Antti Karhula betartja ígéretét, ha rájátszásba jut a csapata

Készül már az új tetoválásra? Hiszen a szurkolókkal megállapodott abban, hogy ha a rájátszásba jutnak, újabb művel gazdagodik a teste.

– Persze, be kell tartanom az ígéretemet. Készen állok majd a feladatra, ha eljön az idő.

Egyébként hány tetoválás borítja a testét, és melyik a legfontosabb?

– Őszintén szólva nem tudom, tele a hasam, a hátam és a karom. A legfontosabb a hasamon található nagy kereszt. 13 évesen egy komoly műtéten estem át, ehhez kötődik.

Mi a hitvallása vezetőedzőként?

– Próbálok mindenkit egyenlőként kezelni, jó közösséget kialakítani, olyan légkört teremteni, amelyben az első soros játékostól a klub alkalmazottjáig mindenki fontosnak érzi magát. Persze fontos, hogy jó szakembernek kell lenni, de minden ott kezdődik, hogy mennyire tiszteled a környezetedben lévő embereket.

Mekkora ünneplést csaptak a bolzanói győzelem után?

– Nagyon örültünk, hiszen topcsapatot vertük meg! Nagy győzelem volt, de csak egy meccs volt a sok közül. Már a Dornbirnra koncentrálunk. Minél jobb eredményt érünk el, annál többet akarunk. Boldogságot és büszkeséget érzek, amikor ránézek a tabellára. Ez visszaigazolása annak, hogy valamit jól csinálunk. Ez nem egyéni érdem, az egész csapat, a klub érdeme.

Ez a legnagyobb sikere eddigi vezetőedzői karrierje során?

– Igen, abszolút. Volt pár jó évem Finnországban, de ez a siker túltesz rajta magabiztosságban és játékban is.

Mennyire lehet összehasonlítani a korábbi „főnöke” által irányított csapatot és a jelenlegit?

– Nehéz összevetni, és nem is szeretném. Hännu Jarvenpää-vel heti rendszerességgel beszélünk. Összességében azt mondhatom, mindig tanulnod kell a múltból és fókuszálnod kell a jövőre.

Mi a csapat legjobb tulajdonsága?

– Számomra fontos az offenzív hoki, bár tudom, hogy sok edző ellenkezőleg gondolkodik. Ez jól megy. Az utóbbi pár hónapban próbáltunk jobban koncentrálni a védekezésre, de az én erősségem a támadó játékban van. Nekem is van mit fejlődnöm védekezésben! Van példaképe? – Nem kifejezetten, de van két edző, akitől otthon sokat tanultam, ők Risto Dufva és Ismo Lehkonen. Egyikőjük három évig edzett, próbáltam ellesni, hogyan és mit csinál. Másikukkal egy felnőtt csapat edzőjeként ismerkedtem meg közelebbről, amikor elkezdtem edzősködni az utánpótlásban. Minden reggel sokat beszélgettünk, két és fél éven át néztem az edzéseit, a mérkőzéseket. Fontos másoktól tanulni, de neked kell kifejlesztened a saját személyiséged, az edzői filozófiádat, mentalitásodat. Fontos, hogy légy őszinte az erősségeiddel, saját magaddal, a céljaiddal kapcsolatban!

Melyik volt a legemlékezetesebb meccs a szezonban?

– A legutóbbi Bolzano elleni győzelem természetesen ilyen, de jó meccseket vívtunk itthon. Voltak viharos kezdéseink és persze a szezon elején fantasztikus volt telt ház előtt játszani! Ami az érem másik oldalát illeti: a klagenfurti 5-0-ás vereségünk mélypont volt. Ez viszont ébresztőt fújt számunkra!

Csendes vagy hangos edző?

– Sem túl hangos, sem túl csendes. Nem hiszek az üvöltözésben, higgadtan próbálok kommunikálni a srácokkal, ami célravezető is. Ritkán szoktam kiereszteni a hangom, nem érzem, hogy meg kell tennem. Együtt kell megbeszélni a dolgokat, a lényeg, hogy mindenki egy irányba húzzon.

Mindenki úgy szólítja Upi. Honnan ered a beceneve?

– 14-15 éves koromban még hosszú szőke hajam volt. Volt akkoriban egy gyermekkönyv, amelyben szerepelt egy hosszú hajú főhős. A csapattársaim ragasztották rám ezt a becenevet, azóta mindenki így hív, a játékosaim is. Upi, ez teljesen jó. Egyedül édesanyám szólít a keresztnevem.

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a csapatot, melyik lenne ez a kifejezés?

– Egység.