Bekő Balázs, valamint fél évszázad futballemlékei

„Apa, én is ott lehetek a képen a labdával?” – kérdezi a hétesztendős Zalán, mielőtt édesapjával megkezdjük a beszélgetést. A Vidi korábbi védekező középpályása, Bekő Balázs fél évszázados. 

– Minden jel arra mutat, Zalán is futballista lesz. Szereti a labdát, nagyon elhivatott. Két éve kezdte, a Vidi U8-as csapatában futballozik, ebben a korban még nincsenek posztok. Ami jó jel, beválogatták a klub top talent programjába, ahova minden korosztályban két gyerek kerül. Ballábas, ami kimondottan előny. Futballozni természetesen nem látott, csak a világhálón, régi felvételeken. A kertben gyakran futballozunk, illetve a csapatom meccseire gyakran jár anyukájával. A Fehérvár és a válogatott mérkőzéseire is kilátogatunk, ha időnk engedi, a Puskás Arénában többször voltunk, az avatóünnepséget követő Uruguay elleni barátságos első meccsen, az U21-es válogatott selejtezőjén, valamint nemrég, az angolok elleni derbin – mondja Bekő Balázs. 

Amikor a családfőt az elmúlt fél évszázadról kérdezem, gyorsan válaszol. „Ez egy szép szám, sok emlék belefér, több volt benne a jó, mint a rossz, ráadásul még egyáltalán nincs vége, sok van előttem. Két és fél éve a Tatabánya edzője vagyok. A csapatot 2019 nyarán vettem át, amikor a megyei I.-es bajnokság megnyerése után az osztályozón elbuktak a szomszédos Bicske ellen. Egy évvel később gond nélkül feljutottunk a harmadik vonalba, tavaly az 5. helyen végeztünk, ami újoncként nem volt rossz eredmény, ráadásul a megyei bajnokságban szereplő gárda nem sok helyen változott. Most a 8. helyen állunk, 7 győzelemmel, 8 döntetlennel és 5 vereséggel, ez is megfelel az erőviszonyoknak. Lehetne több pontunk, elhullajtottunk párat, azonban panaszkodni nem szeretnék, megfelelő körülmények között végzem a munkámat, hagynak dolgozni. A tavalyi célok között az szerepelt, hogy megszilárdítsuk a helyünket az NB III-ban, a középtávú elképzelések között az NB II-es tagság szerepel, ha minden jól alakul, talán már a következő idényben megpróbáljuk ennek kiharcolását.” 

Amikor megjegyzem, aligha gondolta 2013 nyarán, amikor az NB I-es Kecskemét vezetőedzője lett, hogy pár évvel később még a második vonaltól is távolabb kerül, azt mondja, nem lett rosszabb edző az elmúlt fél évtizedben. 

– Nem tartom magam NB III-as trénernek, azzal együtt sem, hogy most itt dolgozom. A Vidivel bajnoki címet nyertünk Mezey György vezetésével 2011-ben, tőle sokat tanultam. Aztán jött Paulo Sousa, aki nem tartott igényt a munkámra, fél év elteltével távoznom kellett, az elválás nem alakult szépen. Budaörsön dolgoztam az NB III-ban, majd hívott a stabil NB I­-es KTE, a tulajdonos, Rózsa Pál, valamint a sportigazgató, korábbi, fehérvári csapattársam, Sallói István szavazott nekem bizalmat. Remek két év volt, a csapat jól szerepelt, azonban a létszámcsökkentés, valamint a klub negatív tőkéje miatt nem folytathattuk az élvonalban. Maradtam a legmagasabb osztályban, a DVTK vezetőedzője lettem, ahol csak fél évet maradtam, a 12-es létszámnál nem könnyű megőrizni a tagságot az elitben, mire az őszi szezon végére kezdtünk volna összeállni, megköszönték a munkámat. Nem teleltünk kieső helyen, úgy emlékszem, a 8. vagy a 9. pozícióban, ám mivel a szerződésemben benne volt, ha a félszezont követően nem vagyunk a hatban, felbontható a megállapodás, amit a borsodiak meg is tettek. Az NB I-ből pénzügyi problémák miatt kizárt, NB III-ba száműzött Győri ETO trénere lettem. A harmadik vonal küzdelmeit megnyertük, elkezdődött az új szezon, a munkakapcsolatom megromlott az akkori tulajdonossal, pár forduló után távoztam. Az NB II-ben súlyos válságban levő, anyagi problémákkal küzdő Sopron edzője lettem, vakvágány volt. Esély sem volt a bennmaradásra. Az NB I-ből kieső Balmazújváros volt a következő állomás Horváth Feri távozása után, anyagi gondok, káosz itt is, a csapatot kizárták a bajnokságból, három hónap után ez a munkám is véget ért. Fél évig nem dolgoztam, majd aláírtam Tatabányán, ami jó döntés volt. Az biztos, tűzoltómunkát már nem szeretnék vállalni, inkább olyan helyen dolgozni, ahol lehet építkezni, tervezgetni. Tatabánya ilyen, igaz, a harmadik vonalban, de elégedett vagyok a mostani helyzetemmel. Úgy gondolom, nem lettem rosszabb edző, mint 2015-ben, amikor a játékosok és a szakma az év edzőjének választott, valamint egy szurkolói szavazáson is a legjobbnak találtak. Most más idők járnak a futballban.