bajnoki mérkőzés. Mindösszesen ennyi felnőtt meccsel a zsebében kapott meghívót Diego Maradona, a magyarok ellen készülő argentin válogatottba. Az igazi ajánlólevél persze az Argentinos Juniors ificsapatában 166 meccsen szerzett 111 gól volt. A mieink dél-amerikai túrájának utolsó állomása volt a Buenos Aires-i találkozó. 1977-ben azon februári napon Nagy II János, a Videoton középpályása hetedszer ölthette magára a címeres mezt, és miután kialakult az 5-1-es végeredmény az utolsó félórára Maradona is beállt.

– Amikor egyre többet lehetett hallani róla, akkor beugrott, hogy ez volt az a srác, aki ellen játszottunk. Támadásban, védekezésben, labdával és anélkül is tökéletes volt, akárcsak Lionel Messi. Szinte fellökhetetlen volt, oda rúgta a labdát ahová akarta, ahogy Albert Flórián és Eusebio is. Sajnálom, hogy elment, érezni lehetett, hogy ez bekövetkezik, mert az ember szervezetét nem lehet becsapni – zárta mondandóját a Vidi korábbi válogatott középpályása.

Nagy II János a hetvenes évek közepén a Vidivel azt is megtapasztalhatta, milyen volt a Napoli Maradona nélkül. Az a gárda még egész istenes volt, ám a hetvenes évek második felére összezuhant, az 1984-ben érkező Diegóval pedig feltámadt és szárnyalt. 1990-ben a BEK első körében a Kovács Ferenc vezette Újpest kapusaként Brockhauser István ezt mindkét meccsen szenvedő félként figyelhette. Bár már túl volt pályája zenitjén, Nápolyban a háromból két gólt Maradona lőtt a MOL Fehérvár kapusedzőjének.

– Nagyon szerettünk volna világsztár ellen játszani. Borzasztó boldogok voltunk! Látszott, hogy Nápolyban istenként tisztelték, falakra volt felfestve a képe, a neve – idézi fel emlékeit Brockhauser István.

– Arra nem vagyok büszke, hogy két gólt lőtt nekem, ráadásul a másodiknál nagyot hibáztam. Lehet, hogy a VAR-technikával szabálytalannak ítélnék. Kicsúszott a kezemből a labda, visszavetődtem érte és Maradona nyújtott lábbal csúszott rám, elég csúnyán eltalálta a kezem. Mivel tudtam, hogy hibáztam, nem mertem kimutatni a fájdalmam, azt meg végképp nem gondoltam, hogy Maradonának bármit is visszafújnak. Ez már abból is érződött, hogy a meccs előtt a játékoskijáróban felsorakozott a két csapat, a játékvezetők, de csak álldogáltunk és vártunk. Meg is kérdeztem, hogy mire várunk még. Maradona még nem volt ott, de senki sem szólt egy szót sem. Jött a hír, hogy még masszírozzák Diegót. Ötperces késéssel megjelent, mindenkit üdvözölt, aztán nagy csatakiáltással tűzbe hozta a csapattársait. Legnagyobb erénye a személyisége, az egyénisége volt. Született zseni volt – mondta a Vidi kapusedzője.