Hiába a mesterhármas, a tanulás az első

A Vidi 21 éves, saját nevelésű szélsője, Pécsi Dóra az egész élvonalbeli szezon során a fehérváriak meghatározó játékosa volt, a 21. fordulóig 17 meccsen szerepelt, s négy gólt jegyzett. Az Újpest ellen nagyon élt, háromszor is betalált, kiharcolt egy büntetőt, s kiosztott egy gólpasszt is. 

- Nagyon boldogok voltunk, hiszen a mérkőzés előtt már eldőlt, hogy nem eshetünk ki az élvonalból. Lehetőségünk nyílt arra, hogy felszabadultan játszhassunk - mesélte Pécsi Dóra, miként is készültek az Újpest elleni összecsapásra. - Kívülről teljes mértékben úgy látszódhatott, hogy nem vagyunk felszabadultak az első félidőben. Nem tudom, mi lehetett a probléma. De nem bánom, hogy így alakult, mert kellett ez az első félidei pofoncsapás ahhoz, hogy össze tudjuk szedni magunkat. Hogy mi is érezzük és mások is láthassák, hogy mennyire mozog bennünk a csapatszellem, hogy mennyire tudunk egymásért és a csapatért küzdeni. 

Az NB I-ben még sohasem rúgott mesterhármast, de korábban volt, hogy többször is betalált egy mérkőzésen. 

- Mindegyik gól mögött egy csapat áll. Ezen a meccsen ez nagyon jól látható volt, mivel az első gólomat egy kiugratásból szereztem, a másodiknál egy beadásra érkeztem, a harmadik pedig úgy született, hogy a csapattársam, Szehofner Vivien önzetlen módon lepasszolta nekem, pedig ő is gólhelyzetben volt már. 

A góllövés mindig is hozzátartozott a 21 esztendős hölgy játékához.

- Világ életemben támadónak, csatárnak nevelkedtem. Általános iskola végén, nyolcadikban jutottam el odáig, hogy focizzam. Sokáig atletizáltam, egy ideig mindkét sportágat egymás mellett űztem. Tizedikes koromban döntöttem, hogy a focit választom. Amióta az eszemet tudom, futballozni akartam. Van egy bátyám, akit nagyon szeretek, mindig vele akartam lenni. Ő pedig állandóan a fiúkkal töltötte idejét a focipályán, így én is mentem velük. Így alakult ki bennem a foci iránti szenvedély. A labdarúgás segített nekem a beilleszkedésben, a baráti köröm kialakításában is. Eleinte nem voltak még női csapatok. Egyszer megláttam egy toborzót, amire magamtól nem mentem volna el, de egy barátnőm elhívott magával, hogy kísérjem el. Így kötöttem ki a Vidinél. 

Szinte az egész csapatra jellemző, hogy egy báty, vagy több fiútestvér kedvenc időtöltése határozta meg a lányok életét. A labdarúgás szeretete a hölgyeket is képes magával ragadni. 

- Többen is vannak a csapatban, akik így ismerkedtek meg a labdával. Nem mindenkinek, de a legtöbbünknek van fiútestvére. Kiskorában mindenki gólt akar rúgni, persze én is így voltam. Nekem megmaradt ez a szenvedélyem, ami azért Szabó Józsi bácsinak is köszönhető. Ő rakott a támadó posztra, mindig biztatott, s ottragadtam. Megtanultam tőle, hogy "nincs rossz lövés". 

Az egyik lehető legilletékesebbtől tanult tehát az ifjú hölgy, hiszen Szabó József évtizedeken át volt a klub gólrekordere, gólkirály volt az NB I-ben és az 1984-85-ös UEFA-Kupa-sorozatban is. Pécsi Dóra rendszerint gólratörően játszik, kívülről úgy tűnik, magabiztossága viszi előre. Erre azonban rácáfol a csapat legeredményesebb játékosa.

- Hogy őszinte legyek, magabiztosnak nem mondanám magam. Egyszerűen utálok veszteni. Mindent képes vagyok megtenni azért, hogy nem veszítsek. Tombol bennem a küzdőszellem, de tudom, hogy az önbizalmamat éppen hogy növelnem kellene magamban. A pályára mindig úgy megyek ki, hogy nyerni akarok. A harcosság vezérel inkább, s hogy csapatban sportolhatok, hogy a társaimmal egy célért küzdünk, méginkább motivál. Egyéni sportot is űztem, nyolc évig atletizáltam, mindent kipróbáltam, a végén már kalapácsvető voltam, országos bajnokságon bronzérmeket is szereztem - mondja nevetve a nem éppen dobóatléta alkatú leányzó. - A robbanékonyságommal tudtam kompenzálni.

Ahhoz képest, hogy végigjárva az utánpótlás korosztályokat eljutott az NB I-ig, nem feltétlen a fociban képzeli el a jövőjét a csóri lány.

- Nem úgy kezdtem el focizni, hogy terveket szövögettem volna, hogy focista szeretnék lenni. Őszinte leszek: most sincsenek pontosan körvonalazódó álmaim a labdarúgással kapcsolatban. Ez furcsán hangzik, tudom, de én mindig azt csinálom, ami igazán jólesik. Nekem mindig is a tanulás volt az első, és most is az. De ha úgy alakul, szívesen maradok focista. A Testnevelési Egyetem végzős hallgatója vagyok, Egészségfejlesztés szakon tanulok, most fogok diplomázni. Azonban már beadtam a jelentkezésemet gazdasági szakra. Veszprémben tanulnék tovább nappali képzés keretében. Bízom benne, hogy lehetőségem lesz egyéni tanrendet kérni, s megoldható lesz, hogy a tanulás mellett is tudjak focizni.

Most azonban ezen még nem kell gondolkodnia a Vidi egyik pillérének. Pécsi Dóra úgy érzi, a csapat hétről-hétre fejlődik, s egyre szorosabb a kohézió az öltözőn belül.

- A csapategységünk egyre jobb, erősek vagyunk, nagyon jól megtaláljuk az összhangot. Látszik a pályán, hogy mennyire tudunk küzdeni egymásért. Lehet, hogy valakinek magáért már nincs ereje harcolni, de a másikért csak azért is odateszi magát. Egyre több a kommunikáció pályán, jó irányba haladunk. 

Nem emlékszik olyan konkrét pillanatra, amikor úgy érezte, hogy ez a csapat már biztosan bennmarad az NB I-ben. 

- Nem is akartam ezt érezni, vagy éreztetni senkivel. Küzdeni akartunk. A vége felé persze már kezdett tudatosulni bennünk, de az őszi szezonban ezt nem mondhattuk ki, még ha meg is fogalmazódott, hogy a papírforma alapján nekünk bent kell maradni. Akkor szeretek örülni, amikor elértük a célunkat. 

Akkor itt az ideje, hogy örüljenek a vidis lányok. Bár, egy találkozó még hátravan. Ami pedig egészen biztosan emlékezetes lesz. Hiszen vasárnap 14 órától a MOL Aréna Sóstóban fogadja a Vidi a Haladás Viktória FC-t. 

- Óriási motiváció lesz számunkra, hogy a stadionban játszhatunk. Azt várom, hogy mégnagyobb lendületet ad a csapatnak, a saját bőrünkön érezhetjük, hogy milyen is egy futballstadion varázsa - mondta az eddig hét élvonalbeli gólnál járó Pécsi Dóra.