Fejér vármegyében is a futball segít egy kis közösség életben maradásában

Egy mindössze 369 lelket számláló kis falu, Hellissandur futballklubja, a Reynir FC lelkes illetékesei 1994-ben, aprólékos munkával focipályát építenek a vulkánkitörés után kialakult lávamezőn, majd beneveznek az országos kupasorozatra. Pechükre idegenben kénytelenek játszani, egyoldalú mérkőzésen 10-0-ra kikapnak egy golfklub futballcsapatától. Két és fél évtizeddel később a korábbi hősök gyerekei ismét nekiveselkednek, újra neveznek a kupaküzdelmekre. Fortuna ezúttal megfogja a kezüket, az első fordulóban az amatőrök egy élvonalbeli egylettel hazai pályán találkoznak. A füves futballpályát ezzel végre felavatják, bár van esélyük a győzelemre, 2-0-s vereséget szenvednek, ami számukra mégis győzelemmel ér fel. A dokumentumfilm hol nevetésre késztet, máskor könnyeket csal a szemekbe, egy parányi, északi közösség hétköznapjairól, jól illusztrálja a futball összetartó erejét.

A film a rangos fesztivál Te Vágyad szekciójának fődíját nyerte el, a székesfehérvári vetítésen Takács Péter, a Honvéd Szondi SE triatlonistáinak vezetője – ő nem a labda pattogásáról, hanem közösségépítésről beszélt -, valamint Schneider Béla, a megyei futballszövetség, az FVLSZ igazgatója volt a vendég. Továbbá a film utáni értékelő eszmecserébe bekapcsolódott Csillag Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa, a Hátsó füves névre keresztelt, országjáró, futballmentő túra szülőatyja és főszervezője. A cél az, hogy az ország különböző pontjain ismét életre keltsék a labdarúgást.

A fehérvári mozis programot Ficsóri Erika felügyelte és koordinálta. Hat alkotást mutattak be, ezek között akadt dráma, szenvedés, nyomor, feloldozás. Az egyik legnagyobb sikert a futballról készült mű jelentette.

- Az izlandi futballfilmet én választottam ki, három alkotás bemutatása az én döntésem volt, hármat pedig a fővárosból küldtek. A vetítések Budapesten kívül tíz vidéki városban zajlottak, Székesfehérvár ezúttal első alkalommal csatlakozott. A kis halászfalu története volt a szívem csücske, amelynek lényege az önzetlenség, valamint az, hogy a semmiből is lehet csodát építeni összefogással. Ráadásul a filmben szórakoztató, mosolyt fakasztó jelenetek és bőven akadtak. Nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, szeretnénk a folytatásban is fesztivált szervezni, valamint sporttal kapcsolatos alkotásokat bemutatni. 

Joggal állítják, egy falu megmaradásának legfontosabb elemei a következők: az iskola, a kocsma, bolt, a posta, de legfőképpen a labdarúgás. Fejér vármegyében Schneider Béla fél évtizeddel ezelőtti ötlete, a megyei kispályás futballbajnokság létrehozása mérföldkő volt sok tekintetben, hajaz az izlandi dokumentumfilm által bemutatott közösségi értékekre.

- Örömmel fogadtam el a szervezők meghívását a vetítésre – közölte Schneider Béla. - A nagy tanulság számomra az, hogy a korábbi edző fia apja örökébe lépett, először ketten voltak a csapatban, áldozatos munkájának köszönhetően harmincan lettek a keretben, maga mellé állította a kis falu összes polgárát. Korábban nem láttam az alkotást, a film legfőbb tanulsága az, ami nem csak az északi szigetországban, Magyarországon és Fejérben is igaz, hogy egy lelkes vezető milyen kohéziót képes adni egy településnek, a futball erejével. Tehát mindenütt kell valaki, aki rázza a kolompot és a többiek mennek utána, pályát és csapatot építenek. Vármegyénkben a pandémia alatt megvizsgáltuk a kollégáimmal, mennyi településen nincs felnőtt labdarúgás, összesen 108 település van Fejérben - falvak, városok -, ebből 39 helyen nem fociztak felnőtt szinten. Öregfiúk, illetve utánpótlás néhány helyen létezett, de felnőtt csapattal nem rendelkeztek. Az érintett polgármestereket előbb levélben, később személyesen kerestük fel, ennek eredményeként 21 település csatlakozott első körben a kispályás bajnoki rendszerünkhöz, az említett közösségekben elindult valami, a meccseket falunapokhoz, búcsúkhoz, korábban hagyományos rendezvényekhez kapcsolták. Ami a legfontosabb, elkezdtek edzésre járni, felkészülni a mérkőzésekre. Immár a negyedik szezon zajlik a kispályás bajnokságunk, többfordulós, őszi és tavaszi tornarendszerben, ami nagy öröm, több helyen életben maradt, sőt, öt településen nagypályássá nőtte ki magát a labdarúgás. Persze, akadt, ahol csak szalmaláng volt a szereplés a kispályás sorozaton, egyszer indultak, aztán távoztak, de mindig jönnek újak, akik neveznek. Az adott helyszínek házigazdái dzsemborit varázsolnak a tornákból, a meccseket követően vendégül látják egymást, sportbarátságok alakulnak ki. Lényeges, hogy önkormányzati szinteken is előrelépnek, baráti és munkakapcsolatok alakulnak ki. A negyedik bajnokságunk zajlik, eddig Úrhida, Perkáta, Balinka-Mecsér nyert, március közepén kezdődnek a tavaszi fordulók, májusban rendezzük a döntőt a megszokott helyszínen, a Fehérvár FC utánpótlás centrumának műfüves pályáján.