In Memoriam Horváth Ferenc

2023 december 22-én, életének 73. évében elhunyt Horváth Ferenc a székesfehérvári kézilabda arany generációjának tagja, aki 1968 és 1981 között számtalan mérkőzésen erősítette a MÁV  Előre, a Szondi SE, és a Sárszentmihály gárdáit. Elnyűhetetlen őserő, elpusztíthatatlan! Ezek a szavak jellemezték őt igazán. Féltek tőle a kapusok, mint a tűztől, mert lövőereje kisebbfajta bombára emlékeztetett. A hatvanas években a Béke téri Általános Iskola csapatával szerepelve Petőfi Általános Iskola bitumenes kézilabda pályáján testközelből is tapasztalhattam, ahogy forgácsokra bontotta egy-egy süvöltős lökete a kapufát, és a hálót. Máskor pedig az NB I-ben, a legendás Szondi SE csapatának meccsén – amellyel bajnoki bronzérmet és kupa ezüstöt szerzett – az ellenfél kapusa bánta a labdájával történt találkozást, ennek a vége kórházi kezelés lett. Bántotta a dolog, nagy szíve volt, és engesztelésképp naranccsal lepte meg kezelése alatt. Erejére jellemzően néhány éve egyedül vett a hátára egy olyan régi gyártású Lehel hűtőgépet, melyet jobbára ketten szoktak
Végigjárta a szamárlétrát, a MÁV Előre együtteséből indulva lett ifiválogatott, majd a katonaság a Szondihoz szólította, és itt magára öltötte a junior és a B válogatott mezét is. Visszavonulása után ugyan figyelemmel kísérte szeretett sportágának minden rezdülését, de semmilyen funkciót nem vállalt benne. Megmaradt szurkolónak.

Sokan csak Bulóként ismerték, ezt a becenevet még gyerekkorában kapta, mivel kedvence volt az akkoriban sokak által szívesen fogyasztott Nebuló cukorka.

Fontos volt számára két lánya, közölük Rita mindig elkísérte a meccsekre a kultikus hellyé vált Gödörbe, valamint több sportcsarnokba, sőt amolyan kabalájává is vált az akkori legénységnek.

Nemcsak klubjához volt hűséges, rövid megszakítással 2014-es nyugdíjba vonulásáig a Videotonban dolgozott irodagép műszerészként, majd ezt követően más területeken is tevékenykedett, többek között a gondokságot vezette. 
Búcsúztatásáról később történik intézkedés.