A fehérvári szakvezető, Tímár Krisztián dirigálja az ETO FC együttesét

A Ferencvárosban kezdte pályafutását, szerepelt az MTK-ban, majd az NB II-es BKV Előrében, innen igazolt 2001 nyarán, 21 évesen a Videotonhoz. Két évet töltött a piros-kékeknél, ahol azonnal alapemberként számoltak vele, szerződése lejártával a finn Jokerit Helsinki futballistája lett, a nyelvrokonoktól Tatabányára tért vissza, játszott Nyíregyházán, a Ferencvárosban, négy évet az angol másodosztályban, a Plymouth Argyle FC együttesében. Szerepelt Vietnamban, Siófokon, pályafutását Szegeden fejezte be. A Videoton utánpótlásába öt éve került, az NB III-as gárdát dirigálta, két éve az U18-as válogatott irányítását bízták rá. Csapatával majdnem kijutott a nyári, korosztályos Európa-bajnokságra. A közelmúltban szerződést bontott az MLSZ-szel, a másodosztályú ETO FC kispadjára ült, a szintén a közelmúltban kinevezett sportigazgató, Mihalecz István invitálta a zöld-fehérekhez.

- Örömmel fogadtam el a felkérést, az ETO nagy múltú egyesület, negyven éve egyeduralkodónak számított itthon. A klubnak komoly céljai vannak, a cél az, hogy a rövidesen induló szezonban olyan együttes alapjait tegyük le, amely egy évvel később reális eséllyel pályázik a feljutásra. Győr városa és a klub megérdemli, hogy élvonalbeli futballcsapata legyen. A szintén fehérvári Szalai Tamás lett a segítőm, örülök, hogy velem tart a Rába-partjára. Jól ismerjük egymást, azonos elveket vallunk a futballról, húsz éve együtt játszottunk a Vidiben, később együtt dolgoztunk az utánpótlásban. Úgy gondolom, jó párost alkotunk majd. A győriek megkeresése előtt hosszasan tárgyaltam egy élvonalbeli klubbal is, végül nem jött össze, nem jutottunk el a szerződés aláírásáig. Az MLSZ-nél határozatlan idejű szerződésem volt, amit felbontottam. Köszönettel tartozom a szövetségnek, hogy hozzájárultak, a felnőtt, profi futballban vállalhatok munkát.

A múltba révedünk, Tímár két évtizede került Fehérvárra, labdarúgóként, az NB II-es BKV-tól.

- A Vidiben mutatkoztam be az élvonalban, Várhidi Péter volt a vezetőedző. Később dolgoztam Bicskei Bertalannal, Csank Jánossal, tehát csak szövetségi kapitányokkal. Utóbbival nem sokat, néhány edzés után jött a finn ajánlat, szerettem volna kipróbálni magam külföldön. Jól szerepeltünk a bajnokságban, a 4. helyen végeztünk, a tulajdonos előzőleg a jégkorongban volt rendkívül sikeres, a Jokerit együttesével, úgy gondolta, szerencsét próbál a futballban is, aztán gyorsan úgy döntött, kiszáll a fociból. Hazatértem, majd kimentem Angliába, az akkoriban harmadosztályú, később az élvonalban is szereplő Bournemouth csapatához, ahol térdsérülést szenvedtem. Fél év kihagyás következett, játszottam Tatabányán, a Nyírségben és a Fradiban. Ha visszagondolok a hazai, játékos karrieremre, a Vidi és a Fradi jelentette a legszebb időszakot.

Az angol másodosztályra is szívesen emlékszik, az elképesztő hangulatú, telt házas rangadókra. Azt mondja, volt esélye a Premier League szereplésre is, ám súlyos sérülést szenvedett.

- Plymouth gárdájában az év játékosa voltam, csapatkapitány, azonban súlyos fejsérülést szenvedtem. Több érdeklődő volt, én a Crystal Palace-ról hallottam, az utolsó forduló utolsó tíz percében egy beadásnál összefejeltem egy sráccal, széttört a fejem. Komplikált műtét következett, többen azt mondták, abba kell hagynom a futballt, de sikerült visszatérnem. A műtét jól sikerült, platinadarabok tartják a szilánkosra tört első koponyacsontomat, ezzel együtt kell élnem.

Pályafutása utolsó élvonalbeli idényében, Siófokon már gondolkodott, ha befejezi, edzősködni szeretne, tehát tudatosan készült a foci utáni időszakra. „A déli parton tartottam edzéseket az utánpótlásnak, Szegedre igazoltam, az NB II-be, 2014 nyarán, ahol eleve úgy állapodtam meg, hogy a foci mellett gyerekkel foglalkozom. A térdem annyira rossz állapotban volt, hogy pár meccs után csak az edzősködés maradt. Folyamatosan képeztem magam, tanultam, közben felépítettük az utánpótlást. Nem árt, ha egy trénernek van múltja játékosként, ez később sokat segíthet - én négyszer szerepeltem a válogatottban, játszottam több országban -, de csak ez nem elég, bújni kell a szakanyagokat, fejlődni, követni a futballvilág történéseit. Hívott a Békéscsaba és a Vasas Akadémia az utánpótlásba, azonban Kovács Zoltán, a Vidi igazgatója invitált Fehérvárra. Szerettem volna elmozdulni a felnőtt foci irányába, a Vidi második csapatát vettem át, az NB III-as együttest, a családdal letelepedtünk Fehérváron. A 13 éves lányom nem focizik, az 5 éves fiam a Vidiben kergeti a labdát az U6-ban, a legkisebb, a négy esztendős kiscsoportos óvodás, egyelőre ovifocis foglalkozásokra jár, szintén a piros-kékekhez. A gyerekek látják otthon, hogy sokat foglalkozom a labdarúgással, igyekszem ebbe az irányba terelni őket, majd eldöntik, merre orientálódnak.

Két éve lett az U18-as válogatott szövetségi edzője, két éven át dirigálta az együttest, a 2003-az korosztállyal vívta az Eb-selejtezőket. Megnyerték a selejtezőket, bejutottak az elitkörbe, megelőzve az észteket, az első kalapból érkező Ausztriát és Fehéroroszországot, egyetlen lépés választotta el őket attól, hogy ott legyenek a nyolc csapatot felvonultató, júniusi Európa-bajnokságon.

- A márciusi, győri csoportküzdelmek során Skóciával, Izraellel és Törökországgal harcoltunk, a törökök elleni utolsó meccsen nyernünk kellett volna, mert Izrael a 88. percben szerzett góllal legyűrte Skóciát. Győzelmi kényszerbe kerültünk, a 81. percig vezettünk is, azonban a törökök előbb egyenlítettek, majd a 94. percben a győzelmet is megszerezték. Szlovákiában rendezték a nyolcas finálét, hatalmas tett lett volna, ha mi is pályára léphetünk. Nem sikerült, pedig akadtak ott olyan együttesek, akiket előzőleg legyőztünk, a szlovákok, az olaszok, a románok, az izraeliekkel és az osztrákokkal döntetlenre végeztünk. Nálunk jóval kisebb a merítés, mint mondjuk az olaszoknál, vagy a törököknél, ám úgy gondolom, a csapat alkalmas lett volna a szereplésre, apróságokon múlt, hogy nem tudtuk kvalifikálni magunkat.