Szeretne ott lenni a Roland Garros főtábláján Piros Zsombor

Piros Zsombor az elmúlt két évben rengeteget küzdött azért, hogy bekerüljön a legjobb 100 teniszező közé, többször is csak egy győzelem választotta el ettől. A tavalyi év végére aztán visszacsúszott a ranglistán, és úgy tűnt, hogy hosszabb ideig várni kell az újabb esélyre. Aztán februárban a franciaországi Cherbourgban tornát nyert, és ismét ott áll a kapuban és reális esélye van, hogy átlépjen rajta. Megtörésről, az idei év céljairól és az olimpiáról is beszélgettünk vele a Magyar Tenisz Szövetség csütörtöki sajtótájékoztatója után – amiről IDE KATTINTVA olvashat –.

Az elmúlt két évben nem jött össze, hogy betörjön a legjobb 100 közé a világranglistán. Hogy látja, mi hiányzik ahhoz, hogy ez megvalósulhasson?

– Már két éve küzdök ezzel, egy éve pedig még bosszantóbb a helyzet, hiszen a 105. meg 110. vagyok és ott állok a kapuban – nyilatkozta lapunknak Piros Zsombor, aki a székesfehérvári Kiskút Openen is elindul –. Őszintén megmondom, tavaly nyáron megtörtem egy kicsit. Két olyan meccsem is volt, amit ha megnyerek, akkor bekerülök a legjobb 100 közé, de ez nem sikerült. Lelkileg akkor lett bennem egy törés, jó pár hónapom ráment erre. Egy kicsit sajnáltattam is magam, a motivációm is elszállt, ezer negatív gondolat fogalmazódott meg bennem. Azt is felvetettem magamban, hogyha most nem jött össze akkor mikor fog? Nagyon mélyen voltam, ami kicsit ki is ölte belőlem azt az óriási vágyat, hogy ott legyek a legjobb száz között. Ez talán jól is fog most jönni, hiszen egyáltalán nem vagyok ráizgulva erre a témára, izgultam eleget emiatt a tavalyi évben. Talán azt is mondhatom, hogy az év vége azért sikerült úgy ahogy, mert már annyira ott volt a fejemben, hogy meglesz, hogy nem sikerült továbblendülni a kudarcon.

A cherbourgi kemény pályás torna aztán nagyon jól sikerült februárban, és ismét ott van a nagy cél kapujában.

– Pontosan. Nem is volt a fejemben, hogy a top100 szóba jöhet, hiszen ha nem így sikerül ez a verseny, akkor most a 140-150. hely környékén lennék. Ráadásul most jön a salakszezon, nekem ez a kedvencem, ezen játszottam egész életemben, sokkal többet mint kemény pályán. Komfortosabban is érzem magam rajta. Ha fele úgy sikerül az idei salakszezon mint a tavalyi akkor matematikailag is meglesz az áttörés. Viszont nem az a legfontosabb, hogy a 100-ról mondjuk a 90. helyre előrejöjjek, hanem az, hogy a játékomban fejlődjek, tudjam fejleszteni mondjuk a tenyeresem vagy épp a nyesésem. Ha ezek az aspektusok fejlődni tudnak, akkor úgyis meglesz a cél, ha meg nem akkor úgyse. Kár aggódni ezen. A francia és a tenerifei tornát is élveztem. Ezt az élvezetet és játékosságot próbálom továbbvinni a szürke és kemény hétköznapi meló mellett. Decemberben úgy voltam vele, hogy nem fog akkorát ütni ez a kemény pályás szezon, mint amekkorát kéne, de lett egy tornagyőzelem, szóval elégedett vagyok vele.

Mennyire nehéz ilyenkor átállni a salakos borításról a kemény pályára?

– Az első pár edzés nagyon nehéz, de százszor egyszerűbb mint a salakról kemény pályára váltani. Ott egy lassabb borításról mész át egy gyorsabbra, ahol az elején csak nézed a labdát, hogy hogy mehet ilyen gyorsan. Amikor ez fordítva van, és lassulnak a körülmények akkor az egyszerűbb, több ideje van az embernek. Többet kell pörgetni, ejteni, második szervát variálni, ez a három legalapvetőbb eleme a salakpályás játéknak. Ráadásul én szeretek úgymond „gyűrni", mi így hívjuk a küzdést. Szeretek belemenni a háromórás meccsekbe, és látható, hogyha nem görcsölök be, akkor jól szoktam a végén teljesíteni. Várom már ezt az időszakot, mert nagy váltás, főleg, hogy magyar közönség előtt kezdhetjük el a salakszezont, ennél jobb nincs is. A belső megérzésem most azt mondja, hogy jól fog sikerülni ez a tavaszi szezon. 

Eddig leginkább az ATP Challenger-versenyeken bontogatta a szárnyait. Mit tervez erre az évre?

– Szeretnék több ATP Tour-versenyt megcélozni. Azért döntöttünk így, mert felemelték a megszerezhető pontok számát, míg a Challenger-sorozatban csökkentették, a változás pedig drasztikus a pontszámok megszerezésének tekintetében. A közeljövőben még három-négy Challenger-tornán indulok el, megmutatom, hogy mit tudok, aztán négy vagy öt ATP-versenyt játszok majd zsinórban, többek közt a barcelonai ATP 500-ast megcéloztuk, szeretnék ott lenni selejtezőjében. Soha nem játszottam még ilyen kategóriájú tornán. Ezektől nem várok óriási dolgokat, ha csak közepesen teljesítek akkor is megtartom a jelenlegi helyezésem, de nyilván a közeljövőre, valamint erre az évre nézve is az a célom, hogy bejussak a legjobb 100 közé két év nyögvenyelés után. Hozzáteszem, nagy cél, hogy ott legyek a Roland Garros főtábláján, amire most reálisan egy fifti-fifti esélyt adnék.

Emellett az is fontos, hogy tapasztalatot szerezzen az ATP Tour-szinten is.

– Igen, ez nagyon fontos, hiszen még nem játszottam olyan sokat ezen a szinten, és a nevem mellett csak egy győzelem van, amit még Umagban tudtam megszerezni, pont salakon. Remélem, hogy a nyárig egy öt-hat győzelmet be tudok gyűjteni, azzal már meg lennék elégedve. Ezen a szinten már könnyebb belefutni top10-es, top20-as játékosokba is, amilyen kvalitású játékossal még nem játszottam. Ezért óriási tapasztalatgyűjtési lehetőség ez. 

A nyáron olimpiát rendeznek Párizsban. Milyen érzéssel töltené el, ha sikerülne a kvóta megszerzése?

– Minden porcikám remegve várná a megmérettetést, de most még nem számolnék ezzel, hiszen a pontszámításban úgy érzem le vagyok maradva Marci és Fábi – Fucsovics Márton és Marozsán Fábián, a szerk. – mögött.