A Csókakő zárt a megyei bajnoki piramis alján, de nem adják fel, és harcolnak

Szakadó esőben fejeződik be a csókakői pálya vonalaink felfestése az eldugott futballpályán, amely mellett – mi más – a kék turistajelzés vezet. ­Hamar elmosódik a mészcsík, a létszám viszont egyre nő, sorra futnak be a játékosok. Módjával, mert a szezonkezdethez képest, amikor több mint húsz fős keretből gazdálkodhattak volt, hogy annak is örültek, hogy tizenegyen összejöttek. Ez a probléma egyik forrása, ami miatt a teljes harmadosztályt tekintve is a legkevesebb ponttal várja az utolsó őszi fordulót a zöld-fehér együttes. 

A színkombináció, az immáron fűtött klubházban, öltözőben is megjelenik, például a hűtőn: a „büfé” felirat romájában. Aligha lesz szükség jeges italra. Egy jó kezdőcsapatra viszont nagyon az Újbarok elleni derbire. A sportszakmai megközelítés egyszerű: „Megvárjuk, mennyien leszünk, összedugjuk a fejünket, és összeállítjuk a csapatot” – jelenti ki egybehangzóan Wittner Márton és Szabó Zsolt, akik edzőként négy éve vezetik a csapatot. A járvány miatt sok a hiányzó, és sok a fiatal, akik kevésbé járnak edzésekre. Finoman szólva kevés tréninget tudnak vezényelni. Az Ikarus-Maroshegy sietett a segítségükre, Mezővári Balázs kettős igazolással bocsátott a rendelkezésükre játékosokat, akiknek a beilleszkedésre sokszor nem sok idejük van: mondjuk a meccs előtti bemelegítés. 

Két üveges sör díszeleg az öltözőterem asztalán, ez a két kapusé – mindketten sérültek, egyben a klub vezetőségi tagjai is. Weiger Balázs és Deák Balázs közül utóbbi 2019 óta nem tud védeni, előbbi a Vértesacsa elleni derbin dőlt ki. Kamionozik, de azt mondja, ez a kikapcsolódás számára, hétvégén itt lazít. Akkor is kijárt, amikor a bajnokság félbeszakadt, igyekezett szépítgetni a környezetet, ami sajnos „olyan, amilyen” – egyelőre. 

– Van, amikor az embernek elmegy a kedve, de szakosztályvezetőként azt mondtam, ha tizenegyen vagyunk, tizenegyen játsszuk le a meccset. Mi nem fogjuk feladni, mindig ki fogunk állni. Ezt az évet arra szánjuk rá, hogy beépítsük a fiatalokat – szögezi le Weiger Balázs. 

Rácz László, a klub elnöke műanyag tányérokkal fut be, reggel feltette a sertéspörköltet, hogy délután megvendégelje a csapatot. 

„Adjak esernyőt?” – kérdezi a tar fejű partjelzőtől egy szurkoló. Nem sokkal később, már kevésbé barátságosan arra kéri, hogy vegye le a szemüvegét, hátha jobban lát. Az első nagy helyzet a vendégek előtt adódik. Jól jön a házigazdáknak, hogy a vakondokok „megtámadták” a pályát. Talán éppen egy túráson pattan meg a labda és megy a kapujuk mellé. Képtelen a játékszer gurulni, leginkább mindenütt csak pattog az őstalajon. Kivéve ott, ahol bokáig ér a falevél. Keményen küzd az Újbarok szorításában a Csókakő, olykor felborul a pálya. Naná, mert „völgynek lefelé” támadnak: keresztben három méter a szintkülönbség a szögletzászlók között. Állítólag Magyar­almáson régen rosszabb volt a helyzet, ott az egyik keresztléc jószerével a másik gólvonallal volt egy szintben. 

Az első csókakői lövésnél máris jön a hazai oldalról a megállapítás: „érik a gól”. Nem bánják, hogy jól megáznak. A vendégdrukkerek a pálya sarkában lévő fedett parkolóban húzzák meg magukat, van, aki ki sem száll a kocsiból, végül is az egyik tizenhatosra jól rálát. 

Egy kipattanó labdát egy férfi a levegőből csap le, „együtt élek a játékkal” – mondja. „Veled él együtt a játék” – jön az egyik hazai szurkolótól a reflexió a polgármester, a klub egykori balhátvédje felé. Fűrész Györgynek, és a klubnak egy új pálya is az álmai között van, de most a hamarosan felépülő tornateremre koncentrálnak. 

– 1978 óta évről évről megrendezzük a falusi, amatőr csapatoknak a Téli Kupát az iskola aszfaltos pályáján, amivel a tornaterem szükségességére hívjuk fel a figyelmet. 2023 tavaszán indul a tornaterem építése! Így idén decemberben itt a hátsó füvesen rendezzük meg a Téli Kupát – mondja Fűrész György, aki 2016-ban búcsúmeccsén két góllal akasztotta szögre a stoplist. Az önkormányzat támogatja a klubot, igyekeznek pályázni jövőre, fejleszteni az infrastruktúrát. 

Az első félidő végére nekiiramodik a Csókakő! Kapujához szegezi az Újbarokot. Lehet, hogy meglesz az első győzelem? A klubelnök akkor is megvendégeli a csapatot, ha nem. 

– Soha nem volt még ilyen nehéz szezonunk – szögezi le Rácz László. – A gyerekeket alig tudod kirobbantani a szobából. Nekem mindenki csókakői, aki a mi mezünkben játszik, de valójában a döntő többség nem idevalósi. Aki egy kicsit ügyes, elszippantják a nagyobb egyesületek, a 18-20 éveseknél pedig sokat nyom a latba, hogy hol lakik a játékos barátnője, ismerősei. Ha máshol, elmegy oda játszani. Semmiképpen nem szeretnénk abbahagyni! Korábban mindig a tabella elején voltunk. Kellemetlen a helyzet, eddig 50 gólt kaptunk, máskor egy egész szezonban nem kapunk ennyit. De dicséret illeti a csapatot, mert csinálják, ahogy tudják. Ez a sport szellemisége. 

Ami jól leképeződik a fordulás után: a szünet után hármat vág a Csókakő! Szabó Szilárd után Sinka József, és Falusi József a 70. percre háromgólos előnyt szerez, aztán a vendégek tizenhárom perc alatt négyet! De a 92. percben Réti Erik döntetlenre menti a derbit. 4-4. 

A leggyengébb csapat talán a legerősebb?