2021.05.10. 20:18
Üzenetek tömkelege – Csizmadia Csaba nem bán semmit, várja az új feladatot
Két hete távozott a Budafok futballcsapatának éléről a 12-szeres válogatott védő, Csizmadia Csaba. A Paks elleni, 9-2-es vereség után mondott le, azóta családjával pihen és tévén nézi a meccseket.
Kovrig Ákos és Csizmadia Csaba (jobbra) egy megnyert osztrák bajnoki után, Mattersburgban
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap
Marosvásárhelyen született, tiniként került Kecskemétre, majd 19 évesen a Vidiben mutatkozott be az élvonalban. A drukkerek imádták csupa szív játéka és fontos góljai miatt. Játszott az osztrák Bundesligában, Mattersburgban, a horvát bajnokságban, az olasz másodosztályban, a Fradiban, Gyirmóton, Pápán, játékoskarrierjét Budafokon fejezte be, hirtelen vette át a kiesés elől menekülő együttes irányítását. Benntartotta őket a második vonalban, egy évvel később feljuttatta a legmagasabb osztályba. Az élvonalban remekül kezdtek, ám az utóbbi hetekben három vereség következett, a tolnaiak elleni kiütéses vereség után úgy döntött, feláll a BMTE kispadjáról.
– A lemondásom utáni pár nap eseménydús volt, folyamatosan telefonálgattam, kollégák, barátok, ismerősök, játékosok hívtak, Fehérvárról is nagyon sokan kerestek, rengeteg barátom van a városban. Sokan biztattak, többen hívtak, mint tavaly tavasszal, amikor feljutottunk. A családdal sok időt töltöttem, furcsa is volt az elmúlt két hétvége, mielőtt edzősködni kezdtem, játékosként voltam érdekelt szombaton vagy vasárnap. Meccsen a lemondásom óta nem voltam, tévén néztem az első és második liga összecsapásait, nyilván a volt csapatom meccseit is megtekintettem.
Amikor arról faggatom, mennyi a valóságalapja, hogy a nyártól a kieső Miskolc irányítását veszi át, azt mondja, mendemondákkal nem foglalkozik. Az biztos, a horvát tréner, Zoran Zekic távozik, a zuhanyhíradó szerint két jelölt van a borsodiak kispadjára, a Videotonban anno szintén sikeres éveket töltő – ugyanúgy jobbhátvédként futballozó – Kuttor Attila és Csizmadia.
– Bedobták a két nevet, nem szeretnék mondani semmit ezzel kapcsolatban. Most pihenek, ami rám is fér, aztán természetesen szeretnék majd munkába állni. Állok a feladatok elébe, ha olyan lehetőséget kapok, amit magamhoz közel állónak érzek, igent fogok mondani. Ez lehet első vagy másodosztály, ha a klub vezetői úgy gondolják, velem szeretnék megvalósítani a céljaikat. Dolgozni akarok, hiszen ez az életem. Mivel fiatalon, 34 évesen eljutottam az NB I-be edzőként, szeretnék maradni a legmagasabb szinten, de belevágok, ha olyan helyre hívnak a másodosztályban, ahol adottak a feltételek. Az elmúlt két és fél évem hullámvasút volt, mondhatom, döntően fent voltam a csapatommal. Sok dolgot tanultam, van már NB I-es tapasztalatom edzőként is. Akivel beszélek, mindenki azt mondja, sikeres két és fél év van mögöttem, még akkor is, ha újoncként nem tudtunk bennmaradni az élvonalban.
Néhány hete sem utalt arra semmi, hogy hirtelen ér véget a budafoki szerepvállalása. A DVTK elleni, 2-1-es hazai vereséggel nehéz helyzetbe került a csapat, amely 5-0-ra kikapott Egerszegen, aztán otthon 9-2-re a Pakstól, a derbit követően Csizmadia felajánlotta a lemondását, amit a klub vezetése elfogadott.
– Budafokon egy családba kerültem, nem akartak meneszteni, a Diósgyőr elleni vereség előtt beszéltem Jakab Jánossal, aki két és fél éve felkért a feladatra, közölte, a szezon közben nem lesz változás, én fejezem be az idényt, bárhogy is alakuljanak az eredmények. Azonban a Paks elleni meccs után egy edzőnek éreznie kell, mikor ajánlja fel a lemondását. A sportigazgatónak, Oláh Lórántnak mondtam, az lesz a legjobb, ha távozom, közölte, aludjak rá egyet, de én nem változtattam az álláspontomon. Ha a munkám annyit ér, hogy kilenc gólt kapunk, nem szabad folytatnom. A döntést nehéz szívvel hoztam meg, de nem bánok semmit. A vezetőséggel és a játékosokkal végig remek volt a kapcsolatom, ha sérülésekkel nem küzdünk, a vírus nem tizedel bennünket, talán másként alakul minden. Volt időszak, amikor összesen nyolcan edzettünk. A szezon kezdetén volt hárommeccses győzelmi szériánk, álltunk a 3. helyen is, azonban tudtuk, ez nem reális, de természetesen bíztunk a bennmaradásban.
Megjegyzem, a futballról alkotott filozófiáján vélhetően a folytatásban sem változtat, támadószellemű csapatokat küld majd pályára, azonnal válaszol: „Minden csapat annyit támad, amit az ellenfél enged neki. A szervezettségben hiszek, amikor minden játékos tudja a feladatát támadásban és védekezésben. Ha ez megvan, nem lehet probléma.”