A szélső, Gyurcsó Ádám remekül érzi magát Cipruson

Az egyik legnépszerűbb ciprusi egylet, az AEK ismétli őszi önmagát, ugyanazzal az ukrán Dnipróval csatázik az Európa-konferencialiga rájátszásában, amellyel pár hónapja már találkozott, sőt, búcsúztatott egy emelettel feljebb, az Európa-ligában. Most az EKL-ben csapnak össze. Gyurcsó Ádám októberben vádli húzódás miatt több mérkőzést kihagyott, nem szerepelt bajnokikon, sőt, nem lehetett a pályán a török Fenerbahce elleni, larnacai mérkőzésen sem, így a találkozás elmaradt a gyepszőnyegen a török együttes magyar balhátvédjével, Szalai Attilával. Gyurcsó azóta visszatért, alapembere a szigetországi egyletnek. A támadó hatalmas népszerűségnek örvend az EAK szurkolói között, a Fener elleni meccs szünetében, a VIP-zónában harmincas éveinek végén járó, ciprusi anyuka lépett oda az autogramkérők gyűrűjéből szabadulni nem tudó magyar futballistához. Gyurcsó ahogy végzett az aláírások kiosztásával, azonnal állt a közös fotóra ácsingózó gyerekek mellé. „Bemutatom a szurkolói klubod két, legújabb tagját” – jegyezte meg az édesanya, majd a zöld-sárga, csíkos mezben megszeppenten várakozó csemetékre mutatott. „A fiaim. Egyben a rajongóid.”

- A városban nagyon szeretik a csapatot és a futballistákat – mondja Gyurcsó Ádám, immár az egyik tengerparti étteremben, ahova leülünk beszélgetni. Ő javasolja a helyszínt, az üzletvezetővel baráti viszonyt ápol. Amikor másfél éve, 2021 júliusában a szigetre szerződött, a két évre szóló megállapodás aláírása után a menedzserével ide tértek be ebédelni, a futballista azóta is gyakori vendég a parti egységben. – Másfél éve kerültem a déli szigetre, kissé kalandos körülmények között. A tavalyi tavaszt Eszéken töltöttem, ahol alig játszottam. Ami azért volt meglepő, mert a vezetőedzőt, a horvát Nenad Bjelicát még Lengyelországból ismertem, amikor a Pogon Szczecinben profiskodtam, 2016-tól 2018-ig, ő pedig a Lech Poznan szakvezetője volt. Az egyik bajnoki után megjegyezte, akár igazolhatnék hozzájuk is. Erre nem került sor, a két klub nem volt túl jó viszonyban, korábbra visszanyúló ellentétek miatt, nem volt átjárás a két egylet között.

Gyurcsó 2018 nyarán Horvátországba, Splitbe igazolt, először kölcsönbe, aztán kivásárolták lengyelországi szerződéséből. Összesen három éven át volt a Hajduk játékosa, közben az 2019-20-as idényt kölcsönben Felcsúton töltötte. Aztán visszatért a tengerpartra, két éve, az őszi idényben minden meccsen szerepelt is az együttesben, azonban a télen jelezte a vezetőknek, nem hosszabbítja meg a 2021 nyarán lejáró szerződését.

- Jól ment a játék Splitben, a félszezonban. Litván sportigazgató került a Hajdukhoz, utóbbi minden játékossal leült beszélgetni. Közölte, akivel a nyáron ők nem akarnak hosszabbítani, illetve az a futballista, aki nem szeretne maradni, az a következő félszezont a második csapatnál tölti majd, tehát fél évig nem játszik meccset az élvonalban. Az edzőtáborban jeleztem, ha a következő nyáron kapnék is új szerződést, nem szeretnék maradni, ne számoljanak velem. Nagyon szép város, a drukkerek imádják a focit, mégis ki akartam szakadni abból a közegből. Ha a csapat nyer, minden a legnagyobb rendben, azonban, ha veszít, nem érzed jól magad a bőrödben. Volt olyan szezon, hogy háromszor cseréltünk edzőt. Fanatikusak a drukkerek, nem fogadják el a vereséget. Túlontúl központi téma a foci, másnap nem jó érzésekkel sétálsz az utcán, ha előzőleg veszítesz, magyarázkodsz a drukkereknek. Ballagtam a kislányommal a parti sétányon, közben azt hallgattam, mennyire gyengén futballozunk. Nekem soha nem volt bajom a szurkolókkal, ott sem, mégis úgy éreztem, szeretnék váltani. 

Itt, Cipruson más a helyzet. A vereség nyilván nem öröm sehol, de elfogadják, ha nem megy a csapatnak.  Két éve Splitből távozni szerettem volna, mégis úgy volt, maradok, bár tisztában voltam azzal, a tavasszal nem kapok majd lehetőséget. Aztán az átigazolási időszak utolsó napján, február 15-én az NK Osijek edzője, Nenad Bjelica hívta az ügynökömet, hogy szüksége lenne rám. Úgy tűnt, ez tökéletes helyzet, hiszen az edző szeretne a csapatában látni, már négy évvel korábban, Lengyelországban is jelezte, örülne, ha nála futballoznék. Plusz országot sem kell váltanom, ráadásul az eszékiek akkor erősebbek voltak a splitieknél. Továbbá szempont volt, hogy fél év múlva következett az Európa-bajnokság, biztosra vettem, ha a horvát bajnokságban rendszeresen szóhoz jutok, jön a meghívó, ott lehetek a válogatottban az Eb-n. Pár hónappal korábban, 2020 novemberében az Izland elleni Eb-selejtezőn - amelyen kijutottunk az Eb-re – a bő keretben voltam, kicsivel később, a Nemzetek Ligájában pedig pályára léptem Szerbia és Törökország ellen a Puskás Stadionban. Előbb 1-1-re végeztünk, aztán 2-0-ra nyertünk, nem is ment rosszul, komoly esélyem volt az Eb-csapatba kerülésre. Főleg akkor, ha a tavasszal folyamatosan szóhoz jutok egy jó bajnokság élcsapatában.

Aztán minden másként alakult. A pandémia őt is utolérte, emiatt tíz nappal később csatlakozhatott az edzőtáborozó társakhoz. Azonban jó hangulatban várta a januári felkészülést és a tavaszt Eszéken.

- Minden optimálisnak tűnt. A vezetők kérdezték, fél évet írjunk alá, vagy másfelet. Mondtam, legyen előbbi, a szezon után amúgy is következik az Eb, utána beszéljünk a folytatásról. Az edző azt mondta, jól edzem, elégedett a hozzáállásommal, azonban átálltunk egy másik szisztémára, amiben nekem nem jutott hely. Ahogy a válogatott, úgy az NK Osijek is szélsők nélkül játszott akkoriban és ezt teszi most is. Márpedig én ezen a poszton futballoztam mindig, itt vagyok hasznos. Marco Rossi szövetségi kapitány nem igazán szerepeltet olyan típusú futballistát, mint én vagyok, a kapitány nem számol velem. Mivel az eredmények őt igazolják, nem lehet kritizálni a válogatási elvei miatt. Természetesen drukkolok a fiúknak, szeretnék ott lenni a nemzeti együttesben. Amikor hívtak, örömmel mentem, nem lenne ez másként ezúttal sem. Visszatérve 2021 tavaszára, az Eb-t megelőző időszakra: múltak a hónapok, nem kaptam bizalmat Eszéken, amit nehezen éltem meg, ugyanis előzőleg úgy gondoltam, minden szempontból előrelépek, annál feltétlenül, ami várt rám Splitben. Végül négy meccsen jutottam szóhoz Eszéken, nem volt esélyem a válogatottba kerülésre. Április közepén már tudtam, bárhogy is alakul a folytatás, nem maradok, amit le is nyilatkoztam a magyar sportcsatornán. Pár nappal később a horvát szakvezető szólt, hallottak a mondataimról, nincs ezzel gond, ők sem gondolják, hogy szeretnének velem hosszabbítani.

Jött a nyár, ami roppant hosszúnak tűnt. Az Eb-t tévén nézte, felmerült, hogy a Puskásban folytatja, velük tárgyalt, majd úgy tűnt, a MOL Fehérvár FC-ben folytatja. Végül egyik sem realizálódott.

- Tárgyaltam mindkét Fejér megyei egylettel, ahol pályafutásom nagyszerű időszakait töltöttem. Sallói Istvánt kinevezték sportigazgatónak Fehérváron, rövidesen hívott, hogy szeretne szerződtetni, jól indultak a megbeszélések. Mindenképpen szerettem volna otthon futballozni, amire volt is esély, de a tárgyalások mindkét klubnál megakadtak. A Vidiben teljesen átalakult a keret, a 2015-ös bajnokcsapatunkból csak Stopira maradt, de a klubot jól ismertem. Egyedül edzettem, futottam, aztán Futács Márkóval – akivel fél évet együtt futballoztam Splitben - a III. Kerületnél tréningeztünk, próbáltam karban tartani magam, ha hirtelen jön hívás, kész legyen az azonnali kezdésre.

Június elején már kereste egy ciprusi menedzser, de akkor még nem villanyozta fel ez a lehetőség. Egyszer lépett pályára a mediterrán szigeten, még lengyel klubjával, edzőtáborban.

- Egy román, vagy bolgár csapattal játszottunk, szerintem hatalmas bunda volt, amiben a csapatok nem voltak benne, csak a bírók. Összevissza fújtak, majd adtak az ellenfélnek egy tizenegyest, a rúgó játékos szándékosan mellé bombázta, a sípmester újra rúgatta. Az is mellé ment. A második félidőben mi is kaptunk egy komolytalan büntetőt, mi is kirúgtuk a labdát a stadionból. Tavaly nyáron, miután elakadtam a Vidivel, török másodosztályból érkezett két ajánlat, de nem szerettem volna oda igazolni. Júliusban beesett még egy ciprusi gárda, a szintén élcsapat Paphos, a sportigazgató Horvátországból ismert, Rijekában dolgozott, ők is kerestek. Addigra azonban már döntöttem, a Larnaca mellett. Kijöttem orvosi vizsgálatra, gyorsan megállapodtunk mindenben.

A válogatott kapcsán nem titkolja, komoly hiányérzete van. Húsz alkalommal jutott szóhoz, háromszor volt eredményes. Remekül indított, tíz éve, Prágában, Egervári Sándornál mutatkozott be címeres mezben, a 65. percben állt be, a lefújás előtt győztes gólt szerzett. Később játszott világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőkön, ahogy a tavalyiról, a 2016-os, franciaországi Eb-ről is lemaradt.

- Előzőleg, a kontinenstorna előtti utolsó meccsen kezdőként kaptam 65 percet Elefántcsontpart ellen, nem ment rosszul. Volt esélyem a csapatba kerülésre hat évvel ezelőtt, azonban a hónapokon át a térdével bajlódó Elek Ákos felépült a torna kezdetére, ő utazott a viadalra. A 2016-os Eb után, Feröeren nem léptem pályára, azonban októberben, Rigában, a vb-selejtezőn 2-0-ra győztünk, az első gólt én szereztem, majd novemberben betaláltam Andorra ellen is, a 4-0-ra megnyert, hazai meccsen. Mondhatnánk, azért nem hívnak be most, mert nem vagyok szem előtt, de ez nem igaz, hiszen nagyon jó barátom, Lang Ádám is itt futballozik, az Omoniában, ő rendszeresen pályára lép. Nem tettem le a címeres mezről, de nem is kalkulálok vele. Jól megy a játék, bár a combommal heteken át bajlódtam, több meccset kihagytam, a csapat legeredményesebb játékosa vagyok. Ez volt a legjobb szezonkezdetem, a bajnokságban fontos gólokat lőttem, győztes találatot szereztem idegenben, a Dinamo Kijev ellen az Európa-ligában, komoly szerepem volt a továbbjutásunkban. Nagy öröm, hogy továbbléptünk, a Konferencialigában folytatjuk, a Dnipro ellen, akiket az ősszel egyszer már elütöttünk a továbbjutástól.

Tavaly még öt magyar futballista szerepelt Cipruson, Gyurcsó és Lang mellett Bognár István, Novothny Soma és Megyeri Balázs, utóbbi három azóta hazatért. Amikor arról faggatom, a ciprusi bajnokság erősebb, vagy gyengébb a magyarnál, azt mondja, szerinte a déliek pontvadászata nívósabb. „Ide nem igazolnak rossz játékosokat. Nem a kor számít, hanem a képességek, képes vagy magas szinten teljesíteni, vagy sem. Ide simán igazolnak olyan 35-36 éves játékost, aki a fél életét az olasz, vagy spanyol élvonalban töltötte. Az egyik csapattársam, a középhátvédünk hét évet játszott a Fiorentinában, a másik a Real Sociedadban hatot. De akad olyan is, aki tizenegy szezont töltött az Osasunában. Itt van esélyem tovább játszani, akár 37-38 éves koromig is, otthon ez elképzelhetetlen lenne. Úgy gondolom, ugyanarra a teljesítményre vagyok képes, mint tíz éve. A játékosokat Cipruson is meg tudják fizetni, hasonlóak a jövedelmek, mint a hazai élcsapatoknál. Két részből áll a bajnokság, az alapszakaszból és a rájátszásból, az első hét az aranyéremért, a második hetes a bennmaradásért küzd. Fent általában a Paphos, az AEK, az Apollon, az Aris, az APOEL, az Omonia és az AEL Limassol harcol. A negyedik helyen tanyázunk, a cél a bajnoki cím. Az AEK soha nem nyert bajnokságot, tavaly nagyon közel voltunk hozzá, féltávnál még vezettünk, végül ezüstérmesek lettünk az Apollon mögött, négy pont hátránnyal. Januárban megsérültem, a combommal bajlódtam, kihagytam három hónapot, akkor ment el a bajnokság, nagyon rossz szériába kerültünk, nyolc meccsen hét döntetlen és egy vereség volt a mérlegünk. A nyáron lejár a szerződésem, a vezetők már jelezték, hosszabbítanának, örülnék, ha sikerülne megállapodnunk. Szívesen folytatnám itt.”

Jól érzi magát a szigeten, amúgy a tenger közelsége nem volt szempont az igazolásnál, ahogy annak idején, Split kapcsán sem. Mindössze a nyári napok kegyetlenek, a pokoli hőség, amikor légkondi nélkül gyakorlatilag elviselhetetlen a hőmérséklet.

- A lányom, Adelina óvodás, januárban lesz négy éves, szerencsére imádja az ovit. Reggelente viszem a társaihoz, aztán megyek edzésre, mindig délelőtt tréningezünk. Illetve nyáron reggel, fél 8-ra megyünk az edzőközpontba, fél 9-kor kezdődik a gyakorlás, amikor még viszonylag elviselhető a hőmérséklet. Fél 11 után már nem lehet kibírni a napon, június második felétől szeptember közepéig nem könnyű. Este jobb, bár fülledt a levegő. Amúgy kiváló a hely, főleg ősszel és télen is fontos, hogy nincs hideg és süt a nap. Az ébredések hangulata jobb, ha az ember felébred és látja a napot. A bajnokság május közepén ért véget, három hét szünet következett, aztán június közepén kezdtünk. Ha nem indulunk a nemzetközi porondon, mint előző évben, öt és fél hét pihenőt kaptunk, utaztunk is Magyarországra. Szeretek otthon, szezon közben nem igazán van rá lehetőség, a bajnokságban, a kupában és a nemzetközi porondon is akad feladatunk.

A múltba révedünk, a tatabányai gyerekévek kerülnek szóba.  Azt mondja, remek alapokat kapott edzőjétől, Darabos Gábortól. Közel volt a bemutatkozáshoz az NB II-es csapathoz, azonban hívták a felcsúti akadémiára, 17 évesen került a Puskáshoz. Azt mondja, ez volt élete legjobb döntése, három évet töltött a Váli völgyben. A PAFC a Vidivel kötött együttműködési szerződést az utánpótlás tekintetében, az ügyesebbek a fehérváriaknál jutottak szóhoz, Gyurcsó a piros-kékek második csapatában szerepelt a második vonalban. Varga István dirigálta a gárdát, később Hornyák Gábor.

- Az első, NB II-es évemben tíz meccsen jutottam szóhoz, később végigjátszottam a teljes idényt, közben edzettem a Mezey György vezette Vidi első csapatával, 2010-ben kupameccsen gólt is lőttem a Magyar Kupában, a Honvéd ellen. Játszottam Ligakupa-meccseken is, aztán bemutatkoztam az élvonalban. Paulo Sousa lett a Vidi edzője, mivel nem tudták garantálni, hogy sok lehetőséghez jutok, 20 évesen, Kecskemétre kerültem kölcsönben, minden meccsen bevetettek, jól ment a játék, a csapat is jól szerepelt, fél évvel később visszahívott a Videoton, 2012 januárjában. Folyamatosan kaptam a bizalmat, jött is a válogatott meghívó, ott voltam a keretben, a fehérváriakkal pedig bejutottak az Európa-liga csoportkörébe. Sousa távozott, az őt váltó José Gomes nem igazán bízott benne, azonban Joan Carillo irányítása alatt kivirult, azt mondja, klubszinten élete legjobb időszaka volt, a jelenlegi mellett. „Akkor futballoztam ennyire jól, mint most. Nagyszerű őszön vagyunk túl, bejutottunk az EL csoportkörébe. A bajnoki második hely miatt a BL-selejtezőben indultunk, a dán FC Midtjylland ellen idegenben 1-1-re végeztünk, én rúgtam a gólunkat, itthon is 1-1-re végeztünk, tizenegyesekkel kiestünk. Jött az EL, a harmadik selejtezőkörben a szerb Partizannal találkoztunk, itthon 2-1-re győztünk, idegenben 2-2 lett, Belgrádban fontos gólt lőttem. Jött a Dnipro, idegenben 2-1-re nyertünk, Kassán, itthon pedig 3-0-ra, lőttem egy gólt és adtam két gólpasszt, fontos szerepem volt a főtáblára kerülésben. A Fenerbahce és a Rennes mögött, a Dinamo Kijev előtt a harmadik helyen zártunk a csoportban, a Konferencialigában folytatjuk kora tavasszal.”