"A gólomat bármikor elcserélném a bennmaradásra"

Tamperében a magyar jégkorong-válogatott nagyon közel állt ahhoz, hogy története során először bennmaradjon az A-csoportban. A franciák elleni hosszabbításos siker ennek már jó alapja volt, sőt a mieink az utolsó fordulóban Ausztria ellen ki-ki mérkőzést játszottak. Kevin Constantine együttese vezetett is a második harmadban 3-1-re, de sajnos az osztrákok egyenlítettek, a szétlövésben pedig a sógorok bizonyultak jobbnak. 

– Csalódás volt az utolsó mérkőzés, a döntés a legvégsőkig el lett húzva. Biztos, hogy több idő kell a feldolgozásához, hiszen nagyon közel jártunk a bennmaradáshoz. Nyilván rossz az osztrákoktól így kikapni, nem tudom mi lehetett. Egyelőre nehéz összerakni még, hogy melyek azok az apróságok, amelyeken ez elment. Uraltuk a mérkőzés nagy részét, és talán ezért is vagyunk még szomorúbbak. Nem úgy történt, hogy kaptunk egy ötöst és kiestünk, hanem ott voltunk a bravúr kapujában, vezettünk is 3-1-re. Nem tudom mit kellett volna máshogy csinálnunk ahhoz, hogy megtartsuk az előnyt. Mindenki a maximumot hozta ki magából, küzdöttünk, hajtottunk a végéig – nyilatkozta lapunknak Horváth Milán. – Nyilván nem a legboldogabb hazautunk volt, mérkőzés után hajnalban el is indultunk. Furcsa volt, mindenkiben benne volt a szomorúság, de az is, hogy a szezonnak is vége, nagyon hosszú volt ez az idény mindenki számára.

Horváth mindegyik mérkőzésen lehetőséget kapott, Ausztria ellen be is talált élete első A-csoportos világbajnokságán.

– Nagyon jó érzés volt betalálni, de bármikor elcserélném a bennmaradásra. A gólomnál jól dolgoztak a srácok a kapu előtt, sikerült ellőni a blokk mellett, boldog voltam, de nagyon kettősség van benne ezzel kapcsolatban a végeredmény miatt – emlékezett vissza a fiatal játékos. – Hatalmas tapasztalatszerzés volt az egész torna számomra, számunkra. Nyilván inkább a védekezés részét gyakoroltuk többet. Reméljük, két év múlva újra átélhetjük ezt, hosszú távon ez is a cél, hogy minél többször járjunk az A-csoportban. Teljesen más világ.

Finnországban sem volt egyedül a magyar válogatott, közel ezer szurkoló utazott északra, hogy támogassa a gárdát. Még a hazai, finn nézőket is leszurkolták a mieink.

– Nagyon jó érzés volt, hogy amikor már bemelegítésre jöttünk ki a jégre, már akkor is lehetett hallani a szurkolásukat. A legjobb szurkolótáborunk nekünk van, minden meccsen nagyszerű úgy kimenni a pályára, hogy ennyin kiutaztak miattunk.

A világbajnokság után pár nappal pedig jött a hír, hogy Horváth Milán nem marad a Hydro Fehérvár AV19-nél, hanem idegenlégiósnak áll. A francia első osztályú Briancon gárdájához igazolt, de a döntés azért nem volt egyszerű.

– Mindig is ki akartam próbálni magamat külföldön, az idei szezon után nyílt is erre lehetőségem, úgy érzem most értem meg arra, hogy elhagyjam a szülővárosomat. Sokáig nem tudtam eldönteni mi is legyen velem, maradjak vagy megpróbáljam külföldön. A döntésemben sokat segített a francia klub tervei és hozzáállása. Szerencsére nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot és úgy érzem, mindkét fél jövőjével kapcsolatban kedvező jövőkép rajzolódott ki – mondta Horváth az eligazolásával kapcsolatban. – A francia nyelvvel egyelőre hadilábon állok, de a nyári terveim között szerepel az alapok elsajátítása. A következő szezonban is szeretnék minél többet fejlődni és  meghatározó szerepet betölteni a brianconi együttesben.