Utolérte a feleségét Tóth Árpád

– Óriási meglepetésként ért, hogy díjat kaptam. Az átadáson szót is kértem, s elmondtam, hogy ezt a díjat jelképesen felajánlom a csákvári asztalitenisz szakosztály minden tagjának, mikro- és makroközösségének. Értem ezalatt a jelenlegi vezetőséget, akik mellettem vannak. Az utánpótlást vezető Nádori László testnevelőtanárnak, a megyei bajnokságban szereplő csapatot irányító Lőnhard Vilmosnak, szakosztályvezető-helyettesemnek, Bokodi Szabolcsnak. A makroközösség alatt pedig a tömegsport keretében mozgó pingpongozókat értem. Amikor megkaptam a levelet a polgármestertől, hogy a képviselő-testület szavazása alapján díjazott lettem, meg is hatódtam. Óriási köszönettel tartozom a közösség mellett három elnöknek: Mester Istvánnak, Giesz Jánosnak és Nagy Sándornak. A liverpooli Beatles-múzeum hirdeti John Lennon szavait: „Soha nem lett volna a Beatles Elvis Presley nélkül.” Én azt mondom, soha nem lett volna csákvári asztalitenisz a korábban említett három elnök nélkül. 

De mindez nem jött volna létre, ha nincs egy olyan ember, aki összefogja a sporttársadalmat, és arra buzdítja a csákváriakat, hogy a pingpongasztal mellett mozogjanak. 
– Napjainkban nehezebb rávenni az embereket, hogy ütőt fogjanak. Az egész ország a labdarúgás bűvöletében él. A magyar asztalitenisznek világraszóló eredményei voltak, a korábbi évtizedekben könnyebb volt a sportág berkein belül dolgozni. De azért vagyunk, hogy a nehézségeket áthidaljuk. Nem szeretnénk versenyezni a labdarúgással, de az összefogással fenn tudunk maradni. 

Ön is labdarúgóként kezdte… 
– Bács megyei származású vagyok, Kalocsa mellett születtem 1949-ben. Labdarúgással kezdtem, s mivel Kalocsán végeztem a mezőgazdasági technikumot, 16 évesen már a Kalocsai VTSK NB III.-as csapatában játszottam. A középiskola elvégzése után Székesfehérvárra kerültem, az Ikarus-Alba Regia NB III.-as együttesében fociztam. 1970-ben mezőgazdasági mérnökként megpályáztam egy állást a csákvári gazdaságban. Így kerültem Csákvárra, ahol középcsatárként jó pár meccset játszottam is. Majd a Sporttanács révén, mikor katona lettem, bekerültem a Tatai Rákóczi SE NB III.-as együttesébe. A tatai edzőtáborban tartottuk az edzéseket. A leszerelésem előtt több NB I.-es csapathoz is hívtak, a Tatabányai Bányász, a Vasas, az Újpest is szívesen látott volna. Azonban a Videoton elleni edzőmérkőzésen komoly sérülést, háromfejűizom-szakadást szenvedtem 1973-ban. Kácsor Attila beletérdelt a combomba, ami után kórházba kerültem, s véget ért a futballpályafutásom. De maradtam a sportnál, hiszen már általános iskolás koromban is este nyolcig futballoztunk, utána pingpongoztunk a kultúrházban. Adott volt, hogy újra ütőt fogok, hiszen elsős középiskolás koromban is kitűntem ebben a sportágban. Elvittek egy versenyre Kecskemétre, s azonnal meg is nyertem a Bács-Kiskun megyei egyéni bajnokságot. A sérülés után elhatároztam, hogy ezután csakis az asztalitenisszel foglalkozom. 1982-ben elvégeztem a TF-et, ahol középfokú edzői diplomát szereztem. Olyan világsztárokkal, mint Jónyer István, Gergely Gábor vagy Klampár Tibor. Játékos, edző és szakosztályvezető voltam egyszerre. A bicskei járási bajnokságban kezdtünk, két év múlva bajnokok lettünk. 1975-től 1985-ig a Fejér megyei I. osztályú bajnokságban szerepeltünk, három bajnoki címmel. 1985-ben lettünk NB III.-asok. Egészen 2012-ig szerepeltünk ebben az osztályban. Az NB II.-ben mindjárt a második helyen végeztünk. 2014-ben pedig bajnokok lettünk százszázalékos teljesítménnyel. Akkor nálunk játszott az Európa-bajnok Molnár János, Imecs Ernő, Szám Zoltán. 2015-ben az NB I.-ben ezüstérmesek lettünk, egy évvel később is másodikok, de helybetöltőt játszhattunk a Pénzügyőrrel, és felléptünk az Extraligában. 2017-ben kilencedikek lettünk, de az NB I.-ben megint hibátlan szezont nyújtva jutottunk vissza az Extraligába. 2018 óta a legerősebb bajnokságban játszik a Csákvár. Az évek során ötszáz utánpótlás-versenyzőt neveltünk. A megyei bajnokságokon ezres nagyságrendben szereztek érmeket a csákvári fiatalok. 33 éven keresztül rendeztük meg a Floriana- és a Vértes-kupát. 

Mikor érezte magát legjobban a bőrében? Játékosként, edzőként, tehetségkutatóként vagy csapatépítőként volt része több sikerélményben? 
– A csapatépítést tartom a legfontosabb munkámnak. Csapataimban klasszis játékosok szerepeltek. Nagyon szívesen jöttek ebbe a miliőbe, a csákvári sportcsarnokba. A pénz sem számított, nem is számíthatott, az elmúlt ötven évet társadalmi munkában dolgoztam végig a klubnál. Ebben is rengeteget segített a feleségem, Marcsi, akinek szintén köszönetet kell mondanom. Állandóan mellettem áll. 

Mire a legbüszkébb? 
– Arra, hogy a csákvári asztaliteniszt a legalacsonyabb szintről a legmagasabbra sikerült felemelni. Összetartó közösségben lehetek, a sportvezetők mindig engedtek dolgozni. 

Mit ad vissza önnek a sportág? 
– Azt, hogy ezt a munkát az embernek élete végéig csinálni kell. A szponzoraink nélkül nem tudtunk volna idáig eljutni. Csákvár város önkormányzata sokat segít, valamint a Csákvári Torna Club is mindig mellettünk állt. Mint ahogy az Aqvital Kft. is. És nem szabad megfeledkezni Horváth Józsefné Margitkáról, aki a csapat élelmezését biztosítja. Ugyanakkor az asztalitenisz Csákvár városának komoly marketingeszköze. Az ország számos pontjáról érkeznek ide az ellenfelek, ráadásul nagyon jó szívvel. 

Van szabadideje? 
– A szabadidőmet döntően az asztalitenisz tölti ki, hiszen heti három edzésen veszek részt, és hétvégén mérkőzést játszom. De a család is nagyon fontos számomra. Két gyermekem, öt unokám van. És a család is motivált, hogy kitűnjek a munkámmal, ugyanis a feleségem hat évvel ezelőtt megkapta a Csákvárért díjat. Igyekeztem, hogy utolérjem. 

Milyen újabb cél hajtja? 
– Ha az erőm engedi, az életem végéig szeretnék foglalkozni ezzel a sportággal. És magas szinten, jó lenne, ha stabil extra­ligás csapatot formálnánk, s a negyedik-hatodik hely között mozogna az Aqvital Csákvári TC. Ugyanakkor a megyei első osztályú csapat célkitűzése az éremszerzés. Az utánpótlás terén pedig továbbra is sikereket érnénk el, olyanokat, mint amikor tíz évvel ezelőtt Csada Zsuzsanna országos diákolimpiát nyert.